JavaScript must be enabled in order for you to see "WP Copy Data Protect" effect. However, it seems JavaScript is either disabled or not supported by your browser. To see full result of "WP Copy Data Protector", enable JavaScript by changing your browser options, then try again.

Archive for the ‘Klímaváltozás’ Category

Az éghajlatváltozás minden képzeletet felülmúló dinamikája

szerda, április 25th, 2018

A 2015. December 12-én elfogatott Párizsi Klímamegállapodás (COP21) rögzítette az Emberiség túlélését jó esélyekkel biztosító 1,5°C-os globális átlaghőmérséklet emelkedést, mint maximum megengedhető értéket. Azonban ez NEM TARTALMAZOTT konkrét cselekvési terveket, kibocsátáslimiteket, kötelezettségeket, szankciókat, csupán a vágyott technikai számot rögzítette a globális biztonság érdekében.

Egy összefoglaló anyagot jelentettem meg éppen a klímacsúcs előtti időpontra időzítve a Föld és civilizációnk állapotáról, fókuszba helyezve a klímaügyet, amely – mind a mai napig – a legnyilvánvalóbb jele a világunk süllyedésének.

Az éghajlatváltozás minden képzeletet felülmúló dinamikája - ClimeNewsDöbbenetes módon ezt a tanulmányt nem sikerült semmilyen úton sem eljuttatni a klímacsúcs résztvevőinek, holott legalább 20 féle csatornát (a részvételi jelentkezéstől a résztvevők megkörnyékezésén át a kommunikáció háttérmunkásainak segítségéig minden lehetőséget számba vettem) megpróbáltam, azonban az esetek 95%-ában válaszra sem méltattak a megkeresettek. Részt venni pedig sem akadémiai, sem politikai, sem civil vonalon nem volt lehetőség. A részvételre hosszas várakoztatás után az udvarias elutasítások mellett helyette a COP21-gyel párhuzamosan zajló alkonferenciákat ajánlották fel részemre a szervezők, amelyet nem fogadtam el alternatív lehetőségnek. Egy esetben kaptam választ a megkereséseimre, egy hivatalos COP21 kommunikációs szakembertől (idézem):  “Nem az ENSZ által készített anyagot nem áll módjában továbbítani, terjeszteni” a világ vezetői felé. Nos, ha túlzás- és összeesküvés paráktól mentesen egy klímadiktatúra jeleit érezné a Kedves Olvasó körvonalazódni ebben a történetben, akkor nem gondolom, hogy messze vagyunk a valóságtól.
Pedig a tanulmányom az akkor publikált és hivatalos 0,7°C globális átlaghőmérséklet emelkedés adatot messze meghaladó közléseket tartalmazott. Ezen általam jelzett adatok akkor és az azóta publikált hivatalos adatokat is jelentősen meghaladó adataim jelentősen magasabbak, rendre majd duplája a hivatalos adatoknak. Ma a hivatalos 1,1°C globális átlaghőmérséklet emelkedéssel szemben a saját kalkulációval jelenleg már 2,1°C az ipari korszak előtti időkhöz képest az átlaghőmérséklet eltérés. Amely adatokat a hivatalosak némi késéssel authentikálnak is. Amikor egy 0,7°C-os adatot 2 hét alatt 0,8°C-ra, majd 0,9°C-ra emelnek a “hivatalos” források a COP 21 után, akkor azt vélelmezem, hogy a valóság adatok csepegtetve érkeznek a közvélemény felé, nem “megriasztva”, más szóval erősen manipulálva, mintegy “bealtatva” a világot, a közgondolkodást. Ez így NEM SZÉP…

David Spratt az ausztrál Klímahelyreállító Nemzeti Kutatóközpont kutatási igazgatója 2018. április 5-én publikált egy tanulmányt az évszázad végéig várható hőmérséklet-emelkedés projekciókról és az ezeket kutató szakértői csapatok tanulmányait is áttekintette (www.breakthroughonline.org.au).

Minden kutató egybehangzóan 2023…2031-re teszi az időpontot, amikor az átlaghőmérséklet emelkedés eléri a COP 21 párizsi megállapodás 1,5°C-os átbillenési értékét (1. táblázat). A cél 3 éve még 2100 volt ☹. Ez azért kellemetlenül durva tévedés lenne a korábbi kutatók számára, de nem az. Mert a “belső körök” nyilván a műholdas megfigyelőrendszerek és adatbázisok “titkos adatainak” ismeretében a valóságot is tudták, és tudják. A hirtelen emelkedő publikált “hivatalos” adatok és azokból levont konklúziók a módszertanom és közléseim eredményeit erősítik, akkor is, ha ezeket a “kevéssé publikus adatokat” hivatalosan senki nem ismeri el.

Kutatók publikálás web referencia 1,5°C elérés dátuma Kutatási fókusz
Ben Henley és Andrew King 2017. Trajectories toward the 1.5°C Paris target 2029 Interdecadal Pacific Oscillation (IPO), tenger felszíni hőmérséklet
Daniela Jacob és csapata 2017. In Climate Impacts in Europe 2026…2030 Representative Concentration Pathways (RCPs)
Ying Kong és Cheng-Hai Wang 2017. Responses and changes in the permafrost 2023…2027 17 global climate models, permafrost change
Yangyang Xu és Veerabhadran Ramanathan 2018. paper on catastrophic climate risks 2028 “Baseline-Fast” scenario
Joeri Rogelj és társai 2017. CarbonBrief 2029…2031 “Shared Socioeconomic Pathways” (SSPs)
Andrew Schurer és kollégái 2017. Interpretations of the Paris climate target 2023 Baseline: Pre-industrial global average temp which adds +0,3 °C
  1. táblázat. A COP 21 klímaegyezmény realitását kutató aktuális tanulmányok

Az egyes tanulmány eredmények összehasonlításának nehézsége egyébént abban rejlik, hogy

  1. A kutatók más-más kutatási módszertannal, modellel dolgoznak.
  2. Más alap referenciát használnak.
  3. Más alapadatokkal dolgoznak.
  4. Senki nem tud teljes körű, mindenki által elismert és használt módszertant javasolni.

Ma még nem tisztult ki a kép modellezési ügyekben. Olyan modell, amely képes a problémát kellően és teljeskörűen leírni, nem létezik, vagy talán soha nem is hozható létre. Ebben vannak viták, és folyamatosak a kísérletek új modellek és szimulációk megalkotására. Tekintettel a vizsgált rendszer (Bioszféra) végtelen komplexitására, én határozottan azt a véleményt képviselem, hogy csupán részrendszerek illetve limitált funkcionalitások modellezhetőek, illetve olyan ÁTFOGÓ KLÍMAMODELL, amely képes “kellően pontos” és kellően hosszú távú előrejelzésre, NEM LÉTEZIK.

Önmagában a modellalkotás, illetve a kutatási feladat megfogalmazása igen problémás. Egy olyan rendszer viselkedéséről szeretnénk megtudni valamit, amelynek a működéséről csak néhány dimenziós modellt tudunk alkotni, holott mind a változók száma, mind azok interakciójának természete nem teljeskörűen ismert. Itt a tudományok művelőiről nagy tisztelettel és megkülönböztetett udvariassággal beszélek, elismerve a munkájukat és az adott diszciplínában képviselt tudásukat, nem megsértve tevékenységükbe vetett hitüket. Azonban a természet végtelen komplexitása olyan feladat elé állít Bennünket, amely legmélyebb és legpontosabb tudományos meggyőződésem szerint nem kezelhető. Ezt pedig természetesen a természet természetére alapozom.

Az éghajlatváltozás minden képzeletet felülmúló dinamikája - ClimeNews

  1. ábra. Projekció a globális hőmérséklet változásra (Henley and King, 2017)

Mivel a Bioszféra és alrendszerei nem kauzális rendszerek (“emlékezettel” rendelkeznek), nemlineárisak és végtelen számú paraméterekkel írhatók csupán le, ezért a klasszikus modellalakotás módszertana és következtetésem szerint a klímaügyek modellszámítással történő igazolásai rendre bukásra vannak ítélve. Ez önmagában nem lenne baj, ha ezzel ne vesztenénk el egy komoly csatát a klímakérdés körül (vagyis, hogy nem tudjuk bizonyítani a klímaváltozás tényét).

Eredményesebbek lehetünk mi “halandók”, ha nem “erővel”, hanem ésszel és “szívvel” közelítünk a problémára. A méréseket, trendeket, amelyek a változásokat rögzítik, senki nem vitatja, csupán azt, hogy az éghajlatváltozás a széndioxid és egyéb GHG gázok okozzák. Akkor mit tegyünk?

Nincs más dolgunk, mint a mérési eredményeket és trendeket figyelve kell jövőre vonatkozó, minél pontosabb projekciókat, becsléseket tennünk. A feladat nem az, hogy 6 tizedesjegy pontossággal kiszámoljuk a jövőt és a tudományosan igazolt képletek alapján bizonyítsuk a klímaváltozás tényét. Ez volna a “gyalog” módszer. De ez nem járható út. Az tény, hogy a holnapi időjárás bizonytalansága is jelentős.

A mi reális feladatunk a változások hihetetlen sebességén keresztül érzékeltetni a ránk, 7,5 milliárd Földlakóra leselkedő veszélyt és előrejelzéseket készíteni a legjelentősebb és a lehető legteljeskörűbb jelenségek szinergikus hatásainak figyelembe vételével. Előre tudva, hogy pontosságban nem tudunk elég jók lenni. De hitelesnek azért még maradhatunk. Ami a teljes népesség szemléletváltásához álláspontom szerint elengedhetetlenül fontos puha tényező és egyben kulcstényező is.

Az éghajlatváltozás minden képzeletet felülmúló dinamikája - ClimeNews

  1. ábra. Megosztott Szocioökonómiai Alternatívák szerinti hőmérséklet emelkedési projekciók (CarbonBrief)

A tudomány klíma ügyben elkövetett legnagyobb tévedése annak „be nem ismerése”, hogy ezt a problémát nem tudja egzakt módon kezelni. Ez pedig hitelességi problémákat vet fel, a tudományba vetett hit alapjaiban sérül és nem utolsó sorban alapot teremt a klímaszkeptikusoknak arra, hogy kétségbe vonja a jelenségeket, folyamatokat, összefüggéseket és a felmelegedés tényét. Továbbá a szkeptikus tudósokkal felvértezve (vagy felbérelve (?)) ez alapot teremt a politikának a világmegmentő tevékenységek halogatására, ezzel pedig minden pro és kontra oldalon álló tudós erkölcsi értelemben bűnrészesévé válik a világ pusztításának folyamatában. Ez azért meglehetősen durva állítás, de sajnos igaz.

A megoldás a matematikából ismert indirekt bizonyítás módszertana.

Tegyük fel, hogy például Trumpnak vagy a klímaszeptikusoknak igaza van és nincs klímaváltozás. Amennyiben ezzel a feltételezéssel logikai ellentmondásra jutunk, akkor a kiindulási feltétel hibás volt, tehát VAN KLÍMAVÁLTOZÁS.

Mivel nem tudjuk egzakt módon igazolni, hogy van klímaváltozás, ezért jogi terminológiával élve „dobjuk át” a bizonyítási terhet az ellenoldalra, vagyis az indirekt módszertannal a szkeptikusok feladata lesz annak igazolása, hogy nincs klímaváltozás. A feladatuk pontosan ugyanaz, mint az éghajlatváltozásban hívő szakembereknek, nekik is ugyanazt a végtelenül bonyolult klímamodellt kell(ene) megalkotniuk, mint amiről korábban már értekeztünk. Ami igen nagy valószínűséggel nem fog menni. Marad a „nincs klímaváltozás” mantra… ami ugye nem egy erős bizonyítás.

Ugyanakkor a hőmérséklet-emelkedés ténye nem vitatott, így amennyiben nem tudjuk kétséget kizáróan természettudományosan igazolni a változás okát, így ez egy olyan ellentmondás, amely a kiindulási feltétel igazságának a cáfolatát jelenti. Vagyis van éghajlatváltozás. ( Q.E.D.)

Tanulmányom 4. állítása – és egyben igen erős ajánlása a Világ számára – továbbá kimondja, hogy „Ha a fent leírt (éghajlat) státusz bizonytalansága fennáll, vagy más szavakkal bemutatva nincs megdönthetetlen, matematikailag egzakt bizonyosság akár a biztos pusztulásra, akár a túlélésre, akkor az egyetlen jó stratégia, az egyetlen elfogadható megközelítés a jövő generációk felé az, ha azonnali jövőmentő tevékenységekbe kezdünk, amelyhez korlátlanul biztosítani kell az erőforrásokat azokhoz a tevékenységekhez, amelyek kétséget nélkülözően támogatják a Bioszféra revitalizációját, megcélozzák és biztosítják az Emberiség túlélését[1].

A legijesztőbb az éghajlatváltozás körül az, hogy ezt a félelmetes dinamikát, amit a hőmérsékletváltozás sebessége Földtörténeti értelemben ma jelent, még a szakértők sem értékelik kellően veszélyesnek a világ és az emberi civilizáció szempontjából.

A politika-csinálók a következményeket (elsivatagosodás, tengerszint-emelkedés, klímamenekült migráció, élelmezési és vízellátási problémák, új és minden képzeletet felülmúló kártevők, baktériumok és szupervírusok megjelenése, háborús veszélyek kiújulása a “maradék” erőforrásokért, vagy “csak úgy”…) rendre vagy alábecsülik, vagy negligálják, és így ezek jelen pillanatban a teljes megsemmisülés irányába mutatnak.

Mi egyszerű halandók pedig táskás, bazáros és “pam-pam”-os műsorokkal szórakoztatjuk magunkat, miközben a “spájz már lángol”… és lassan a kazánhoz, a gázpalackhoz ér a tűz…

[1] Hivatkozva a készülőben lévő  „S.O.S.tainability – Teremtés vészhelyzet” c. könyvből (4. állítás)

Szabó István 2018. április 23.

