Lenyűgöző, mégis elborzasztó fotósorozat következik, ami megmutatja, hogy amit csinálunk nem mehet tovább.

A Greenpeace, a világ legnagyobb környezetvédő szervezete igyekszik felhívni az emberek figyelmét arra, hogy csak vendégek vagyunk a Földön. Az erőforrások, amiket felhasználunk elképesztő módon zsigerelik ki a bolygót, az iparunk hihetetlen mértékben szennyezi a környezetet, problémát jelent a túlnépesedés, a nyugati fogyasztói társadalom a Föld olyan területeire való begyűrűzése, amiről nem is hinnénk. 

A Greenpeace egy olyan fotósorozattal kívánja felhívni a figyelmet a fenti problémákra, ami után az átlagember számára is világossá válik: amit csinálunk, az nem mehet tovább.

Hullámzó emberhadak, fotó: Pablo Lopez Luz
A terpeszkedő Mexico City beteríti az egész tájat, kiszorítva minden talpalatnyi természetes földet

„Ha a fajunk 10.000 évvel ezelőtt csak két emberrel indult volna, és évente 1%-kal növekedett volna a népesség, mára az emberiség egy többezer fényévnyi átmérőjű nagy húsgolyó lenne, ami olyan tempóban növekedne, ami ellentmond a relativitás elméletnek, hiszen gyorsabb lenne, mint a fénysebesség.“ – Zoványi Gábor

Égő olajfolt, fotó: Daniel Bertra/Greenpeace
Légi felvétel egy égő olajfoltról a Mexikói-öbölben történt 2010-es Deepwater Horizon katasztrófa után

„Fel kell ismernünk, hogy egyes területek teherbíró képessége nem csak korlátozott, de miközben a kereslet egyre nő, az eltartóképesség csökken. Amíg ez a gondolat nem válik szerves részévé a gondolkodásunknak és gyakorol erős befolyást a nemzeti és nemzetközi politikában, addig az, hogy bármennyire is urai vagyunk a sorsunknak, hazugság.“ – Willian Vogt

Hízlalótelep, fotó: Daniel Bertra/Greenpeace
Ipari állattartás Brazíliában

„A koncentrált állattenyésztés nem az egyetlen módja, hogy megnöveljük a haszonállatok számát. Több ezer farmer integrálja a növénytermesztéssel és a legelők gondozásával a haszonállatok etetését, hogy egyensúlyban tartsa a felhasznált és az előállított erőforrásokat, minimálisra csökkentve a gazdaságon kívüli környezetszennyező hatásokat. Ezeknek a fenntartható fejlődést garantáló gazdáknak ugyanabban a gazdasági versenyben kell részt venniük, mint a gyári üzemeknek, ráadásul elenyésző vagy semmilyen állami támogatásban nem részesülnek.“ – Martha Noble

A Kolkatai Pláza, India, fotó: Brett Cole
A fogyasztói társadalom begyűrűzik a világ déli felébe is

„Úgy tűnik, a fejlődő világban az emberek túlszaporodása kisebb probléma, mint a nyugati túlfogyasztás. Mégis, az egyetlen megoldás, amit az emberiség kitalált a problémák megoldására éppen az, hogy a nyugati, fenntarthatatlan modellt a világ többi részére is exportálják.“ – Kavita Ramdas

Üvegházak üvegházak hátán, fotó: Yann Arthus Bertrand
Amerre a szem ellát, üvegházak sorakoznak Almeriában, Spanyolországban

„Saját börtönünk rabjai vagyunk: a mindennapi túlélésünk azon múlik, hogy terjeszkedünk vagy lemaradunk, ez pedig hihetetlen túltermelést és pazarlást okoz. Ezt a menedzserek nem tudják felfogni, a szakemberek pedig nem tudnak tenni ellene. Emiatt minden másnál gyorsabb tempóban zabáljuk fel a Föld erőforrásait.“ – Edward Abbey

Erdőirtás British Columbiában, fotó: Garth Lentz
Nyugat Brazíliájának is hívják Vancouver Islandet, ahol hihetetlen mértékben folyik az erdőírtás

