JavaScript must be enabled in order for you to see "WP Copy Data Protect" effect. However, it seems JavaScript is either disabled or not supported by your browser. To see full result of "WP Copy Data Protector", enable JavaScript by changing your browser options, then try again.

Elégtelent kaptunk fenntarthatóságból

Csúfos eredménnyel vizsgázott hazánk fenntarthatóságból az OECD államok között. A friss eredmények szerint Magyarország sereghajtó a fejlett ipari országok táborában, csak Mexikót és Törökországot előzzük meg, komoly hátrányaink vannak az adórendszer, a jogbiztonság és a korrupció terén, de lenne mit behoznunk a megújuló energiaforrások és vízpazarlás területén is.

Van mit behoznia a világ legfejlettebb 34 államának, hogy Az ENSZ által megfogalmazott fenntarthatósági célokat teljesíthesse. Az OECD által tömörített államoknak elsősorban a termelés-fogyasztás fenntarthatóbbá tételében, illetve a szociális egyenlőtlenségek terén van mit fejlődnie. A világ össztermelésének 66 százalékát adó országokban a társadalom 10 százalékát kitevő leggazdagabb réteg többet keres (és fogyaszt), mint a 40 százalékot kitevő legszegényebb rétegek, a szociális egyenlőtlenség Chilében a legrosszabb, ott a leggazdagabb réteg több mint a háromszor annyival részesül a nemzeti össztermékből, mint a legszegényebb társadalmi csoport – derül ki a Bertellsmann Alapítvány által készített kutatásból. (A részletes adatok itt megtekinthetőek, angol és német nyelven.)

Az OECD államok ranglistájának éllovasai a skandináv országok, Svédország, Norvégia, Dánia és Finnország, Németország az előkelő hatodik helyet szerezte meg, Magyarország viszont csak a harminckettedik helyre tudott befutni, nálunk rosszabb helyezést csak Mexikó és Törökország szerzett.

Elégtelent kaptunk fenntarthatóságból - ClimeNews

Bonyolult és egyenlőtlen az adórendszer

A legrosszabb pontszámokat az adórendszerre kaptuk. A 34 tagállam közül nálunk a legegyenlőtlenebb az adórendszer az egykulcsos jövedelemadó miatt. Az adórendszerünkbonyolultságát tekintve viszont közepes helyezést értünk el, Magyarországon átlagosan a magánszemélyeknek és a vállalkozásoknak 277 munkaórájába kerül az adók befizetése, a bevallások elkészítése és a járulékos ügyintézés. Ez ugyan még mindig jobb, mint a bolgárok által éves szinten erre fordított 454 munkaóra, lényegesen rosszabb azonban a Luxemburgban élvezhető 55 munkaóránál.

Egyenesen a legrosszabb pontokat kaptuk a vizsgált országok közül a jogbiztonság helyzetére. A kaotikus, gyakran változó adó- és jogrendszer rontja a cégek és a magánszemélyek helyzetét. Korrupció tekintetében is gyatrán szerepeltünk, az állami szintre is beépült megvesztegetési hálózatok miatt.

K+F PÉNZEK: LEHETETT VOLNA TÖBB IS
Magyarország a beadott pályázatok számát és értékét tekintve is a 16. helyezést érte el a tagországok között az EU kutatás-fejlesztésre kiírt, tavaly zárult hétéves pályázati ciklusában – tette közzé a projektek ellenőrzéséért európai szinten felelős KPMG.

A munkaerőpiacra kapott pontszámunkat a közmunkaprogram húzza le. Bár a kutatás szerint a program mintegy kétszázezer főnek jelent lehetőséget a visszatérésre a munka világába, a valóságban az értelmetlen, szakképzést nem igénylő feladatok miatt kevés kapcsolata van a versenyszférával, így inkább csapdát jelent a program résztvevőinek, mintsem valós lehetőséget.

A kutatás-fejlesztésben is teljesíthetnénk jobban: az elemzés szerint bár a magyar k+f szektor jól fejlett és komoly lehetőségek rejlenek benne, krónikusan alulfinanszírozott, bár a helyzeten az elmúlt években hozott részben kormányzati, részben uniós programok jelentős javulást hoztak. (Az új uniós k+f pályázatokról itt olvashat!)

Sok vizet pazarolunk és nem védjük eléggé a környezetünket

Meglepően jól szerepeltünk viszont a klímavédelemben: hazánk az OECD tagállamok között a tizedik helyet szerezte meg az egy főre jutó 5,8 tonnás éves szén-dioxid kibocsátásával, olyan országokat előzve meg, mint Svájc (6,29 t/fő/év), Ausztria (9,04), vagy Németország (11,63). A vizeinkkel viszont rosszul bánunk: az egy főre jutó ivóvízfogyasztásunk (509 m3/fő) lényegesen több mint az Egyesült Királyság lakóié (136 m3), vagy a horvátoké (157 m3). Ez főként a mezőgazdaságban végbemenő pazarlásnak köszönhető, sok esetben ugyanis az ivóvizet pazaroljuk el öntözésre, de rengeteg ivóvíz folyik a csatornába az autómosások, a kerti öntözések alkalmával is.

Ha azt gondolnánk, hogy sok szemetet termel a magyar az éves egy főre jutó 400 kg-s mennyiséggel, hasonlítsuk csak össze az Egyesült Államokkal, ahol ez az érték 732 kg, vagy Svájccal, ahol 638 kg. Viszont újrahasznosításban cefetül állunk, csak a hulladék alig 20 százaléka kerül feldolgozásra, szemben a dél-koreai 58 százalékkal, vagy az ausztrálok 40 százalékával. Viszont még mindig jobb a helyzet nálunk, mint Törökországban, ahol az újrahasznosított hulladék aránya az egy százalékot sem éri el.

Megújuló energiaforrások terén is lenne még hová fejlődnünk: hazánkban még mindig tíz százalék alatti a megújuló energiaforrások részaránya a teljes energiafogyasztásban. Igaz, ez sokkal jobb, mint az 1,1 százalékos részarányú Dél-Korea, vagy a 0,96 százalékos részarányú Málta eredménye, de messze elmarad a lehetőségeinktől.

Gyalázatosan leszerepeltünk viszont a biodiverzitás védelméből. A kutatás szerint habár Magyarország területének több mint tíz százaléka (9600 négyzetkilométer) áll nemzeti parkok védelme alatt, a természetes ökoszisztéma mindössze öt százaléka részesül valódi védelemben. Ennek oka az, hogy még a nemzeti parkok területén is jelentős mezőgazdasági és erdőgazdasági tevékenység folyik, amiben nem minden esetben ügyelnek az ökológiai gazdálkodás elveire, mivel a kormányzati és az uniós agrárpolitika ezt a területet nem kezeli kiemeltként. (Széllel szemben az ökotermelők.) A helyzeten csak rontani fog a kormány által tervezett állami földek eladása, amelyben korábban a nemzeti parkok által kezelt területeket is dobra verték volna.

Nálunk rosszabb pontszámokat ebben a tekintetben csak Írország és Törökország kapott, míg az utóbbi országban a terület 2,33 százaléka áll védelem alatt, addig a zöld szigeten csak 1,76 százalék.

TÖBB VÍZ KELLENE, DE NINCS
Meredeken nő az elkövetkező években a gazdaság vízigénye, de a források egyre csökkennek. Emiatt az ivóvíz ellátás már most is az egyik fő üzleti kockázattá, a társadalom egészét tekintve pedig az egyik fő aggállyá vált.

 

Forrás: Piac és Profit