Tudjuk az igazat a klímaváltozásról?

csütörtök, március 1st, 2018

Ahogy az emberektől hallom általában a klímaváltozásról kapcsolatos vélekedéseiket, két dolog állandóan visszaüt.

Tudjuk az igazat a klímaváltozásról? - ClimeNews - HírportálAz egyik, hogy régen is voltak ilyen időjárási anomáliák… Régebben is voltak nagy telek és forró nyarak, mondják sokan. Persze az emberek mentségére legyen szólva, hogy az emberi természet és a szelektív agyi működés miatt az időjárási statisztikákat nem lehet megjegyezni. 1906 és 2005 között a Föld átlaghőmérséklete (a felszíntől 2 méterre, árnyékban megfigyelve) +0,74°C mértékű melegedést mutatott, de ezt nem érezte ezidáig senki Magyarországon. Habár az utóbbi évtizedben a melegedés üteme és az extrém időjárási jelzések darabszáma is nőni kezdett. Európában a hőhullámokat jó párszor megszenvedte néhány ország, de a hatás nem volt nagyon látványos, ahogy az enyhe telekbe időnként betörő, nem megszokott drasztikus lehűlések sem, melyeket a napokban tapasztaltunk. Az északi sarkon már a globális átlagtól 5 – 10 °C-kal volt melegebb, ami sokkal szembetűnőbb változást eredményezett. Például volt, aki figyelemfelhívás címén átúszta az északi sarkot nyáron. Ott a változások, – amit kihelyezett kamerákkal filmre vettek – már sokkal szembetűnőbbek és a műholdképek évről évre mutatják a zsugorodás mértékét! Ezzel már nem lehet vitatkozni.

A másik dolog, hogy Magyarországon a klíma kezd mediteránosodni, tehát enyhébbek lesznek a telek és melegebbek a nyarak! Lehet majd kivit, narancsot és egyéb egzotikus gyümölcsöt termeszteni. Nagyon fenntartással kell fogadni az ilyen egyébként logikusnak tűnő találgatásokat is. Anélkül, hogy belemennék a részletekbe az köztudott, hogy Európa éghajlatát nagyban befolyásolja, a Golf áramlat Afrikából ideszállított meleg levegője (az Afrikai forróság). Viszont ez egy nagyon érzékeny egyensúlyi áramlat, motor volt, amit az európai nyár északról a tengerbe olvadó édesvíz tömege hajtott. Miért mondom ezt múltidőben, mert ez sajnos már megakadni látszik és a hatása egyre drámaibb lesz! Európában összességében sokkal hidegebb lesz, ahogy ezt az alábbi filmrészletben szemléletesen elmagyarázza a NASA egyik űrhajósa! Erre kell készülni, szigetelni a házakat, olcsóbbá és hatékonyabbá kell tenni a fűtésrendszereket, minden otthonban kell legyen alternatív fűtési megoldás is. A meghökkentő dolog pedig az, hogy minden várható esemény sokkal gyorsabban következett be, mint ahogy azt a tudósok eddig gondolták. A klímamodellezéshez használt adatsorok és berendezések is fejlődtek az elmúlt évtizedben, sokkal pontosabb képet kapunk a jövőről ezek segítségével. Emiatt én már rég nem hiszek a feltételezgető klímaszkeptikusoknak, hanem inkább hiszek az optimista tudósoknak akik reális jövőképet mutatnak, és nem beszélnek mellé holmi politikai megfelelés érdekében.

Rampasek László

Magyarok a klímaválságban

kedd, február 6th, 2018

Előhang

Manapság már a csapból is a klímaváltozás folyik. Nem múlik el hét a médiában úgy, hogy ne lenne egy-két cikk a szörnyű jövőről, ami ránk vár.  Hol az Antarktiszról szakad le egy megyényi jégtömb, hol egy országnyi őserdő ég le, egész szigetek pusztulnak el óriáshurrikánok miatt, és így tovább.  Ezek a cikkek mindig úgy végződnek, hogy az emberiségnek most már sürgősen tennie kell valamit, vagy különben nagy baj lesz.  Ilyenkor sóhajtunk egyet, majd átkattintunk arra, hogy panda-ikrek születtek a nyíregyházi állatkertben. De nem akarok ostorozni senkit: természetes, hogy ugyanúgy nem tudunk mit kezdeni az ilyen nagyszabású hírekkel, ahogy az észak-koreai atomválsággal sem.  Elvégre egy ember kevés ahhoz, hogy ilyen hatalmas erőket befolyásoljon, és különben is, mintha az egész valahol tőlünk távol zajlana.

Magyarok a klímaválságban - ClimeNews - Hírportál

Van egy Eurobarométer-kérdőív, ami arról szól, hogy a magyarok mit gondolnak a legfontosabb problémának ma Magyarországon és a világon. A magyarok 7%-szerint az egyik legnagyobb probléma a világon a klímaváltozás, de csak 4% gondolja, hogy idehaza is ez lenne az egyik legnagyobb gond. Mintha Magyarország egy külön kis bolygó lenne, külön éghajlattal. Ezt a politikusaink is érzik, és leginkább szavakkal lépnek föl a klímaváltozás ellen, a politikai kockázatot jelentő intézkedéseket gondosan elkerülve. Nincs ma Magyarországon olyan politikai erő, ami vitatná, hogy az éghajlatváltozás fontos és súlyos probléma, és fel kell lépni ellene. A köztársasági elnöktől az utolsó baloldali törpepártig mindenkinek fontos a klímaváltozás.

(forrás: Eurobarometer) - Magyarok a klímaválságban - ClimeNews - Hírportál

Mégis, amikor egy klímavédelmi döntés akár a legkisebb kényelmetlenséggel is járna, rögtön nem történik semmi: az épület-energetikai követelményeket az EU által megengedett legutolsó pillanatban vezetjük be, az energiahatékonysági és megújulós EU-követelményeket ügyes könyvelési trükkökkel intézzük el. És akkor a betiltott szélerőművekről, illetve mezőgazdasági termelésbe vont nemzeti parki területekről még nem is beszéltem. De az EU által Magyarországra kirótt meglehetősen enyhe követelmények is nagyobb hatással vannak a hazai klímapolitikára, mint a magyar társadalom elvárásai ezen a téren. A kormány valós klímavédelmi működése nagyjából annyi, hogy némi időhúzással és kicsit összecsapva megcsinálja a Brüsszeltől kapott házi feladatot, aztán megy focizni.

Mindez gyászosan hangzik, de az igazság az, hogy amikor a kormány így viselkedik, nem tesz mást, mint híven képviseli az emberek többségének hozzáállását. Az emberek azt akarják, hogy a kormány azt mondja, fontos a klímaváltozás, de azt már nem akarják, hogy ennek nyomán, mondjuk drágább legyen az áram. Ez persze nem magyar jelenség, valószínűleg a legtöbb országban így gondolkodik az emberek többsége. De most koncentráljunk Magyarországra, arra, hogy mi hogyan állunk a klímaváltozáshoz.

A világsajtóban a klímaválság politikai oldala leginkább az elszánt klímavédők és a klímaszkeptikus Trump képviselte gonosz multik párharcaként jelenik meg. Vonzó, jól érthető kép, de ránk magyarokra nem érvényes: mi itt mind aggódunk a klímaváltozás miatt, azonban keveset tudunk tenni azért, hogy megelőzzük. Ezért rendszerint arra a (téves) következtetésre jutunk, hogy ez a sztori igazából nem rólunk szól, hanem az amerikaiakról, meg a jegesmedvéről, vagy a csendes-óceáni szigetekről. Persze, amikor mi is belekeveredünk a dologba, akkor nálunk is elindul a kényelmetlen igazságok eltemetése. Erre jó példa a 2015-ös menekültválság, amikor Áder János, Kövér László, és még sokan mások elmondták, hogy a szíriai háborút alapvetően az éhínség okozta, amit az ötéves aszály okozott, aminek viszont egyértelműen a klímaváltozás az oka. De ezt kevesen hallották meg: mind a politikusoknak, mind az emberek jelentős részének egyszerűbb volt az amerikai imperialistákat meg a viszálykodó, „civilizálatlan” arabokat hibáztatni, mint arra gondolni, hogy ezt a háborút az a környezetpusztítás okozta, amiben mi is közreműködtünk, és egyszer minket is elérhet.

Magyarok a klímaválságban - ClimeNews - HírportálAszályos évek Szíriában a polgárhború előtt (Forrás: http://www.unisdr.org/files/23905_droughtsyriasmall.pdf)

Egyrészt tehát érezzük, hogy baj van az éghajlattal, másrészt nem igazán hiszünk benne, hogy nekünk magyaroknak lehetne, vagy kéne tenni valamit is ebben az ügyben. Inkább megpróbáljuk kizárni a gondolatainkból, mint a beteg a testében növekvő tumort, a tüneteket pedig valami másra fogni. Bizonyos szempontból ez logikus is, hiszen mi kicsik vagyunk, a világ pedig hatalmas, akármit csinálunk, az úgysem változtat azon, hogy végül mivé lesz a világ.

Én mégis úgy érzem, hogy ez a hozzáállás nem elfogadható, sem erkölcsi, sem gyakorlati szempontból. Tizenöt éve vagyok benne a klímaválság elleni harcban, és azóta keresem a választ arra a kérdésre, hogy mit ér a kibocsátás-csökkentés, ha magyar? Máshogy fogalmazva, milyen gyakorlati, racionális, a gazdaságpolitika szempontjait is figyelembe vevő érvrendszerrel alapozható meg hazánkban a kibocsátások csökkentése? Ezen túlmenően, hogyan készíthető fel a magyar állam, a magyar gazdaság a klímaváltozás által megindított átalakulásokra. Más szóval,

Milyen lenne a klímatudatos nemzetstratégia Magyarország számára?

Erről szól az alábbi gondolatmenet.
A klímaválság Magyarország számára külső tényező.

Kezdjük azzal, hogy Magyarország tényleg nagyon kicsi. A világ népességének 0,13%-át adjuk, és a világ üvegházgázaiból is kb. ennyi a részesedésünk. Szemléletesebben, hazánk lakossága akkora, mint az indiai Chennai-é (azelőtt Madras), a gazdaságunk pedig nagyjából akkora, mint a kínai Ningbo városának a gazdasága. Ha holnap eltűnne Magyarország a föld színéről, ez nemigen látszana meg az éves kibocsátási statisztikákon. És arányosan még egyre kisebbek is leszünk: a Föld népessége kéthavonta nagyjából egy magyarországnyival növekszik.

Magyarok a klímaválságban - ClimeNews - HírportálMagyarország és az EU része a világ üvegházgáz-kibocsátásában (forrás: UNFCCC)

Bármit hozzon is tehát a klímaváltozás a jövőben, az szinte teljes mértékben a hazánkon kívül zajló folyamatok következménye lesz. Természetesen nekünk is van erkölcsi felelősségünk a Föld megőrzésében, éppúgy, mint a többi földlakónak: a magyarok egy főre jutó üvegházgáz-kibocsátása nagyjából a világátlagnak felel meg, és erről az átlagról jól tudjuk, hogy veszélyezteti az emberiség fennmaradását. Ezért fontos, hogy mi is csökkentsük a kibocsátásainkat. De sajnos akár teljesítjük ezt az erkölcsi parancsot, akár nem, ez a globális klímaváltozás alakulása szempontjából szinte mindegy. A klímaváltozás, és az ellene való küzdelem Magyarország számára alapvetően külső tényező, adottság.

Ebben alapvetően különbözünk az olyan világhatalmaktól, mint Kína vagy az Egyesült Államok, akik a világ kibocsátásának negyedét, illetve ötödét adják. Náluk a klímavédelem nagymértékben belpolitika is: ha tönkremegy az éghajlat, ha a hurrikánok embereket ölnek, az a mindenkori amerikai elnök, illetve a kínai pártvezetés felelőssége is. Az amerikaiak, a kínaiak joggal várhatják el a vezetőiktől, hogy tegyenek valamit a világ megmentéséért. Mi legföljebb Magyarország jövőjét kérhetjük számon a vezetőinkön.

A klímaválság nem szakpolitikai ügy, a társadalmi rend alapjaira van hatással

De az ország jövője azért nekünk is elég fontos. A klímás hírekből gyakran úgy tűnhet, hogy a klímaválság elsősorban afféle katasztrófavédelmi kérdés, és az árvizek, erdőtüzek, hőhullámok jelentik a legnagyobb kockázatot, esetleg az, hogy kitaláljuk, miféle gabonát vessünk majd tíz év múlva.

Valójában a politikai intézményrendszer, illetve a társadalmi szabályok rendszere sokszor jóval sérülékenyebb a gazdaságnál vagy a környezetnél. A félelem, a bizonytalanság, illetve a nélkülözések drámai átalakulásokat hozhatnak egy társadalomban akkor is, ha annak puszta léte voltaképp nincs fenyegetve. Ezt láthattuk Magyarországon a szíriai menekültek esetében, amikor ún. morális pánik [1] alakult ki, ami alapvetően – és úgy tűnik, tartósan – megváltoztatta a választók világképét és politikai preferenciáit. Sokkal elutasítóbbá tette őket a muszlimokkal, és általában az idegenekkel szemben. Ez nem egyedi vagy váratlan jelenség: az emberiség az erőforrás-vitákat mindig is átalakította faji, vallási, vagy osztály-ellentétekké. Ez lélektani szükséglet: sokkal könnyebb megtagadni a segítséget valakitől, vagy elvenni tőle valamit, ha előbb elidegenítjük magunktól. Aztán ez az elidegenítés ez egész társadalmat megváltoztatja.

