JavaScript must be enabled in order for you to see "WP Copy Data Protect" effect. However, it seems JavaScript is either disabled or not supported by your browser. To see full result of "WP Copy Data Protector", enable JavaScript by changing your browser options, then try again.

A globális felmelegedést meglepően pontosan előre jelezte egy 1972-es tanulmány

London, 2014. március 26., szerda (MTI) – Meglepő pontossággal jósolta meg a globális felmelegedés következő harminc évre vonatkozó forgatókönyvét egy 1972-ben közölt tanulmány.

Climenews.com    A Nature című folyóiratban megjelent írás szerzője John Stanley Sawyer brit meteorológus volt. Az 1916-ban született szakember a brit Királyi Természettudományos Társaságnak és a Királyi Meteorológiai Társaságnak is tagja volt, utóbbi szervezetnél elnöki pozíciót töltött be 1963 és 1965 között. Az 1972-ben publikált tanulmányból kiderül, hogy több mint negyven évvel ezelőtt a klímakutatók milyen sokat tudtak a globális éghajlati rendszer alapvető működéséről.
Sawyer többek közt leírta, hogy mennyit fog emelkedni a globális felszíni átlaghőmérséklet 2000-ig. “Az évszázad végéig várható 25 százalékos szén-dioxid-növekedés a globális átlaghőmérséklet 0,6 Celsius-fokos emelkedésével jár együtt – olyan értékkel, amely valamelyest magasabb az elmúlt évszázadok éghajlati változásaihoz képest” – írta annak idején a szakember.
A légköri szén-dioxid-koncentráció 1850 és 2000 között a 25 százalékhoz nagyon közeli mértékben növekedett, és a globális felszíni átlaghőmérséklet is kicsivel a 0,6 Celsius-fokot meghaladva emelkedett az időszakban – adta hírül a The Guardian című brit lap internetes oldala.
Sawyer az angol mérnök és feltaláló, Guy Callendar 1930-as évek végén és 1940-es évek elején írt munkáira hivatkozott, amelyekben Callendar úgy becsülte, hogy a légköri szén-dioxid-koncentráció nagyjából 10 százalékkal növekedett a korábbi száz évben. Ez lenyűgözően pontosnak számít, mivel a jelenlegi becslések 9 százalékosra teszik ezt az értéket. Sawyer továbbá a Keeling-görbét is – grafikon, amely a légkör szén-dioxid-koncentrációjának változását ábrázolja 1958-tól – alapul vette munkájához.
A szakember rámutatott, hogy az ember által kibocsátott szén-dioxid-mennyiségnek mindössze a fele marad meg az atmoszférában, míg a másik felét az óceán és a bioszféra nyeli el. Az elmúlt négy évtizedben az ember általi szén-dioxid-kibocsátás mértéke továbbra is többé-kevésbé exponenciálisan növekedett, és a kibocsátott mennyiség nagyjából fele továbbra is a légkörben marad, míg a másik fele természetes tározókban gyülemlik. Az óceánok által elnyelt szén-dioxid nagymértékben hozzájárul a vízrengetegek savasodásához.
Sawyer rámutatott, hogy egy 1971-es konferencián 375 ppm-re (milliomod térfogatrész) becsülték a szén-dioxid 2000-re várható légköri koncentrációját. Az érték nagyjából 370 ppm körül mozgott 2000-ben. A légköri szén-dioxidszint folyamatos emelkedésének várható hatásait sorolva a szakember megjegyezte, hogy “néhány növény valamivel gyorsabban növekedhet”. Ez alapvetően igaz, habár a helyzet ennél bonyolultabb. Sawyer továbbá rámutatott, hogy az emelkedő szén-dioxidszint növeli az üvegházhatást, és az azzal összefüggő melegedés több párolgást eredményez.
Sawyer arról is írt, hogy az olvadó jég és hó erősíteni fogja a globális felmelegedést, ugyanakkor úgy feltételezte, hogy a növekvő felhőtakaró csökkentheti a melegedést és szabályozhatja a globális éghajlatot. Közelmúltbeli vizsgálatok szerint azonban a felhők valójában egy kicsit még erősítik is a globális felmelegedést. A szakember azt is felismerte, hogy a jelentős mértékű globális felmelegedés változásokat eredményezhet az időjárásban és a szélmintákban világszerte.

Forrás:  (http://www.theguardian.com/environment/climate-consensus-97-per-cent/2014/mar/19/global-warming-accurate-prediction-1972)