„Az emberi uralom a természet felett csak egy illúzió, egy naiv faj múló álma. Egy illúzió, ami jó sokba került, okot adott, hogy büszkélkedhessünk, hogy bátornak és okosnak képzeljük magunkat. De ez mind teljesen mindegy, mert ez egy illúzió.“ – Donald Worster

Szeméthullám, fotó: Zak Noyle
Indonéz szörfös a világ legnépesebb öblében, az indonéziai Javában kap el egy hullámot

„A víz és a levegő, a Föld két leglényegesebb eleme, amiken az életünk múlik, globális szemétlerakóvá váltak.“ – Jacques-Yves Cousteau

A téglalap alakú szántóföldek, fotó: Google Earth/2014
Nincs helye a természetnek. Az összes földet növénytermesztésre használják Kínában.

„A globalizáció, ami megkísérli egyetlen közösséggé kovácsolni az összes helyi, regionális és nemzeti gazdaságot egyetlen világrendszer alapján, eltörli a mezőgazdaságban oly fontos, regionalitásból fakadó egyediséget. Helyette egy központilag irányított, növényvédőszer-központú, monokulturális termelés-exportra koncentráló rendszert hoz be, mely a könnyen hordozható élelmiszerek szűk csoportjának világpiacra jutását támogatja.“ – Helena Norberg-Hodge

Tehenek és füst, fotó: Daniel Bertra/Greenpeace
Az égő Amazonas dzsungel mellett legelnek a tehenek Brazíliában

„A történelem során az ember létrehozott egy folyamatot, melyet a Föld hasznosítása során mindig betart. Ez a gyarmatosítás-elpusztítás-továbbállás.“ – Garrett Hardin

Olajkutak, fotó: Marc Gamba/Corbis
A kimerülő olajkutak az emberiség ökológiai túllövésének legújabb tünetei, ahogy a kaliforniai Kern River olajmező is bizonyítja

„Nem értem, hogy miért hívjuk vandalizmusnak, ha valami olyat rombolunk le, amit mi építettünk, ha azt, amikor olyasmit rombolunk le, amit a természet alkotott, haladásnak hívjuk.“ – Ed Begley, Jr.

Madártetem, fotó: Chris Jordan
A madár, amely azért pusztult el, mert a szervezete nem tudta lebontani a műanyagot. Gyakori látvány ez az Atlanti-óceán közepén lévő Midway-Atoll szigetén, amely egyébként több száz kilométerre van a legközelebbi nagyvárostól.

„Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké, egyforma a sorsuk: ahogyan meghal az egyik, ugyanúgy meghal a másik is, és egyfajta lélek van mindegyikben, nem különb az ember az állatnál. Bizony minden hiábavalóság!” – Prédikátor könyve, 3:19

Nyomornegyed a hegyoldalban, fotó: Google Earth/2014
Kilátástalan életkörülmények a világ nyugati felének legszegényebb városában, Port-au-Prince-ben, Haitin

„A vándorlók, a szegények elcserélik a közbiztonságot és az egészséget pár négyzetméternyi földért. Ezek a betelepülők mocsarakban, ártereken, vulkánok lejtőin, instabil domboldalakon, szemétdombokon, vasúti vágányokon, sivatag peremén élnek… Ezeknek az embereknek kevés választási lehetősége van, együtt kell éljenek a katasztrófával.“ – Mike Davis

Fakitermelés, fotó: Daniel Dancer
Ipari fakitermelés eredménye Oregonban

„Mi az irónia, ha nem ez? Azokra az élőlényekre, amiknek árnyékában ülünk, amiknek gyümölcsét esszük, amiknek végtagjaira felmászunk, amik vizet adnak nekünk, legritkább esetben gondolunk. El kell jönnie a pillanatnak, amikor a legmélyebb tisztelettel gondolunk a fákra és az erdőkre, amik létfontosságú szerepet játszanak életünkben és a legbiztosabb szövetségeseink lesznek a bizonytalan jövőben.“ – Jim Robbins

Via The Guardian, Greenpeace