És Szíria még csak a kezdet. A világ tele van olyan társadalmak nyomaival, amelyeket így vagy úgy, az éghajlatváltozás pusztított el: mayák, grönlandi vikingek, az inkák, vagy az Angkort felépítő khmer birodalom. Ma is számos olyan ország van, ahol a klímaválság fokozatosan felszámolja az élet fizikai alapjait: ilyenek a Csendes-óceán miniállamai, de ide tartozik a másfél magyarországnyi, de 160 milliós Bangladesh is, ahol évente százezernyi ember kénytelen elmenekülni az emelkedő tengerszint elől. Ezeknek az országoknak a gondjai nem fognak megállni a határaikon: még ha a menekülteket valahogy visszatartja is Európa, a világgazdasági hatások, pl. az élelmiszerárak emelkedése, vagy a külső felvevőpiacok hanyatlása minket is érint majd.

Jared Diamond Összeomlás c. könyvében történelmi példákon mutatja be, hogy a klimatikus viszonyok változására lehet vagy tagadással válaszolni, ami a gyakran az adott társadalmi rend pusztulásához vezet, vagy lehet alkalmazkodni, ami viszont a fennmaradás útja. Ahogy Diamond mondja, „maguk a társadalmak választanak a bukás vagy a fennmaradás között.”

Mi magyarok, lehet, hogy egyszer már választottuk az alkalmazkodást és így a fennmaradást: egyes kutatók szerint honfoglaló eleink a korábbi szállásterületeiken eluralkodó szárazság miatt indultak új hazát keresni. A 21-edik századi magyarok és kormányuk azonban mintha még nem teljesen fogta volna fel a globális klímaváltozás jelentőségét és azt, hogy ebből mi következik. Még nem tudatosítottuk, hogy korunk legfontosabb globális folyamatáról van szó, ami alapvetően határozza meg a nemzet biztonságpolitikai és gazdasági viszonyait.

A klímapolitika mint a nemzetstratégia része

A Kormány 2017 májusában nyújtotta be az Országgyűlésnek az ország 2030-as Klímastratégiáját[2]. Sokat elmond a téma politikai súlyáról, hogy a tárgyban országgyűlési határozatot kellene hozni, de erre azóta még nem jutott idő. A stratégia tartalmazza az ilyenkor szokásos dolgokat, beszél a hazai várható éghajlati változásokról, a szükséges alkalmazkodási lépésekről (gátak, szigetelés, erdőtelepítés), illetve arról, hogy hogyan csökkenhetjük a kibocsátásainkat akár 77%-kal is 2050-re – mármint, ha akarjuk.

Arról azonban alig van szó a stratégiában, hogy milyen is lesz az a 2030-as világ, amelyre mi most stratégiát gyártunk. Mire számíthatunk a világpolitikában, vagy a világgazdaságban? Pedig, ha elfogadjuk, hogy a következő évszázad világpolitikája jelentős mértékben a klímaválság okozta átalakulások társadalmi következményeiről fog szólni, akkor ennek megfelelően kell a jövő magyar gazdaságpolitikáját, biztonságpolitikáját és szövetségi rendszerét is kialakítani. Innen nézve a klímatudatos nemzetstratégia tétje valójában az, hogy Magyarország sikeres és versenyképes lesz-e az új világban, tudunk-e majd kínálni valami eladhatót a világnak, illetve biztonságban tudhatjuk-e magunkat a klímaválság globális viharaitól.

Nemcsak az a fontos tehát, hogy mennyivel emeljük meg a dunai gátakat, illetve hány tűzoltóautót veszünk. Az ilyesmiben már most is jók vagyunk: lesznek árvizek és erdőtüzek, nagy havazások és szélviharok, de ezekre fel lehet készülni, és tudjuk őket kezelni. Ezek az „ismert ismeretlenek”. Talán még csak az sem a legnagyobb kérdés, hogy mennyi megújulót termelünk majd Magyarországon: a technológia a boltban megvehető, így a megújulók terjedése végső soron csak attól függ, hogy mennyi támogatást adunk rá.

A legfontosabb kérdés az, hogy hogyan birkózunk meg a közvetett, begyűrűző hatásokkal: háborúk, menekültválságok, globális élelmiszerárak, új környezetbarát technológiák. Ezek az „ismeretlen ismeretlenek”, olyan indirekt hatások, amelyekre nem számítunk. Megint jó példa a 2015-ös menekültválság, amely nagyjából készületlenül érte Magyarországot és Európát is. Ki tudja még, hogy milyen, ehhez hasonló eseményekre kerülhet sor a jövőben? Fontos, hogy itt nem csak katasztrofális változásokra kell gondolni: a piaci viszonyok megváltozása (pl. villanyautók terjedése), vagy új nemzetközi környezetvédelmi szabályok ugyanúgy drámai hatásokkal járhatnak.

A magyar nemzetstratégiának az a fő kérdése, hogy merre tart a világ, a fő feladata pedig az, hogy felkészítse az országot erre a várható jövőre, lehetőleg akképpen, hogy sikeresek, versenyképesek is legyünk benne. Ez a jövő sokféle lehet, a magyar kormány „keleti nyitás”-stratégiája is egyfajta jövőképen alapszik, bár abban éppen a klímaváltozás nem szerepel. Pedig biztosak lehetünk benne, hogy a klímaválság ennek a jövőnek az egyik legfőbb hajtóereje lesz. Képzeljük el, hogy 2050-re például az olaj, a gáz, illetve a szénfogyasztás a mostaninak a töredéke lesz csak, de eközben súlyos természeti katasztrófák, élelmiszerellátási válságok, polgárháborúk és óriási menekülthullámok söpörnek végig a földgolyón. A nemzetközi szövetségi rendszerek recsegnek-ropognak, a robotizáció miatt tömegek lesznek munkanélküliek, és a magyar gazdaságot életben tartó autóipart pedig addigra már tönkretették az olcsó kínai villanyautók. Miből fog akkor élni Magyarország, ki garantálja a biztonságunkat?

Egy valódi klímastratégia felé

A klímapolitika hagyományosan két nagy területből áll. Az egyik a kibocsátás-csökkentés, a másik az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás, más néven az adaptáció. Az adaptáció szűkebb értelemben a közvetlen éghajlati hatásokhoz való alkalmazkodást jelenti, azaz a az új betegségek, a hőhullámok, a szárazságok, az árvizek, a viharok elleni védekezést – beruházásokkal, jogszabályokkal, vagy a klímatudatos viselkedésre való ösztönzéssel. Ezeket a területeket részletesen tárgyalja a magyar klímastratégia.

Alig jutott azonban figyelem a klímastratégiában a közvetett adaptációra – vagyis nem magukhoz az időjárási hatásokhoz való alkalmazkodásra, hanem az időjárási hatások, illetve a kibocsátás-csökkentési intézkedések okozta változásokhoz. Ide tartozik elsősorban a gazdasági adaptáció, vagyis az a kérdés, hogy az ország gazdasága továbbra is működőképes, illetve versenyképes lesz-e a jövő megváltozott viszonyai között? A másik kulcsterület a biztonságpolitikai adaptáció, azaz, hogy készen álljunk a klímaválság következtében létrejövő közvetlen és közvetett veszedelmekre.

Gazdasági alkalmazkodás – kockázatok a magyar gazdaságban

Ha Magyarország multinacionális nagyvállalat lenne, bevételei alapján a Fortune 500 listáján a 157-edik lenne, kb. az ArcelorMittal és a Renault között. A Disneynél egy kicsit nagyobbak vagyunk, de az Unilever, vagy a Vodafone szintjét már nem érjük el. Ezek a cégek sokat foglalkoznak azzal, hogy miként válaszoljanak a klímaválság kihívásaira. Ez a válasz azonban korántsem csak arról szól, hogy hogyan tegyék hurrikánbiztossá az üzemcsarnokaikat. Azzal is legalább annyit foglalkoznak, hogy hogyan tudnak olyasmit gyártani, amit majd 2030-ban is el lehet adni, mert teljesíti a klímavédelmi elvárásokat. A gazdasági adaptáció szemüvegén át nézve nem nehéz észrevenni a magyar gazdaságra leselkedő veszélyforrásokat.

Mondok egy pár példát, ami komolyabb elemzés nélkül, szabad szemmel is látható:

  • A magyar autóipar a GDP 5%-át adja és az export 25%-át. Az autóipar az elektromobilitás forradalmát éli, és nem biztos, hogy a hazai gyártók túlélik ezt a forradalmat. Az Audi, a Mercedes, a Suzuki mind tervezik, hogy gyártanak majd elektromos autókat idehaza, de még nem egyértelmű, hogy ez meg is valósul majd. Ha a piaci viszonyok hirtelen megváltoznak, és az emberek elfordulnak a belső égésű motoroktól, az gyorsan súlyos válságot hozhat Magyarországnak. Fontos látni, hogy a magyar kormány egyértelműen felismerte ezt a problémát, és keményen dolgozik azon, hogy a magyar autóipar az ágazat jövőjében is részt vegyen. Ennek keretében épül a zalaegerszegi önvezető tesztpálya, illetve ide tartozik a zöld rendszámtábla is. Ilyen hozzáállásra volna szükség a gazdaság többi részében is.

Magyarok a klímaválságban - ClimeNews - Hírportál

  • Másik fontos terület a mezőgazdaság, szintén komoly exporttermelő. Az ágazat résztvevői talán itt érzik legkorábban és legegyértelműbben a klímaváltozás hatását, azaz elég erős a belső ösztönzés az alkalmazkodásra. Itt nem csak a közvetett hatások begyűrűzése jelent problémát, a hazai éghajlati változások is komoly alkalmazkodási feladatokat jelentenek. Gondoljunk csak arra, hogy 2050-ben alighanem már csak Szlovákiában lesz megtalálható a tokaji aszú, és más hagyományos hazai szőlőfajtáktól is elbúcsúzhatunk[3], vagy arra, hogy a kutatók szerint a gabona termésátlagok a folyamatos melegedésnek köszönhetően stagnálnak már évtizedek óta[4]. A mezőgazdaságban már teljesen más a kormányzati hozzáállás: nincs állami program a mezőgazdasági adaptációra, sőt a kormány gyakran éppen azokat a hagyományos termelési módokat, illetve terményeket erőlteti, amelyeknek egyáltalán nem biztos, hogy van jövője Magyarországon. Fontos tanulság a klímaválságban, hogy az, ami régen jó volt, könnyen lehet, hogy a jövőben már nem lesz jó.

Magyarok a klímaválságban - ClimeNews - Hírportál(forrás: https://qubit.hu/2017/11/27/a-bor-es-a-klimvaltozas-magyar-rizling-helyett-jon-a-sved)

  • A GDP 8%-át adó turizmusban például jelentős átrendeződések várhatók. Nyáron olyan meleg lesz, hogy nem Magyarországra jönnek már az emberek, hanem inkább északabbra. Ide is fognak jönni, de inkább ősszel vagy tavasszal. Persze ha 2050-re megfeleződik a Balaton vízkészlete[5], és közben elborítja az országot a parlagfű[6], akkor lehet, hogy a magyarok is inkább otthon maradnak majd. A mérleg másik oldalán viszont 2050-re az osztrák sípályákon akár egy hónappal is megrövidülhet a havas időszak[7], így várhatóan kevesebb magyar engedheti meg majd magának a síelést: ezekből a kiadásokból talán több marad idehaza.
  • A legnagyobb magyar vállalat a MOL, amely multinacionális olaj- és gázipari cég. Csakúgy, mint minden más olajmulti, a MOL tevékenysége is szorosan összefügg a globális olajfogyasztás hosszútávú fenntarthatóságával. Világszerte sokat beszélnek már egy ideje az ún. karbonlufiról[8], vagyis arról a tényről, hogy a világ olajtársaságainak tőzsdei értékét jelentős mértékben olyan olajkészletek adják, amelyeknek a nagy része nem termelhető ki úgy, hogy közben a nemzetközi egyezményekben vállalt klímacélokat is betartjuk. Ha elég ember gondolja úgy a tőzsdén, hogy ezeket a készleteket már nem lehet majd kitermelni, akkor a befektetők elpártolhatnak az olajtól. A karbonlufi léte egyelőre nem rendítette meg az olajcégek tőzsdei helyzetét, de ha egy ilyen folyamat megindul, akkor a MOL, és vele a budapesti tőzsde, valamint a magyar gazdaság is rövid idő alatt nehéz helyzetbe kerülhet, még úgy is, hogy a MOL-nak egyébként alig van saját tulajdonú olajtartaléka. Talán nehéz ezt a mai viszonyok között elképzelni, de a pénzpiacokon gyakran gyors és könyörtelen az átrendeződés. Intő példa lehet a nagyhatalmú német energiakonszernek, az RWE és az E.on mélyrepülése, amelyek 4 év alatt tőzsdei értékük 50-60-%át vesztették el, amikor a német állam lendületesen kezdte támogatni a megújulókat.

Magyarok a klímaválságban - ClimeNews - HírportálMég korai lenne kijelenteni, hogy ez a folyamat már csak egy irányba mehet, de tény, hogy évek óta meredeken zuhan a globális energiabefektetésekben a fosszilis energiaforrásokra fordított arány.

Magyarok a klímaválságban - ClimeNews - Hírportál(forrás: OECD IEA)

Ismétlem, ezek csak olyan kockázatok, amelyekre egy figyelmes újságolvasó is felfigyelhet, alaposabb elemzéssel azonban bizonyára sok más gazdasági ágazatban is találhatunk még veszélyforrásokat. A magyar gazdaság olyan mélyen integrálódott a világpiaci körforgásba, hogy áttételekkel könnyen eljuthatnak hozzánk olyan hatások is, amelyekre most talán még nem is gondolunk.

Biztonságpolitikai alkalmazkodás

Jól tudjuk, hogy a világpolitika milyen hatalmas kockázatot jelent Magyarországnak: A 20. század minden hazai politikai fordulópontja valamilyen világpolitikai eseményből indult ki. Nyilván nem tudhatjuk, hogy milyen drámák várhatók a jövőben, de ahhoz nem kell lángész, hogy tudjuk, a világpolitikai viharokban biztonságosabb az EU-n és a NATO-n belül lenni, mint kívüle. Arra azonban biztosan számíthatunk, hogy a jövőben egyre több lesz a menekült: csak Afrika lakossága 500 millióval nő meg 2030-ig, miközben jelentős területek sivatagosodnak el, Bangladesről pedig már volt szó.

