Doha – Klímaváltozási Konferencia

COP 18 kétnyelvű plakát Qatarban.

Rachel Kyte, Vice-President,  (Világbank) kiemelte a nemzeti és a multilaterális erőfeszítéseket az élelmiszer- víz- és energiabiztonsággal kapcsolatban.

A Sandy-hurrikán okozta tragédia Ban Ki-moon szerint egy felhívás a világ vezetői felé, hogy összefogva cselekedjenek a klímaváltozással kapcsolatban.

Az első téma a tegnapi napon az élelmiszer-víz-energia biztonság kérdése volt…

Forrás: további információk


Kudarcba fulladhat a második hetébe lépett dohai klímakonferencia a fejlődő országok támogatása és a kibocsátási kvóták körüli vita miatt. A fejlett államoktól további 60 milliárd dolláros kötelezettségvállalást várnak.

Ki a felelős a klímaváltozásért és ki tehet a legtöbbet ellene? Az nem hír, hogy ismét erről kerekedett nagy vita a soros nemzetközi éghajlatváltozási konferencián a fejlett és a fejlődő államok között.

Az viszont igen, hogy a dohai tanácskozáson – amely ma lépett második hetébe – elmaradhat a kompromisszum, mert az abu-dzabi házigazdák nem tudják összebékíteni a két tábort. A tavalyi, dél-afrikai konferencián a résztvevők annyiban tudtak megállapodni, hogy 2015-ig befejezik egy új, globális klímaegyezmény szövegezését és hogy az 2020-ra életbe léphet.

Most azonban a fejlődő országok G77-es csoportja, élén Kínával, azt várja a gazdag államoktól, hogy 2015-ig 60 milliárd dolláros támogatásra tegyenek ígéretet, máskülönben felrúghatják a tavalyi alkut.

A Financial Times megjegyzi: korábban az ilyesmi a tárgyalási taktika részének számított, most azonban nem biztos, hogy az abu dzabi házigazdáknak sikerül kompromisszumra késztetniük a feleket.

A gazdag országok a 2009-es koppenhágai ENSZ-konferencián ígéretet tettek arra, hogy 2020-tól évi 100 milliárd dollárral segítik a szegény államokat abban, hogy csökkentsék az üvegházi gázok emisszióját és abban, hogy ellensúlyozzák az éghajlatváltozás hatásait.

Eddig már 30 milliárdot fizettek be az alapba. Egyes tanulmányok szerint betartották, amit ígértek, de a fejlődő államok attól tartanak, hogy jövő évtől csökkentik a finanszírozást és nem jön össze a 2020-tól beígért évi 100 milliárd dollár. Főképpen a tengerszint-emelkedés által fenyegetett szigetállamok akarják elérni, hogy a fejlett országok biztosítékokat adjanak nekik.

De nemcsak a támogatás miatt van veszélyben a kompromisszum. Brazília azt mondja, hogy az emissziós kvóták körüli vita miatt is bekövetkezhet a kudarc. Egyes országok nem akarják engedni, hogy például a kelet-európai országok a kyotói egyezmény most kezdődő második időszakára átvihessék az első időszakban felhalmozott kvótákat – amelyeknek komoly pénzbeli értékük van.

Oroszország, Ukrajna, Lengyelország és mások jelentős számú extra kvótát halmoztak fel a rendszerváltozást követően, ipari termelésük összeesése miatt. A magyar kormány is az év vége előtt akar eladni nagyszámú kvótát, ami jövőre elévülne.
A kelet-európai kvóták átvitele ellen fő érv az, hogy ezek már több éve bekövetkezett gázkibocsátás csökkenést és nem új erőfeszítéseket kifejező kvóták.

Lengyelország nem hajlandó elfogadni, hogy le kell mondani az első fázisból származó kvótáiról, és mivel az EU tagja, ezért az ügy szakadást idézett elő az amúgy a klímaváltozás elleni küzdelem élharcosának számító Unióban.

A nemzetközi klímatanácskozásokon egyre fontosabb szerepet játszó Brazília képviselője meg is jegyezte: furcsának tartja az európai logikát és kétségét fejezte ki, hogy az EU valóban csökkenti-e saját kibocsájtását.

A fejlődő országokat aggasztja, hogy sok ipari állam kivonja magát a kyotói egyezmény második fázisának hatálya alól.
A tekintélyes Nature című szaklapban megjelent egyik jelentés szerint az idén több, mint két és fél százalékkal, újra emelkedett a globális üvegházi gázkibocsátás.

Forrás: MTI