JavaScript must be enabled in order for you to see "WP Copy Data Protect" effect. However, it seems JavaScript is either disabled or not supported by your browser. To see full result of "WP Copy Data Protector", enable JavaScript by changing your browser options, then try again.

13 éve történt a Paksi Atomerőmű történetének legsúlyosabb üzemzavara

13 éve, hogy a Paksi Atomerőműben összetörtek 30 db üzemanyag-kazettát Pakson. A 2003-as esemény során radioaktív kibocsátásra került sor, amely miatt az Országos Atomenergia Hivatal meg is büntette az erőművet. A probléma súlyát mutatja, hogy

  • az erőmű 2-es blokkja másfél évig állt,
  • az összetört roncsokat csaknem 4 év múlva tudták csak – orosz segítséggel – viszonylag biztonságos körülmények közé helyezni,
  • a keletkezett hulladékhalomra a végső megoldást az jelentette, hogy 11 évvel később, 2014-ben, a polgárháborús állapotban lévő Ukrajnán keresztül Oroszországba szállították.

Paksi Atomerőmű - Simson - ClimeNews

De miért és hogyan kerülhetett sor erre?

A kazettákat tisztítás közben törték össze. Ez nem szokványos feladat: azért volt rá szükség, mert a megelőző években elrontottak pár dolgot az erőműben, ami a kazetták „elkoszolódásához” vezetett. A tisztítás pedig olcsóbbnak tűnt, mint új kazettákat venni.

Paksi Atomerőmű - Ábra - ClimeNewsCsakhogy a tisztítótartály rosszul volt megtervezve. A hűtőrendszere nem szállította el a kazetták által termelt hőt, továbbá semmilyen mérőműszer sem volt a tartályban. Amikor az erőmű munkatársai azt vették észre, hogy radioaktív gázok szivárognak a tartályból, a probléma megállapításához ki kellett nyitni a tartályt. Mivel az egy kb. 30 Celsius-fokos vizű medencében volt, a tartály belsejében pedig a hőmérséklet már elérte az 1000 fokot, a beáramló víz és a kazetták közötti óriási hőkülönbség miatt a kazetták összetörtek.

Ki volt a hibás?

  • Hibázott a tartályt szállító francia-német cég, mert óriási tervezési hibát ejtettek.
  • Hibázott a Paksi Atomerőmű, ugyanis azért kellett egyáltalán tisztítani a kazettákat, mert már korábban is hibát hibára halmoztak. Ezután ráadásul úgy engedték be a külföldi céget (és a tisztításhoz használni kívánt tartályt) az erőműbe, hogy nem volt megfelelő kontroll, felkészülés, kockázatelemzés, felügyelet. Sőt megváltoztatták a rendelkezésre álló utasításokat is, hogy gyorsíthassák a folyamatokat.
  • És hibázott az atomerőművet felügyelő Országos Atomenergia Hivatal, aki a fentiek ellenére simán engedélyt adott a tartály használatára.

Mi történt utána?

A kiemelt roncsokat 2007 elején tokokba tették, melyek az úgynevezett pihentető medencében várták sorsukat. Hosszabb távú sorsukat nagyon sokáig bizonytalanság övezte; 2013-ban derült ki, hogy azt tervezik, hogy Oroszországba szállítják őket.

Erre aztán már meglehetős sietséggel, 2014 augusztusában került sor, az akkor már zajló ukrajnai polgárháborús helyzet ellenére. A sietségre nem adtak magyarázatot: elképzelhető, hogy a 2-es blokk üzemidő-hosszabbításának engedélyeztetése miatt volt szükség a szállításra. Mindenesetre Pakson, a kiégett kazetták átmeneti tárolójában még ebben az esetben is lett volna lehetőség a tokok elhelyezésére.

Miért probléma az, hogy Oroszországba szállították a hulladékokat?

Lásd korábbi bejegyzésünket. Röviden: elsősorban azért, mert Oroszországban nincsenek meg a megfelelő feltételek a hulladékok kezeléséhez. A hulladékokért Magyarországnak kellett volna felelősséget vállalnia. Mivel nem létezik végleges oroszországi lerakó, Magyarország nem mondhatott volna le a hulladékokról. Ezzel Magyarország európai uniós szabályokat sért(het)ett meg. A kérdést 2014 ősze óta vizsgálja az Európai Bizottság.

Mi a tanulság?

A 2003-as baleset, illetve a hulladékok 2014-es szállítása szertefoszlatja a felelős atomenergetikai szakemberek és a felelős döntéshozók mítoszát. Látványos példái annak, hogy az atomenergia terén (is) a gazdasági szempontok megelőzhetik a biztonsági megfontolásokat.

De a történet ugyanígy szól a felelősség áthárításáról is: „inkább legyen ez Oroszország gondja”. Arról, hogy bármelyik atomerőműben történhet olyan esemény, amely során kiderül: a biztonságért felelős szervezetek nem megfelelően végzik a dolgukat és csődöt mondanak. A következményekről pedig olykor csak a szerencse dönt.

Forrás: Greenpeace – PergerA

.


Amennyiben szeretnél értesítéseket kapni az új cikkek megjelenéséről, add meg az emailcímedet.


.