Magyarok a klímaválságban - ClimeNews - HírportálOtt nő a legjobban a népesség, ahol a legerősebb az elsivatagosodás (Forrás: Tamás Pál, 2015)

Ilyen léptékű folyamatokat valódi európai összefogás nélkül már biztosan nem majd lehet kezelni.  Minél erősebb a biztonságpolitikai együttműködés, annál jobb esélyei vannak Magyarországnak.  Magyarország hivatalosan is támogatja a közös EU-s határőrizetet, illetve egy közös európai hadsereg létrehozását. Ha ezek megvalósulnak, ez mind növelni fogja az ország biztonságát.

A védelem megerősítése mellett azonban nagyon fontos a lelki felkészülés is: fontos, hogy megőrizzük a józan tisztánlátásunkat: a hozzánk érkező migránsok túlnyomó részét közvetve vagy közvetlenül a klímaváltozás indította útnak, és nem segítünk magunknak azzal, hogy ha Soros-tervet vagy kultúraközi élet-halál harcot, meg muszlim honfoglalást látunk bele ezekbe a folyamatokba.  Ezek az értelmezési keretek ismerősen csenghetnek ugyan, de alapvetően tévesek, mert egy régi világ szabályait próbálják ráerőszakolni egy új helyzetre.  Ezért nem alkalmasak arra, hogy ezekre alapozva helyes döntéseket hozzunk.

A klímaválság nemcsak nemzetközi biztonsági kockázatokat jelent, hanem belső társadalmi feszültségek is kialakulhatnak.  Az üvegházgáz-kibocsátásokat országonként szoktuk nézni, és a csökkentési kötelezettségeket is országonként próbáljuk kiosztani.  De egy adott országon belül a kibocsátások eloszlása nem egyenletes: a gazdagok sokszor annyi széndioxidot bocsátanak ki, mint a szegények.  Az Oxfam tanulmánya szerint az emberiség leggazdagabb 10%-a felelős a kibocsátások feléért[9].  Amikor majd komolyan elkezdünk foglalkozni a kibocsátások csökkentésével, akkor az bizony áremelkedésekkel, korlátozásokkal járhat, ami pedig komoly társadalmi feszültségekhez vezethet. Ezek a hatások nem csak a szegény afrikai országokra jellemzők: gondoljunk bele, hogy a 2012-ben kezdődött hazai rezsicsökkentés milyen nagy hatással volt a kormány népszerűségére: sok ember életében a rezsi rendszeres fizetése komoly teher, és nem biztos, hogy könnyen fogadnák, ha ezek a terhek növekednének.

Mit tegyünk?

A nagybeteg gyógyulásában fontos lépés a betegségtudat létrejötte: annak elfogadása, hogy nincs minden rendben, sőt baj van, és ezért változásra van szükség.  Ami a klímaválságot illeti, ma Magyarországon – miképp a világ nagy részén – még a betegségtudat előszobájában vagyunk: Olvassuk a sajtóban a rémhíreket, érezzük a veszedelmet, de a tudatunkban még nem kristályosodott ki a változás, a változtatás igénye. Még azt képzeljük, hogy kisebb kiigazításokkal kezelni tudjuk az emberi civilizációra leselkedő veszélyeket, hogy nem kell alapvetően átalakítani az életmódunkat, társadalmi berendezkedésünket. Ezt erősíti a politika is, az ország vezetői szeretik az az érzést kelteni bennünk, hogy bár vannak veszélyek, ők ezektől meg tudnak védeni bennünket, és nem kell megváltoznunk.

Ennélfogva talán a legfontosabb feladat a tudati változás: annak megértése, hogy a régi igazságok már nem működnek, és ami régen jó volt, az a jövőben már nem lesz jó.  Jó példa az, amit egy agrár-adaptációs szakembertől hallottam egyszer: a klímaváltozás alapvetően változtatja meg a növénynemesítés módszereit. Régen az volt a feladat, hogy megalkossák azt a növényt, amely egy kisebb vidék éghajlati viszonyai között a lehető legjobban fejlődött.  Most viszont, amikor egyre kevésbé lehet tudni, hogyan alakul az éghajlat, inkább olyan növényeket próbálnak nemesíteni, amelyek mindenféle lehetséges időjárási viszonyok közt jól teremnek.

Hasonló a helyzet a gazdaság alkalmazkodásával is: nem lehetünk igazán biztosak benne, hogy hogyan fognak alakulni a dolgok, ezért fel kell készülni arra, hogy lesznek meglepő fordulatok, amelyekre gyorsan kell reagálni.

Ahhoz, hogy a klímaválság évtizedeiben Magyarország működőképes maradjon, az államnak vezető szerepet kell vállalnia, akkor is, ha az emberek igazából nem vágynak a változásra. Ezért valódi klímastratégiára, vagy még inkább klímatudatos nemzetstratégiára van szükség.  Egy ilyen klímatudatos stratégia elkészítése komoly feladat, sok elemzést, valamint széleskörű társadalmi párbeszédet igényel. Egy pár alaptétel azonban talán már megelőlegezhető:

  • Szükség van az üvegházgáz-kibocsátások lendületes és erőteljes csökkentésére, és nem csak azért, hogy felelős földlakókként teljesítsük erkölcsi kötelességünket. Legalább ennyire fontos az, hogy a kibocsátás-csökkentés a mi gazdasági alkalmazkodásunknak is része – csak úgy kínálhatjuk a jövő termékeit és szolgáltatásait, ha nekünk is szükségünk van ezekre.  Nem elhanyagolható emellett, hogy az EU-n kívüli energia-importtól való függőség állandó külpolitikai kitettséget jelent, ami csak megújulókkal és energiahatékonysággal ellensúlyozható.
  • Tudatosan kell törekedni arra, hogy a klímatudatos jövő iparágai települjenek Magyarországra, mind a beruházások ösztönzésével, mind pedig az újmódi termékek, szolgáltatások hazai piacának megteremtésével.  Ha a világ a zöld gazdaság felé tart, akkor annak, aki előbb odaér, jobb helyek jutnak. A haladó szellemű gazdaságpolitika hazai piacot teremthet olyan termékeknek, amelyek később majd világszerte versenyképesek tudnak lenni (klasszikus példa erre a dán szélerőmű-ipar létrejötte). Magyarország egyszer, a 19. század végén, már volt élenjáró az iparfejlesztésben, s azóta is abból a dicsőségből élünk.  Ezeket a sikereket azonban csak akkor lehet elérni, hogyha gyorsabban futunk a jövő felé, mint mások.
  • Figyelni kell a hagyományos gazdasági ágazatokra váró klímával kapcsolatos átalakulási feladatokra, e változásokat ösztönözni, segíteni kell.
  • Szorosabb EUs vagy NATOs biztonsági együttműködésre van szükség, közös európai hadseregre és határőrizetre: a közelgő menekült-válságokat, és ki tudja még milyen más kríziseket csak, szövetségeken belül fogjuk tudni hatékonyan kezelni.
  • Fel kell ismerni a hazai és a nemzetközi intézmény-rendszert fenyegető legitimitási kockázatokat, és azokat proaktív módon kezelni kell. A 2015-ös menekültválság sok más hatása mellett az európai intézményekbe vetett bizalmat is jelentősen károsította. Nem szabad hagyni, hogy ilyesmi mégegyszer előforduljon.
  • Végül pedig: meg kell találnunk a válságtudat és a jövőbe vetett bizalom közötti keskeny ösvényt, amelynek egyik oldalán a felelőtlen tagadás, a másik oldalán a kétségbeesés leselkedik ránk.  Magyarországon a XX. században többször is lezajlott a “világvége“, van róla történelmi tapasztalatunk: tudjuk, hogy mi mindent veszíthetünk, de azt is tudjuk, hogy van a világvége után is van élet.

[1] https://444.hu/2015/10/02/ez-a-moralis-panik-sokkal-veszelyesebb-mint-egy-mecset-zugloban-vagy-egy-imam-a-parlamentben

[2] http://www.parlament.hu/irom40/15783/15783.pdf

[3] https://qubit.hu/2017/11/27/a-bor-es-a-klimvaltozas-magyar-rizling-helyett-jon-a-sved

[4] http://www.biztositasiszemle.hu/cikk/hazaihirek/gazdasag/a_klimavaltozas_miatt_stagnalnak_a_termesatlagok_.7243.html

[5] http://www.innoteka.hu/cikk/balaton_kiszaradas_vagy_kiaradas.1233.html

[6] https://ehp.niehs.nih.gov/ehp173/

[7] https://www.researchgate.net/publication/258774596_Past_and_future_of_the_Austrian_snow_cover_-_results_from_the_CC-Snow_project

[8] http://www.origo.hu/kornyezet/20150107-klimavedelem-energiahordozo-uveghazgaz-mennyi-olajrol-gazrol-es-szenrol-kellene-lemondjunk.html

[9] https://www.oxfam.org/en/research/extreme-carbon-inequality

Forrás: Holnapután | Írta: drbart

Kiszivárgott ENSZ-jelentés: a klímának annyi, már 2040-re nagyon meleg lesz

kedd, január 16th, 2018

Csak matematikai esély van arra, hogy a világ elérje a párizsi klímaegyezmény legfontosabb célját, a globális felmelegedés mértékének 1,5 fok alatt tartását – derül ki az ENSZ Világklímatanácsának egy belső jelentéséből, amit a berlini taz publikált.

Kiszivárgott ENSZ-jelentés: a klímának annyi, már 2040-re nagyon meleg lesz - CN

Ha így folytatjuk, nem hogy 2100-ra, de már 2040-re elérjük az 1,5 fokos növekedést, ami a sarki jég rendszeres olvadását és százmilliók elszegényedését fogja okozni.

Gyakorlatilag elbúcsúzhatunk a párizsi klímaegyezmény legfontosabb céljától, derül ki az ENSZ berkein belül működő Világklímatanács (IPCC) egy belső jelentéséből, amit hétfőn publikált a berlini Die Tageszeitung (taz) című napilap.

„66 százalékos valószínűséggel az elérhető határon kívül van”, hogy a globális felmelegedésnek 2100-ig csak 1,5 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-növekedés legyen a maximuma

– áll a jelentésben, ami eddig csak klímakutatók között keringett. A jelentés ennek okait is felsorolja: a Föld károsanyag-kibocsátása, az ENSZ-tagállamok (vagyis a világ szinte minden államának) aktuális politikája, valamint az államok energiaszektorbeli befektetései lehetetlenné teszik, hogy egyáltalán lehetővé váljon a határ betartása.

Az 1,5 fokos átlaghőmérséklet-növekedést az ipari forradalom előtti hőmérséklethez képest kell érteni: jelenleg 1 fokkal van melegebb átlagosan a Földön, mint az iparosodás előtt.

A 2015-ös párizsi klímaegyezményben – amelyről Donald Trump elnöksége elején rögtön be is jelentette, hogy az USA ki fog lépni belőle – az ENSZ tagállamai arról döntöttek, hogy a klímaváltozás által megemelkedő globális átlaghőmérséklet-növekedést „jelentősen 2 Celsius-fok alatt” tartják, és „erőfeszítéseket tesznek, hogy a növekedés 1,5 fokos legyen”.

A Világklímatanács a taz által megszerzett és publikált tanulmányt pont utóbbi cél miatt rendelte meg: hogy megvizsgáltassa, van-e még egyáltalán realitása ennek a célnak, és amennyiben van, mit kéne tenni érte. A tanulmányon a világ több száz klímatudósa dolgozik – végső formáját 2018 őszére nyeri el, hogy a decemberi COP24 klímakonferencián az ENSZ tagállamai már figyelembe vehessék döntéseikhez.

Százmilliókat taszít szegénységbe

Az 1,5 Celsius-fokos növekedés főként a szigetországok és a klímaváltozás által fokozottan veszélyeztetett térségek számára – mint amilyen az északi sark és a tengerparti nagyvárosok – volt kiemelten fontos. Párizsban számos szegényebb országot az 1,5 fokos növekedés ígérete győzte meg arról, hogy rábólintson a 2015-ös egyezményre – emlékeztet a taz.

A lap birtokába került 24 oldalas vezetői összefoglaló ráadásul megerősíti ezen térségek félelmeit, külön kitérve rájuk. A dokumentum szerint

már a 1,5 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-növekedés is elengedő ahhoz, hogy az északi sark jege szeptemberenként rendszeresen elolvadjon.

A jelentés megállapítja, hogy most az ipari forradalom előtti időszakhoz képest 1 fokkal van átlagosan melegebb a bolygón. Amennyiben ez további 0,5 fokkal 1,5 Celsius-fokra nő, az alapvetően változtatná meg az óceánok kémiáját, tönkretenné a korallzátonyokat és a halászati területeket, amelyek millióknak szolgálnak fő élelmiszerforrásként.

A Világklímatanács modellje szerint az 1,5 fokos növekedés „több mint százmillió embert taszítana szegénységbe” azáltal, hogy jelentősen növekednének az élelmiszerárak. Ez főként a bolygó legsebezhetőbb országait érintené – áll a dokumentumban.

A felmelegedés jelenlegi sebességével számolva a globális középhőmérséklet növekedése az 1,5 fokos értéket a 2040-es években fogja elérni

– írják a szerzők. Ez globális következményekkel is járni fog, éspedig: több erős vihar, 10 centiméterrel magasabb tengerszint, a grönlandi és nyugat-antarktiszi jégtakaró visszafordíthatatlan olvadásnak indulása, számos növény- és állatfaj kihalása.

Kiszivárgott ENSZ-jelentés: a klímának annyi, már 2040-re nagyon meleg lesz - CN
De tényleg semmi esélyünk?

Matematikai esélyünk van csak arra, hogy mégis betartsuk valahogy 2100-ig a 1,5 fokos limitet. Ehhez radikálisan csökkenteni kell az atmoszférában lévő szén-dioxid mennyiségét: a kutatók az erdősítést és a biomassza-erőműveket javasolják. Csakhogy a jelentés szerint

„magas az esélye annak, hogy a szükséges méretű kibocsátás-csökkentés nem végrehajtható”, ennek ugyanis nagyon gyorsan és nagyon nagy méretben kellene megtörténnie.

Az erdősítéshez szükséges területeknek pedig a mezőgazdaság látná kárát – az élelmiszerárak tehát így is, úgy is növekedésnek indulnának.

A tanulmány ezen felül további hátráltató tényezőket említ: a Föld népességének nagyütemű növekedését, valamint a városok, az energiarendszerek és a mezőgazdaság túl lassan haladó korszerűsítését.

A 2100-ig való 1,5 fokos növekedési limitet az ENSZ-tagállamok által Párizsban elfogadott klímatervek se különösen segítik – jegyzik meg a szerzők: még ha mindet meg is valósítják, akkor is túllépjük az 1,5 fokos maximális hőmérséklet-növekedést. Nem is akármennyivel: független intézetek becslései alapján a kutatók úgy számolnak: 2100-ra 3 fokos lehet a felmelegedés az iparosodás előtti átlaghőmérséklethez képest.

De akkor mihez kezdjünk most?

Van pár sürgős követelésként is felfogható ajánlása a klímakutatóknak. Az áramtermelésben a kőszénről és a kőolajról való azonnali leállás, az ökoáram dominanciája, a kőszén-szektor gyors zsugorodása, a szén-dioxid kibocsátás minimalizálása, és az energia, a víz, a fa és a hús alacsonyabb fogyasztása.

Mindebből kiderülhet, hogy a tudósok nem valami optimisták, ám abból a mondatukból, miszerint az 1,5 Celsius-fokos határ megvalósulása előtt álló legnagyobb kihívás a „tervből a megvalósításba való átmenet”, más jelzőkre is ér következtetni.

Forrás: azonnali.hu | Bukovics Martin

Már 2017 volt a Föld második legmelegebb éve

vasárnap, január 7th, 2018

Dobogós lett 2017 a legmelegebb évek rangsorában, a második helyre került a rekordmeleg 2016 után úgy, hogy tavaly már nem melegítette az óceánt az El Nino. Ez is jelzi, hogy a rekordok eleve nem az El Nino, hanem a klímaváltozás számlájára írhatók.

Már 2017 volt a Föld második legmelegebb éve - ClimeNews - Hírportál

2017 volt a második legmelegebb év a Földön – közölte az Európai Unió Copernicus szolgálata a világ meteorológiai szervezetei közül elsőként.

Már 2017 volt a Föld második legmelegebb éve - ClimeNews - HírportálA klímaváltozást vizsgáló Copernicus adatai alapján 2017 átlaghőmérséklete 1,2 fokkal volt magasabb az iparosodás előtti átlagnál, ezzel pedig a 2016-os rekordmeleg év után az eddigi második lett, megelőzve azt a 2015-öt, amelynek őszi időjárására már hatással volt az erős El Nino.
Az adatok összhangban állnak az ENSZ Meteorológiai Világszervezetének (WMO) novemberben kiadott előrejelzésével, amelyben már dobogósként említette 2017-et, alátámasztva ezzel azt a hosszú távú folyamatot, amely az emberi tevékenységből származó üvegházhatású gázok számlájára írható, és amit túlfogyasztásunk okoz.
2017-ben is sikerült rekordokat dönteni, márciusban ugyanis először fordult elő, hogy az El Nino hatása nélkül több mint 1 fokkal volt magasabb a havi átlaghőmérséklet a korábbi évek átlagánál. A 2016-os rekordmeleget ugyanis az El Nino okozta, ezért a Copernicus szerint ennek hatása nélkül minden bizonnyal 2017 lett volna a legmelegebb év, ami leginkább arra utalhat, hogy a rekordok eleve nem az El Nino, hanem a klímaváltozás számlájára írhatók.

Az Északi-sarkvidéken a tengeri jég kiterjedése az átlag alatt volt, különösen az év eleji és év végi hidegebb időszakban, Dél-Európát pedig hosszú szárazság sújtotta, ami több területen vízhiányhoz vezetett, az Ibériai-félszigeten pedig kiterjedt bozóttüzeket okozott.

A WMO nagyjából két hét múlva teszi közzé tanulmányát a tavalyi hőmérsékleti értékekről, jelentésük brit, amerikai és japán adatokat is alapul vesz.

Forrás: MTI/fotó NOAA/grafika FNA

Gáz van – évmilliós rekord dőlt meg

szerda, november 22nd, 2017

Évmilliók óta nem tapasztalt szintre nőtt a légköri CO2-koncentráció az elmúlt évtizedekben, a növekedés üteme nagyjából százszor gyorsabb, mint az utolsó jégkorszak után volt. Akkoriban átlag 3 Celsius-fokkal volt melegebb a Földön és 20 méterrel volt magasabb a tengerek szintje – derült ki a Meteorológiai Világszervezet (WMO) éves jelentéséből. Túlfogyasztunk.

Utoljára 3-5 millió évvel ezelőtt, a pliocén földtörténeti kor derekán érte el a jelenlegi 400 ppm-es értéket a szén-dioxid-koncentráció a légkörben – egyre messzebb kerülünk az iparosodás előtti 180-280 ppm-es szinttől, ami a holocén kor hidegebb-melegebb periódusainak természetes váltakozásaira volt jellemző.

Gáz van - évmilliós rekord dőlt meg - ClimeNews - Hírportál

400 ppm-es szintet eddig csak a pliocén kor jégmintáiban mértek a kutatók. „Abban az időszakban a bolygó felszíni átlaghőmérséklete 2-3 Celsius-fokkal volt melegebb a mostaninál, elolvadtak a grönlandi, nyugat-antarktiszi jégtakarók, sőt a kelet-antarktiszi jégdzsungel egy része is visszahúzódott, a jelenlegihez képest 10-20 méterrel megnövelve a tengerszintet” – írta jelentésében a WMO.

2016-ban már átléptük ezt a szintet – a 2015-ben mért 400 ppm-es értékről tavaly 403,3 ppm-re nőtt a légköri szén-dioxid globális átlagkoncentrációja. Ez 50%-kal gyorsabb növekedési rátát jelent az elmúlt évtized átlagához képest, és ennek eredményeként a légköri szénkoncentráció immár 45%-kal haladja meg az iparosodás előtti átlagot az ENSZ meteorológiai szervezete szerint
Nincs mire várni – azonnali csökkentés kell

„A szén-dioxid és a többi üvegházhatású gáz kibocsátásának azonnali visszaszorítása nélkül a század végére drasztikus hőmérséklet-emelkedéssel kell szembenéznünk, amely jócskán túlszárnyalja majd a párizsi klímacsúcson elfogadott értéket” – fogalmazott Petteri Taalas, a WMO főtitkára.

Évmilliók óta nem tapasztalt szintre nőtt a légköri CO2-koncentráció az elmúlt évtizedekben, a növekedés üteme nagyjából százszor gyorsabb, mint az utolsó jégkorszak után volt. Akkoriban átlag 3 Celsius-fokkal volt melegebb a Földön és 20 méterrel volt magasabb a tengerek szintje – derült ki a Meteorológiai Világszervezet (WMO) éves jelentéséből. Túlfogyasztunk.

Utoljára 3-5 millió évvel ezelőtt, a pliocén földtörténeti kor derekán érte el a jelenlegi 400 ppm-es értéket a szén-dioxid-koncentráció a légkörben – egyre messzebb kerülünk az iparosodás előtti 180-280 ppm-es szinttől, ami a holocén kor hidegebb-melegebb periódusainak természetes váltakozásaira volt jellemző.

400 ppm-es szintet eddig csak a pliocén kor jégmintáiban mértek a kutatók. „Abban az időszakban a bolygó felszíni átlaghőmérséklete 2-3 Celsius-fokkal volt melegebb a mostaninál, elolvadtak a grönlandi, nyugat-antarktiszi jégtakarók, sőt a kelet-antarktiszi jégdzsungel egy része is visszahúzódott, a jelenlegihez képest 10-20 méterrel megnövelve a tengerszintet” – írta jelentésében a WMO.

2016-ban már átléptük ezt a szintet – a 2015-ben mért 400 ppm-es értékről tavaly 403,3 ppm-re nőtt a légköri szén-dioxid globális átlagkoncentrációja. Ez 50%-kal gyorsabb növekedési rátát jelent az elmúlt évtized átlagához képest, és ennek eredményeként a légköri szénkoncentráció immár 45%-kal haladja meg az iparosodás előtti átlagot az ENSZ meteorológiai szervezete szerint

Nincs mire várni – azonnali csökkentés kell

A szén-dioxid és a többi üvegházhatású gáz kibocsátásának azonnali visszaszorítása nélkül a század végére drasztikus hőmérséklet-emelkedéssel kell szembenéznünk, amely jócskán túlszárnyalja majd a párizsi klímacsúcson elfogadott értéket” – fogalmazott Petteri Taalas, a WMO főtitkára.

Gáz van - évmilliós rekord dőlt meg - ClimeNews - Hírportál

A Párizsban 2015 decemberében tartott klímacsúcson elfogadott megállapodás célja, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti értékhez képest jóval 2 Celsius-fok alatt maradjon, és hogy emellett „törekedni kell arra”, hogy a felmelegedés ne haladja meg az 1,5 Celsius-fokot.
Újabb klímacsúcs novemberben

A mostani eredmények még inkább időszerűvé tették az ENSZ november 6. és 17. között a németországi Bonnban megrendezett klímakonferenciáját, amelynek résztvevői a Párizsban megfogalmazott célok megvalósításához szükséges irányelveket dolgozzták ki.

A kutatók szerint a fosszilis tüzelőanyagok égetéséből és az erdőirtásból származó rekordmértékű emberi kibocsátás mellett a Csendes-óceán trópusi vízfelszínének felmelegedését okozó El Nino jelenség is kulcsszerepet játszott a légköri szén-dioxid-koncentráció növekedésében. Az El Nino szárazságot okozott a trópusi területeken és gyöngítette az erdők, a növényzet és az óceánok szén-dioxid-elnyelő képességét.

Túlfogyasztunk. Mi okozzuk, csak mi tehetünk ellene.

Forrás: MTI/WMO/FNA

A globális felmelegedés miatt rekordmértékű az erdőpusztulás

kedd, november 7th, 2017

Erdőtüzek miatt tavaly rekordmértékűre nőtt a globális erdőpusztulás. Brazíliában, Portugáliában és Indonéziában égtek a legnagyobb területek. Az amazonasi esőerdőből háromszor nagyobb terület pusztult el 2016-ban, mint egy évvel korábban.

A globális felmelegedés miatt rekordmértékű az erdőpusztulás - ClimeNews

Összesen akkora terület semmisült meg, ami megfelel Új-Zéland területének, vagyis nagyjából 268 ezer négyzetkilométert jelent.

Az amerikai World Resources Institute által működtetett erdőfigyelő program, a Global Forest Watch (GFW) számítása szerint 297 000 négyzetkilométernyi erdős terület semmisült meg 2016-ban, ami nagyjából Olaszország nagyságú területet jelent. (Itália 301 ezer négyzetkilométert tesz ki.)

2016-ban tehát 51 százalékkal növekedett az elpusztult erdőségek területe a 2015-ös mennyiséghez képest. Csak az amazonasi esőerdőben 37 000 négyzetkilométernyi fás terület vált semmivé, ami csaknem háromszor akkora, mint az egy évvel korábban elvesztett terület.

A globális felmelegedés miatt rekordmértékű az erdőpusztulás - ClimeNewsA brazil hatóságok azonban ennek éppen az ellenkezőjét állítják: “adataik” szerint 2016 augusztusa és 2017 júliusa között az erdőpusztulás az Amazonas környékén 16 százalékkal csökkent, ráadásul ez három éve először mutatott csökkenő tendenciát. Az illetékes brazil hatóság, az Ibama még így is a kilencedik legrosszabb évnek kiáltott ki a 2016-os évet amióta 1998-ban elkezdte az erdőpusztulás mérését.

A GFW szerint az emberi civilizáció által okozott globális felmelegedés növeli az erdőtüzek előfordulásának veszélyét, mert az egyre gyakoribbá és súlyosabbá váló kánikulák és az aszályok idején könnyen kigyulladhatnak a szárazzá vált erdők. Idén Kalifornia és Portugália erdőit tizedelte meg tűzvész.

Az erdőpusztulás másik oka, hogy olajpálmaültetvényeket telepítenek az ottani ökoszisztémák helyére, veszélybe sodorba az őshonos fajokat.

Forrás: Reuters

 

A klímamegbolondulás itt van és itt is fog maradni!

vasárnap, október 1st, 2017

A klímamegbolondulás itt van és itt is fog maradni! Legalábbis egy jó darabig.

A klímamegbolondulás itt van és itt is fog maradni! - ClimeNews - Hírportál | Dr. Piers SellersMa igen csak frissnek kellett lennünk a kora reggeli órákban ugyanis, a minimumhőmérséklet országos átlaga 3 fok körül alakult, ez mintegy 6 fokkal alacsonyabb az ilyenkor szokásosnál. Ez egybevág azzal amit Dr. Piers Sellers asztronauta a Földtudományi Osztály igazgatója, a NASA/GSFC röviden, de annál pontosabban, elmagyarázza, hogy valójában mi zajlik a globális felmelegedéssel kapcsolatban. Reménykedve abban, hogy az ember jobb belátásra bírja a vezetőiket, mert ebben az órában is fontosabb minden Magyarországon, mint az azonnali dekarbonizációs folyamatok elindítása és annak ösztönzése. Lehet új információt az, hogy a “Vén Európa” összességében hűl nem pedig melegszik. Eközben egyre többet kell fizetni a fűtésért telente. Meddig lehet ezt a húrt feszíteni?

Pedig a megoldás egyszerű, legyél karbonsemleges, vásárolj karbonsemleges termékeket és szolgáltatásokat. Legyél igényes a saját és gyerekeid jövőjével kapcsolatban, keresd ami karbonsemleges…

 Rampasek Lászó

 

 

 

A felhők vajon segíthetnek megoldást találni a klímaváltozásra?

kedd, szeptember 26th, 2017

A klímaváltozás valós probléma, ügy lezárva. Mégis rengeteg dolog van még, amit nem értünk a klímaváltozás kapcsán.

A felhők vajon segíthetnek megoldást találni a klímaváltozásra? - ClimeNewsJó hír viszont, hogy minél többet tudunk róla, annál nagyobbak az esélyeink a folyamat lelassításában. Van még azonban egy megválaszolatlan kérdés: Milyen szerepük lehet a felhőknek az egész folyamatban? Van remény, hogy esetleg egy kis időt nyerhetünk segítségükkel…de az is lehet, hogy jelenlétükkel a felmelegedés csak súlyosbodik. Kate Marvel klímakutató oldalán tudományos szemmel kémleljük az égboltot, illetve beszélünk arról, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie Földünknek a saját belső láza csillapítása érdekében.

 

Forrás: TED

Apokaliptikus vihar Erdélyben!

vasárnap, szeptember 17th, 2017

Tegnap délután Erdélyben halálos áldozatokat is követelő óriási vihar volt. Persze a lenti videókat látni is szörnyű élmény és mégis most kell beszélni arról, hogy a szemünk előtt játszódó a klímaváltozás már tagadhatatlan.

Nem szabad elmenni a hírek előtt szó nélkül és nem csak azért mert a szomszédban történt, – akkor amikor a világon amúgy is több millió ember van életveszélyben a hurrikánok miatt – hanem azért mert itt zajlik a szemünk előtt az a változás, ami mindannyiunk életére kihatással van már most is.

Tudatosulnia kell mindenkiben, hogy ennek a globális felmelegedésnek fele sem tréfa és mindannyian áldozatául eshetünk amennyiben nem teszünk ellene közösen és azonnal.

Apokaliptikus vihar Erdélyben! - ClimeNews - HírportálNem holnap vagy holnapután, azonnal hathatósan csökkentenünk kell a CO2 kibocsátást. Amikor a YouTube-on korábban láthattuk, hogy más földrészeken a viharokban 40 lábas konténerek repdesnek a levegőben a legtöbben nem vették komolyan a veszélyt, de már ennek vége! Európa (sajnos) nagyobb veszélyben van, mind sokan hiszik és ezt a tényt fel kell ismernie mindenkinek. Nem arról beszélek, hogy az óriási károkat az embereknek kell megfizetni, hanem arról, hogy a veszélye annak, ha nem karbonsemlegesítünk nagyobb mértékben mint ahogy gondoljuk, akkor a klímaváltozás győzni fog az emberiség felett. Sajnos a folyamatok gyorsabban zajlanak, mind ahogy a tudósok ezt jelezni tudták a rendelkezésükre álló adatok alapján. Mostanra több adat és modernebb eszközök állnak rendelkezésre az újabb modellek lefuttatásához, de félek, hogy mire ezek az új eredmények napvilágra kerülnek vérfagyasztó képet fest majd.

Csak és kizárólag az emberek tudnak hathatósan tenni a klímamegbolondulás megfékezésében, a tömegek akik választani képesek. Nagy maszlag amivel kábítanak a zöldek, semmit nem ér a nagy játszmában a természet törvényei ellen, ha szelektíven gyűjtöd a szemetet, vagy vegetáriánus leszel, sőt az sem, ha mindenki elektromos autóval járna már holnap, vagy az újrahasznosítás. Ezekkel már nem lehet célba érni időben! Az a vonat elment, nagyon régen… A lényegről nem beszélnek a médiák.  Kimerülnek abban legtöbb esetben, hogy még mindig nem bizonyítható a klímaváltozás oka a károkra. Nem beszélnek a megoldásról, nem biztatják az embereket arra, hogy mit is kellene csinálniuk. Nem beszélnek a karbonsemlegesség szükségességéről, amit választhat bármelyik döntéshozó vagy akár az emberek a vásárlásaikkal. Miért nem beszélnek arról a híradások, hogy ezt meg lehetett volna előzni azzal, ha korábban nem engedik, hogy az európai vállalatok a környezetszennyező technológiájukat exportálják Kínába és ott kieregetve a füstöt visszaszállítsák az árut. Miért nem beszélnek arról a híradások, hogy a népességrobbanás visszaszorítása, messze a leghatékonyabb klímavédelmi projekt és azonnal támogatni kellene a legszélesebb körből.

A válaszon sokat gondolkodtam és nem találtam más magyarázatot csak azt, hogy még mindig a legnagyobb hülyék irányítják a világot! Ez nincsen így rendjén, ezen változtatni kell. Szükség van egy új generációra, egy új vezetői rétegre akik tökösebbek, bátrabbak és ki merik mondani, hogy NEM, mert az nem karbonsemleges. Nem hagyjuk, hogy nyomorba tudatlan nők milliói nem kívánt gyermeket szüljenek, akik milliószámra kénytelenek elvándorolni valami olyan világ felé, ami nem is létezik akkora mire felnőnének…

A fentieket gondolatébresztőnek szántam, a többi videó is a mai valóság! Gondolkodni, gondolkodni, gondolkodni ezen és azonnal cselekedni …

Rampasek László

 

 

Tényleg a klímaváltozás fújja a szuperhurrikánokat?

szerda, szeptember 13th, 2017

Harvey alig öntözte meg az évezred özönvízével Houstont, máris érkezett Irma, hogy egész szigetországokat taroljon le, majd több millió embert üldözzön el Floridából – és a nyomában már ott van José, az újabb négyes erősségű hurrikán. Ez így normális, korábban is volt már ilyen, vagy a klímaváltozás hatására minden korábbinál pusztítóbbak lettek a trópusi ciklonok? A válasz kicsit összetett, úgyhogy összefoglaljuk, amit a legújabb apokalipszisjelenetek kapcsán most mondani lehet az emberiség kilátásairól.

Tényleg a klímaváltozás fújja a szuperhurrikánokat? - ClimeNews

Mennyire erősek a mostani hurrikánok?

Nem véletlenül telepítettek ki 6 millió embert Floridából az Irma miatt. A karibi szigeteket letaroló hurrikánt a Saffir–Simpson skálán a legmagasabb, ötös fokozatba sorolták. Ez a szélerősséget méri, az ötös fokozat 150 mérföldes felszíni szélerősségnél kezdődik, de az Irma a 185 mérföldet is elérte, ami miatt már azt is felvetették, hogy az ilyen erejű ciklonok kedvéért egy újabb, hatodik kategóriát is be kellene vezetni.

Ezzel holtversenyben ő lett a második legerősebb hurrikán az Atlanti-óceán fölött, csak egy 1980-as, a 190 mérföldet elérő Allen előzte meg. Az Irma ráadásul 37 órán keresztül tartotta a csúcssebességet, a mérések kezdete óta még egyetlen hurrikán nem bírta ilyen sokáig ilyen erővel. Irma több mint három napig tombolt ötös kategóriájú szuperhurrikánként. A két héttel ezelőtti, ugyanezen a skálán négyes erejű Harvey a járulékos hatásaiban emelkedett ki: olyan özönvizet (több mint 1200 mm csapadék néhány nap alatt) zúdított Houstonra, ami miatt az évezred esőjének nevezték – igaz, az ilyen figyelemfelhívó címkék az utóbbi időben kicsit elinflálódtak: az elmúlt két évben ez konkrétan a negyedik évezred esője Amerikában.

Sose volt még ennyire durva?

De, utoljára 12-13 éve. 2004-ben öt nagy erejű hurrikán csapott le az Egyesült Államokra, közülük négy ugyanúgy Floridára, mint most az Irma. A rá következő évben aztán jött a New Orleanst elöntő Katrina, de rajta kívül négy másik hurrikán is lecsapott akkor az amerikai partvidékre. A nagyjából hitelesnek tekintett mérések kezdete, vagyis a negyvenes évek óta ez a 2005-ös a rekordév: annyi nagy viharrendszer jött, hogy a megjelölésükre elfogytak a betűk az angol ABC-ből, és a görög betűkhöz kellett nyúlni. Azóta viszont szokatlanul nyugodt évek jöttek, az USA-t például egyetlen ilyen igazán erős (a skálán legalább hármas besorolású) hurrikán sem találta el – egészen mostanáig.

Mentőalakulatok dolgoznak az elárasztott New Orleans-ban a Katrina után | Fotó: James Nielsen / AFP

És milyen az idei szezon?

Még csak a közepén vagyunk, úgyhogy véglegeset nem mondhatunk róla. Az észak-atlanti térségben augusztustól novemberig tart a csúcs, ilyenkor keletkezik a legtöbb nagy hurrikán. 2017-ben idáig hat hurrikán volt, és közülük három is nagyon erős – ezzel máris megvan az éves átlag (6,4 hurrikán, közülük 2,7 legalább hármas erejű), és még messze a vége. Pedig néhány hónapja az illetékes amerikai szervezet, a Nemzeti Éghajlati Adatközpont (NOAA) még nyugodalmasabb évadra számított. Ezt az előrejelzését augusztus elején módosította: eszerint idén nagy eséllyel a „normális feletti hurrikánszezon” várható, ami akár „szélsőségesen aktív” lehet.

De mire föl ez a nagy aktivitás?

Bár a hurrikánok előrejelzése már középtávon is nagyon nehéz, abban vannak minták, hogy milyen feltételek kedveznek a kialakulásuknak. Az egyik ilyen az El Niño, pontosabban az El Niño hiánya: azokban az években, amikor a Csendes-óceán normális áramlási rendszere megfordul, ott több hurrikán lesz, az Atlanti-óceán felett viszont kevesebb. Idén ez végül mégsem következett be, nincs érdemi El Niño – ez pedig az Atlantikumban több trópusi ciklussal jár – ahogy azt most tapasztaljuk is. De nem csak ez számít.

Mi még?

Az, hogy túl meleg a tenger: a Mexikói-öbölben, ahol a Harvey is kialakult, 31 fokos volt. Ez a víz felszíni hőmérséklete, ami itt máskor is tud fürdővízszerű langymeleg lenni, de most a sok éves átlagnál is legalább egy, de inkább másfél fokkal több, egyes kisebb területeken pedig 4 fokkal is meghaladta azt.

Miért érdekli a szelet, hogy jó-e a víz?

Ehhez egy kicsit bele kell menni abba, hogy hogyan keletkeznek általában a trópusi ciklonok. Lényegében három dolog kell hozzá: nagy páratartalom, meleg (a mondás szerint minimum 26-27 fokos) tengervíz, valamint a Föld forgásából eredő Coriolis-erő. Utóbbi hozza forgásba a felszálló meleg levegőt, ezért van az, hogy az Egyenlítőnél (mivel ott a Coriolis-erő nem érvényesül) nincsenek trópusi ciklonok. Az igazi hurrikánövezet a a 8. és a 20. szélességi körök között van mindkét féltekén.

Az észak-atlanti térségben főleg az afrikai eredetű passzátszelek gerjesztik a folyamatot: a meleg levegőt felhajtva keletről nyugatra mozgó nagy viharrendszereket hoznak létre, ezekből alakulhatnak ki a hurrikánok. Az alacsony légnyomású, meleg levegőjű pont körül keringő légtömegekben ilyenkor öngerjesztő folyamatok indulhatnak be: a felhőképződéssel energia szabadul fel, ami miatt tovább nő a hőmérséklet és még gyorsabb lesz a felfelé áramlás, további kondenzációt és energiatöbbletet okozva. Ehhez a pozitív visszacsatoláshoz szükség van a tengerből felszálló párára (ezért gyengülnek meg a szárazföld fölé érve a hurrikánok), vagyis a víz hőmérséklete kulcsfontosságú: a hurrikánok tulajdonképpen az óceánból nyerik a hőenergiájukat, amit szélerővé alakítanak át.

Tudjuk egyáltalán, hogy régen mekkora hurrikánok voltak?

Inkább csak a legutolsó 40 évről. Miközben a klímatörténet részletes eredményekkel rendelkezik sok ezer évvel ezelőtti, akár gyorsan végbemenő változásokról is, a hurrikánokról csak a hetvenes évek óta vannak megbízható adatok. A II. világháború előtti nagy viharokról főleg a hurrikánokba bekerülő hajók mérőeszközei tudósítanak, ezek azonban már csak azért is hiányosak, mert a legbrutálisabb viharokat a hajók nem élték túl. A későbbi időszakból főleg repülőgépek szolgáltatták az adatokat, de azok igazából csak azóta megbízhatóak, hogy rendszeres műholdas mérések is vannak. A hurrikántörténetben, ha van ilyen altudomány, így sok a módszertani-mérési bizonytalanság, és csak a legutóbbi néhány évtized kapcsán lehet megalapozottabban beszélni esetleges folyamatokról – ez azonban lehet, hogy nem elég hosszú időszak ahhoz, hogy komoly trendeket olvassunk ki belőle.

A Harvey Texasban pusztított Fotó: Adrees Latif / REUTERS

Jó, de mégis, több lett a hurrikán, vagy nem?

Az Atlanti-óceán fölött igen, a Csendes-óceán fölött (ezeket már tájfunnak hívjuk, de ugyanolyan trópusi ciklonról van szó) kevesebb, összességében azonban nagyjából konstans mennyiségű hurrikán van: egy átlagos évben nagyjából 80 trópusi ciklon keletkezik a világon, ezeknek pedig a harmada éri el a hurrikán fokozatot. Van ugyanakkor egy évtizedes ciklusossága a dolognak: a hetvenes és a kilencvenes évek között viszonylag kevesebb hurrikán volt, azóta pedig több – de hogy ez minek tulajdonítható, történelmi véletlennek, netán korábban is rendszeresek voltak az ilyen ciklusok, csak ezeket még nem mértük, vagy pedig egy lineáris folyamatról van szó, ami a klímaváltozással is összefüggésben állhat, az vitatott.

Akkor van egyáltalán bármi alapja ennek a hurrikánparának?

Simán lehet, csak éppen nem a hurrikánok összmennyisége aggasztó elsősorban. Hanem az erejük. A már többször hivatkozott skálán legalább hármas kategóriába sorolt hurrikánból a hetvenes és a nyolcvanas években 16, illetve 17 volt, a kilencvenes évektől azonban egyre több: 27, a kétezresekben már 36 (ez az évtizedes történelmi rekord), a 2010-es években pedig egyelőre 22, de ugye ezekből még hátra van két és fél év.

De Amerikában például jó ideje nem is voltak durva hurrikánok, nem?

Oké, ez a két hurrikán egymás után most tényleg durva volt, de egy rossz év nem jelent semmit, hiszen 2005-től mostanáig a szuperhurrikánok elkerülték az Egyesült Államokat – hangsúlyozzák most a klímaváltozás-szkeptikusok. Ez valóban így volt (a Sandy, bármilyen nagy kataklizmát okozott is, az ötös skálán alig egyes fokozatúnak számított, a szél ugyanis nem volt olyan erős), de egy modell szerint tényleg egyszerűen szerencse dolga volt: eszerint minden évben 40 százalék esély van arra, hogy az Egyesült Államokra lecsap egy legalább hármas erősségű hurrikán; hogy az ezredforduló után erre kilenc egymást követő évben sem került sor, olyan véletlen, amire statisztikailag 177 évente kerül sor.

Még valami rossz hír?

Ezek a mai hurrikánok nem csak erősebbek, de hamarabb is erősödnek meg. Míg 25 éve egy észak-atlanti hurrikánnak átlagosan 60 órára volt szüksége, hogy elérje a (178 km/h-nál kezdődő) 3-as kategóriát, ma már 40 óra alatt felgyorsul erre a sebességre.

Ez azért is fontos, mert arra szintén vannak adatok, hogy a gyorsan megerősödő viharokból nagyobb eséllyel alakulnak ki nagyon erős hurrikánok, mint a lassabban kifejlődőkből. És mivel nagyobb hőmérsékletnél több nedvességet szív fel a levegő, a szárazföldre érve nagyobb esély van arra is, hogy özönvízszerű eső jöjjön – mint az most a Harvey-val is történt.

És a tengerszint-emelkedés?

A szélerősség és a hurrikánná erősödés sebessége egy dolog, a tényleges pusztító potenciál másik. Ez nem csak azon múlik, hogy a hurrikán sűrűn lakott területeket kap-e telibe; a nagy pusztítást gyakran a vihardagály hozza. Ez az a jelenség, amikor a szél a szárazföldre torlaszolja fel a tengervizet, emiatt lett a Katrina is annyira brutális New Orleans-ban, és emiatt volt olyan a Sandy is New Yorkban, annak ellenére, hogy az a hivatalos besorolás szerint még csak nem is volt hurrikánnak tekinthető. A megemelkedő tengervíz értelemszerűen még nagyobb bajt csinál, ha a tengerszint már nyugalmi helyzetben is magasabb, és a gleccserolvadások miatt most ugye éppen ez a helyzet. Ez így önmagában inkább a jövőre nézve aggasztó, nem a világtenger 1900 óta mért 17 centiméteres megemelkedése miatt, de az már akut probléma, hogy egyes adatok szerint a vihardagályok ereje különösen érzékeny a hőmérséklet-változásokra: egy kutatás szerint a Katrináéhoz hasonló vihardagályokra kétszer akkora esély van a meleg években, mint a hűvösebbekben.

Saint Martin az Irma pusztítása után | Fotó: Handout / REUTERS

De miért erősebbek a hurrikánok?

Sok tényezőn múlik, de a legfontosabb az óceán melegedése. Ez a diagram azt mutatja, hogy a tengerek hőmérséklet-emelkedése hogy függ össze a trópusi ciklonok számával (mint arról már volt szó, lényegében sehogy), az alatta lévő pedig ezek erejét veti össze a melegedéssel. Ha melegszik az óceánok hőmérséklete, hosszú távon több szupererős vihar lesz.

De mennyivel melegebb a tenger?

A hetvenes évekhez képest úgy 0,7 fokkal. Globális éves átlagban ennyivel emelkedett a felszíni vízhőmérséklet. Ez nem kevés: az elmúlt fél évszázad globális felmelegedésének a 9/10-ét nyelte el a világóceán, nagyrészt annak is a felső rétege.

Amellett, hogy a változó tengerhőmérséklet a nagy áramlásokat, és ezzel az egész globális klímát meghatározza, a csapadékképződésre is direkt hatása van: a nagyobb hőmérséklet intenzívebb párolgást, ergo nedvesebb légkört eredményez. És emiatt a bevett modellek szerint a trópusi ciklonok is súlyosabbak lesznek – sokak szerint ezt tapasztaljuk meg most.

Szóval elméletileg minden tiszta?

Nem éppen. A hurrikánok például többet erősödtek az elmúlt húsz évben, mint ami a modellszámításokból következne. A kalkulációk eltérnek, van olyan, amelyik úgy számol, hogy a tengervíz hőmérsékletének egy foknyi emelkedése 16 százalékkal teszi intenzívebbé a hurrikánokat, mások szerint az eddigi melegedésnek csak egy csomóval kellene növelnie a legnagyobb szélsebességet – ez pedig olyan nagyságrend, ami ma még a mérési hibahatáron belül van. Kutatási szempontból azonban a fő probléma, hogy a modellekben jelzettnél valójában jóval gyorsabban erősödnek a hurrikánok.

Akkor rosszak a modellek?

Az is lehet. A megfigyelések mindenesetre az elmúlt húsz évben intenzívebb erősödésről szólnak, mint ami az elméleti kalkulációkból következne. Ennek több oka is lehet. Ott van például az örök mérési hiba (itt megint főleg a történelmi adatok bizonytalansága merülhet fel), de a történelmi véletlen is: a trendvonalnak még nem volt elég ideje, hogy a természetes folyamatok normális változékonyságán felül emelkedjen – vagyis a meglévő adatok alapján még nem bizonyítható, hogy az elmúlt két évtized több hurrikánja nem csak történelmi véletlen-e, ahogy a 2005 utáni „hurrikánaszály” is jelzi, hogy pár jó vagy rossz évből nem nagyon lehet még következtetéseket levonni. És igen, az is lehet, hogy a hurrikánok tényleg érzékenyebben reagálnak a tengerek felmelegedésére és más klimatikus változásokra, mint amivel idáig számoltak.

Mégis a klímaváltozás okozza?

Könnyen lehet, de hogy ezt mennyire állíthatjuk biztosan, vitatott. Abban a kiszivárogtatott jelentésben, amit 13 amerikai kormányzati szervezet szakértői állítottak össze (és Trumpék bosszúságára egyértelműen kiálltak benne amellett, hogy a klímaváltozást az emberi környezetpusztítás okozza), erről az áll, hogy „közepes bizonyossággal állítható, hogy az emberi tevékenység hozzájárult az észak-atlanti megnövekedett hurrikán-tevékenységhez a hetvenes évek óta”.

És az Irmát akkor ki fújta ide?

Miközben abban azért a kutatók nagy része egyetért, hogy a klímaváltozás potenciálisan ront a helyzeten, a közkedvelt hasonlat szerint egy adott időjárási szélsőségről ugyanúgy nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy a klímaváltozás okozta-e, mint ahogy a sportban sem lehet konkrétan megmondani, hogy pont ezt az elfutást most a dopping csinálta, vagy csak most jött ki a lépés. A klímarendszerünk mindenesetre olyan tempóban írja át a rekordokat, „mint egy szteroidokon lévő baseballjátékos”.

Miami 2017. szeptember 11-én | Fotó: The Washington Post

Hogy a hurrikánok okozta pusztításban mennyi az ember felelőssége, így pontosan nem mondható meg – bár mostanában egyre inkább próbálkoznak ilyesmivel is, Kevin Trenberth klimatológus például a Harvey esetében úgy 30 százaléknyi emberi hozzáadott-értékkel kalkulál.

De mit szól ehhez a politika?

Bár egy-egy konkrét természeti katasztrófát legfeljebb valószínűségi alapon lehet összefüggésbe hozni a tágabb környezeti folyamatokkal, a katasztrófáknak így is nagy szimbolikus értéke van: a közfigyelmet kihasználva most sok klímakutató próbálja ráirányítani a figyelmet a klímaváltozás következményeire – akár olyan médiaérzékeny fogásokkal, mint a csapadéktérkép átszínezése, vagy egy minden eddiginél durvább hurrikánfokozat létrehozása.

A párizsi egyezményből kilépő Trump alatt pozícióba került „klímaszkeptikus” republikánus keménymag közben kissé átlátszó álfelháborodással azt tolja, hogy még csak felvetni is illetlenség a klímaváltozás hatását: a mentőakciók idején a viharok okait taglalni „nagyon, nagyon érzéketlen dolog” Florida népével szemben – mondta az amerikai környezetvédelmi ügynökség, az EPA élére kinevezett Scott Pruitt. Ezzel Miami republikánus polgármestere sem ért egyet: Tomás Regalado szerint

pontosan ez az az idő, amikor beszélni kell a klímaváltozásról. Itt az idő, amikor az elnöknek, az EPA-nak és mindenkinek, aki döntési pozícióban van, a klímaváltozásról kell beszélnie.

Persze ventilátorokkal is meg lehet próbálni elfújni az egészet, hátha sikerül.

Forrás: Index | Kolozsi Ádám

 

 

Harvey után nehezebb lesz kételkedni a klímaváltozásban

szombat, szeptember 9th, 2017

„Történelmi”, „soha nem látott”, „példa nélküli”: csak pár jelző, amivel az elmúlt napokban klímakutatók és tudósok illették a Harvey hurrikánt, és az esőzést, amit Houston városára zúdított.

Az elmúlt napokban nem csak Texast sújtotta természeti katasztrófa: legkevesebb 1200 ember veszítette életét az áradásokban Dél-Ázsiában, India, Nepál és Banglades után a pusztító viharok most Pakisztán felé tartanak, Nigerben pedig több ezer embernek kellett elmenekülnie otthonából a súlyos áradások miatt.

Van azonban egy lényeges különbség ezek között az esetek között: dél-ázsiai vagy afrikai országok vezetői ma már nem kételkednek abban, hogy a klímaváltozás egy létező jelenség, ami nagyon súlyos fenyegetést jelent. Az Egyesült Államokban viszont még mindig nem ez a helyzet.

Fotó: ERICH SCHLEGEL/AFP | Harvey után nehezebb lesz kételkedni a klímaváltozásban - ClimeNews

Hiába sújtották komoly természeti csapások az elmúlt években az Egyesült Államokat, kezdve a kaliforniai szárazságtól 2013 nagyon súlyos telén át a Sandy hurrikánig, a tavaly megválasztott Donald Trump ismerten klímaszkeptikus, és kormánya körül is nyüzsögnek az ember okozta klímaváltozás tényében kételkedő figurák. Ez a hozzáállás megjelenik Trump eddigi intézkedéseiben is: beiktatása óta sorra nyeste vissza az előző ciklusok környezetvédelmi lépéseit, illetve bejelentette, hogy kilépteti országát a párizsi klímaegyezményből.

Harvey tragédiája után most sorra jelennek meg a cikkek arról, hogy ez a hurrikán fordulópontot jelenthet, és többé a Trump-kormány sem tehet úgy, mintha ez egy nem létező probléma volna.

A vita arról, hogy milyen kapcsolat van a hurrikánok és a klímaváltozás között, 12 évvel ezelőtt már lezajlott egyszer, amikor a Katrina tarolta le New Orleans jelentős részét. Fontos különbség, hogy az azóta eltelt évtizedben jelentősen nőtt az elemzésekhez szükséges számítógépes kapacitás és sokkal több adat is áll rendelkezésre, amivel dolgozni lehet.

Abban a legtöbb megszólaló klímakutató egyetért, hogy még mindig nincs elég információnk ahhoz, hogy a Harvey kialakulását egyértelműen a klímaváltozás rovására írjuk: egyetlen hurrikán eredetének feltárása olyan feladat, amire jelenleg nem képesek még a kutatók. Azt is lehet tudni, hogy a Mexikói-öböl környékén az évnek ebben a szakaszában előfordulnak hurrikánok, azaz önmagában egy hurrikán megjelenése még nem túl nagy szenzáció.

Az viszont már egy egészen más kérdés, hogy miért bizonyult a Harvey ennyire pusztítónak. És itt a klímakutatók már sokkal határozottabban állítják, hogy a globális felmelegedésnek köze volt ehhez.

Egyrészt a Mexikói-öbölben ez az év sokkal forróbb volt az átlagosnál, a valaha mért legmelegebb telet regisztrálták idén, a legmelegebb vízhőmérséklettel együtt. A Quartznak nyilatkozó klimatológusok szerint a melegedő tengerek és a trópusi ciklonok száma között már van tudományosan igazolt összefüggés, a hurrikánok esetében azonban bonyolultabb a helyzet, mivel kialakulásukhoz további feltételek, például egyedi széláramlatok megléte is szükséges.

Azt viszont lehet tudni, hogy a melegedő óceánok pusztítóbbá teszik a Harvey-szerű viharokat: minél melegebb a Mexikói-öböl vize, annál inkább nő az óceán feletti légtömeg páratartalma, ami több csapadékot jelent. Az Egyesült Államok környezetvédelmi hivatala már tavaly augusztusban arra figyelmeztetett, hogy Texasban egyre hevesebb esőzésekre és áradásokra kell számítani a következő évtizedekben. A Harveyt kísérő özönvíz megmutatta, hogy ijesztően pontos volt az előrejelzésük.

Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy Houston környékén az elmúlt évtizedekben komolyan megnőtt a tenger vízszintje, ami a viharhullámokat teszi pusztítóbbá: sokkal nagyobb víztömeg zúdult a partokra.

Szintén súlyosbító tényező volt, hogy a Harvey rettentő gyorsan alakult ki, majd erősödött fel 4-es erősségű szuperviharrá. Kutatók szerint a hurrikánok erejének fokozódása egyértelműen a globális felmelegedés számlájára írható, az óceán felszíni hője erősíti fel a viharokat. Ez egy kifejezetten aggasztó tendencia, hiszen a gyorsan felerősödő viharokat értelemszerűen jóval nehezebb előrejelezni.

Fotó: THOMAS B. SHEA/AFP | Harvey után nehezebb lesz kételkedni a klímaváltozásban - ClimeNews

Szintén egyedi volt a Harveyben, hogy folyamatosan erősödött, míg partot nem ért. Ez egyáltalán nem tipikus: a hurrikánokat a meleg óceánból érkező hőutánpótlás táplálja, de ahogy az erős szél felkavarja a víztömeget, erősödésével párhuzamosan idővel mélyebbről hidegebb vizet is magába szív, ami aztán gyengíteni kezdi a vihart.

A Harvey esetében viszont nem ez történt. Kevin Trenberth klímakutató elmondása szerint ugyan a hurrikán akár 100 és 200 méter mélyről is szívott fel magába vizet, de még ez a víz is meleg volt, azaz nem gyengítette, hanem tovább erősítette a vihart.

Trenberth szerint a Harvey simán erős vihar lehetett volna a klímaváltozás és az emberi tényező nélkül is, de ezek olyan pluszt jelentettek, melyek számottevően megnövelték az erejét.

Az egyik legismertebb amerikai klímakutató, Michael Mann pedig kiemelte azt is, hogy más hurrikánokhoz képest a Harvey a partokat elérve nem haladt tovább befelé, hanem egy ideig leragadt Houston fölött, ami miatt jóval több eső zúdult a városra. A szokatlan megakadásért a gyenge uralkodó szelek felelősek, amit egyes kutatók szintén a klímaváltozás számlájára írnak, de ezzel kapcsolatban még komoly szakmai viták zajlanak.

Hogy ezek a felsorolt tényezők hogyan értek össze aztán egyetlen szuperviharban, azt elég jól szemlélteti az amerikai meteorológiai intézet, az NWS vasárnapi Twitter-posztja, amiben arról írtak, hogy példanélküli jelenséggel van dolguk, aminek következményeit meg se lehet előre mondani, mert túl van mindenen, amit eddig tapasztaltak:

AZ NWS-nek pár nappal később új színeket kellett bevezetnie a csapadékmennyiség ábrázolására, mert olyan sok eső hullott Houstonra, hogy a korábbi skálájukkal már nem tudták ábrázolni.

Egyelőre még csak felmérni se lehet, hogy a Harvey mekkora pusztítást végzett Texasban, miközben az Atlanti-óceánon már megjelent az Irma nevű trópusi vihar, ami napokon belül hurrikánná változhat. Klímakutatók évek óta figyelmeztettek arra, hogy a globális felmelegedéssel egyre gyakoribbá válhatnak az extrém időjárási jelenségek mindenhol a világban. Az idei nyár eseményeit elnézve egyre nehezebb kihívás kételkedni ebben.

Forrás: Horváth Bence !!444!!!

Vizuálisan a hőmérsékleti anomáliákat

péntek, augusztus 4th, 2017

Hogyan változott az egyes országokban a hőmérséklet a múlt században? Ez az adatmegjelenítés jól mutatja a hőmérsékleti anomáliákat – a hosszú távú átlagtól való eltérést – országonként 1900 és 2016 között.


Vizuálisan a hőmérsékleti anomáliákat - ClimeNews - Hírportál
Figyelmébe ajánlom mindenkinek ezen tényeket, ami remélem sok embernek segíthet abban, hogy felismerje azt az aljas folyamatot ami szépen lassan, szinte észrevétlenül tör be a mindennapjainkba és az egyik barátom a “klímamegbolondulás” kifejezést kezdte el használni rá, mert talán ez a legkifejezőbb elnevezése a klímaváltozásnak a 21. századra. Tudjuk, ha valami vagy valaki megbolondul, attól ne várjunk túl sok jót, tegyünk ellene és támogassuk mindannyian a leghatékonyabban ennek a folyamatnak a megállítását.

A finn meteorológiai intézet Antti Lipponen (@anttilip) általi ábrázolása a GISTEMP adatok alapján (CC BY 2.0) történt.

Rampasek László

Európa migránsválsága: Vezetők kontra Nép

hétfő, július 17th, 2017

– „Minél bőkezűbb vagy, annál jobban terjed a híre – ami még inkább motiválja az embereket abban, hogy elhagyják Afrikát. Németország képtelen befogadni azt a hatalmas mennyiségű embert, akik el akarnak jutni Európába” – Bill Gates

– Az EU-s állampolgárok  éves megkérdezésének, amit nemrég a Project 28 hajtott végre, olyan mértékű egyetértést talált a migráció kérdésével kapcsolatban, ami szinte egyetlen más kontinens esetén sem volt jellemző. A felmérés azt találta, hogy az EU népének 76%-a úgy véli, az elmúlt évek migránsválságát az EU rosszul kezelte. Egyetlen olyan EU-s ország sincs, ahol a többség véleménye eltérne a konszenzustól.

– Ugyan a közvélemény tisztában van vele, hogy amit a politikusok csinálnak, az tarthatatlan, mindeközben  hatalmas erőfeszítéseket tettek arra, hogy mit lehet mondani az európai nyilvánosság előtt. A német kancellár Angela Merkel odáig ment, hogy sürgette a Facebook alapítóját, Mark Zuckerberget, hogy korlátozza azokat a posztokat, amik kritizálták a bevándorláspolitikáját.

Bill Gates vajon náci, rasszista, „iszlamofób”, vagy fasiszta? Ahogy PG Woodehouse legismertebb komornyikja mondaná, „Ez a lehetőség távolinak tűnik”. Eddig még egyetlen befolyásos pozícióban lévő ember nem tett ilyen kijelentéseket a világ legnagyobb filantrópjáról. Talán – csak talán – valami változik Európában.

A német Welt am Sonntag c. lapjának egyik július másodikai interjújában a Microsoft társalapítója a jelenleg zajló európai migrásválságról beszélt. Meglepő volt, amit mondott:

„Egyfelől ki szeretnéd mutatni a bőkezűségedet, ezért menekülteket fogadsz be. De minél bőkezűbb vagy, annál jobban terjed a híre, ami még inkább motiválja az embereket abban, hogy elhagyják Afrikát. Németország képtelen befogadni azt a hatalmas mennyiségű embert, akik el akarnak jutni Európába.”

Ezek a szavak egyáltalán nem megbotránkoztatóak az európai átlagpolgár számára. Az EU-s állampolgárok  éves megkérdezésének, amit nemrég a Project 28 hajtott végre, olyan mértékű egyetértést talált a migráció kérdésével kapcsolatban, ami szinte egyetlen más kontinens esetén sem volt jellemző. A felmérés azt találta, hogy az EU népének 76%-a úgy véli, az elmúlt évek migránsválságát az EU rosszul kezelte. Egyetlen olyan EU-s ország sincs, ahol a többség véleménye eltérne a konszenzustól. Az olyan országokban mint Olaszország és Görögország, amik az utóbbi években elsőkézből tapasztalták meg a válságot, ez a szám az egekbe szökött. Ezekben az országokban tízből kilenc állampolgár úgy véli, az EU rosszul kezeli amigránsválságot.

Hogy is gondolhatná másképp? A német kormány 2015-ös bejelentése, miszerint a szokványos menedékjogi és határvédelmi eljárások már nincsenek érvényben, tovább súlyosbították az eleve katasztrofális helyzetet. A német és a svéd népesség csak egy év alatt 2%-kal nőtt a migránsok beáramlása miatt. Ezek a változások hatalmasak, ha ilyen rövid idő alatt történik meg egy társadalommal.

Philanthropist and Microsoft co-founder Bill Gates recently said in an interview: "...you want to demonstrate generosity and take in refugees. But the more generous you are, the more word gets around about this -- which in turn motivates more people to leave Africa. Germany cannot possibly take in the huge number of people who are wanting to make their way to Europe." (Photo by World Economic Forum/Wikimedia Commons)

Ugyan a közvélemény tisztában van vele, hogy amit a politikusok csinálnak, az tarthatatlan, mindeközben  hatalmas erőfeszítéseket tettek arra, hogy mit lehet mondani az európai nyilvánosság előtt. A német kancellár Angela Merkel odáig ment, hogy sürgette a Facebook alapítóját, Mark Zuckerberget, hogy korlátozza azokat a posztokat, amik kritizálták a bevándorláspolitikáját. Ez csak egy példa volt egy nagyobb trendre. Az egész kontinensen bármilyen magánszemély vagy közszereplő, aki merészelte felhívni a figyelmet arra, hogy katasztrófához vezet ilyen sok ember importálása ilyen szervezetlen formában, azt találták, hogy azzal támadták őket, hogy az elképzelhető legsötétebb motiváció vezérli ők (pl. rásütik, hogy náci, fasiszta, rassziszta, vagy „iszlamofób” – a szerk.).

Még a 2015-ös novemberi párizsi terrortámadások után is, mikor kiderült, hogy a terrorsejt egyes tagjai a migránsútvonalakon kerültek Európába, az európai vezetők visszautasították migránsválsággal kapcsolatps nyilvános aggodalmakat. Az Európai bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker szidta a közvéleményt és azt a kevés politikust, aki szembefordult Merkellel a párizsi támadásuk után:

„Meghívnám azokat Európába, akik megpróbálják megváltoztatni a migrációs tervet, amit elfogadtunk – Szeretném emlékeztetni őket, hogy vegyék komolyan, és ne engedjenek azoknak a reakcióknak, amiket nem szeretek.”

Érthető, hogy egyesekben a humanitárius impulzus kerül fölénybe olyan egy időszakban, amikor ezrek kelnek át a Földközi-tengeren, akik közül sokan megfulladnak. 2015-ben, a krízis tetőpontján Bill Gates maga sürgette Amerikát, hogy olyan mértékben fogadjon be migránsokat, mint Németország. Azóta viszont Gates-nek feltűnt, ami a legtöbb európában élőnek is – hogy bár a határok megnyitása talán rövidtávon vonzónak tűnik, számtalan társadalmi problémát okoz hosszútávon.

Ha ezek a gondok – amiket az európai átlagember lát maga körül, ahogyan az újságok címoldalán is – amik ahhoz vezetnek, hogy a közvélemény többsége szerte Európában a migránsáradat korlátozását kívánják. Egy friss német újságinterjúban Bill Gates is kifejezte ezt az érzületet – és határozottan – mondta: „Európának meg kell nehezítenie az Afrikaiak számára, hogy elérjék a kontinenst a tranzitutak révén.”

Mindez persze igaz. Európa egyszerűen nem lehet az otthona mindenkinek Afrikából, a Közel-Keletről, vagy a Távol-Keletről, akinek sikerül átkelnie egy viszonylag keskeny víztömegen (a legtöbb Európai ország már így is többszörösen túlterheli a saját biokapacitását, ami alól csak a skandináv országok, a balti államok, Oroszország és Románia a kivétel – a szerk.). Az európaiak ezt már régóta tudják. Egyesek ki is fejezték ezt – amiért erősen kritizálja őket a fősodrású média és a politikai osztály (hazánk ilyen téren kivétel – szerk.). De talán most, hogy egy elismert és biztosan nem-náci filantrópus, mint Bill Gates is megjegyezte, valami változni fog. Talán túl sokat remélünk a Nyugat-Európai politikai osztálytól, ha azt várjuk, hogy odafigyelnének a tanácsára. De talán megzabolázza a közvélemény által kifejezett ésszerű aggodalmak iránti megvetésüket.

Forrás: Douglas Murray, 2017 Július 9. – londoni brit szerző, kommentátor és közügy-elemző
Fordította: Sztella Nóra Kántor

Leszakadt egy 1 billió (!) tonnás jégdarab az Antarktiszról

csütörtök, július 13th, 2017

Egy 190 méter vastag, az eddigi harmadik legnagyobbnak vélt jéghegy szakadt le az Antarktiszról. A legrosszabb forgatókönyv szerint a folyamat összességében akár 10 centiméterrel is emelheti a tengerszintet, de ez inkább csak elméleti rémálom.

Évek óta figyelték a kutatók az Antarktisz nyugati részén található Larsen C nevű, félszigetszerű jégtömböt, amely elkezdett repedezni. A repedés kilométerekkel lett hosszabb az évek során, most pedig a tudósok bejelentették: leszakadt az Antarktiszról.

A letört darab az alábbi Antarktisz-térképen sárga színnel van jelezve, egy nyíl is mutat rá.
Leszakadt egy 1 billió (!) tonnás jégdarab az Antarktiszról - ClimeNews - HírportálA Larsen C – azóta, hogy ilyen méréseket végeznek – a történelem eddigi harmadik legnagyobb jégtömbje lehet: nagyjából 460 millió úszómedencényi, 190 méter vastag, körülbelül 1 billió tonnás jégdarabról van szó. (Sajnos nem a magyarul milliárdot jelentő angol “billion” kifejezést fordítottuk félre, valóban billió tonnáról van szó.)

Szakértők korábbi becslése szerint a leszakadásokkal járó folyamatnak köszönhetően 10 centiméterrel is emelkedhet a tengerszint, ha elolvadnak a jégtömbök. Ez a legrosszabb forgatókönyv, és valószínűleg nem következik be, legalábbis jó pár évtizeden át nem.

Egyes tudósok véleménye szerint a 2016-ban hihetetlen rekordokat döntő globális felmelegedés nagy valószínűséggel hozzájárult a mostani leszakadáshoz. Mások azt mondják: természetes folyamat.

Forrás: hvg