2014. október 23–24-én az EU vezetői Brüsszelben találkoznak, hogy megállapodjanak az EU 2030-ig szóló klíma- és energiacéljairól.
Európa szén-dioxid-kibocsátásának mintegy 80 százalékáért az energiaszektor felelős, így konkrét energiastratégiákra van szükség, amelyek segítségével áttérhetünk a szennyező fosszilis energiaforrásokról és atomenergiáról a tiszta, megújuló energiaforrásokra. Csupán az ambiciózus, kötelező érvényű célok segíthetnek abban, hogy legyőzzük a klímaváltozást, és hogy növeljük az innovációt, a foglalkoztatást, valamint az energiafüggetlenséget.
A megújulók – véget ér Európa sikertörténete?
Amennyiben a Bizottság által javasolt 27 százalékos 2030-as megújulós célt fogadják el a csúcstalálkozón, úgy a megújuló energiaforrások növekedési üteme drámaian lecsökken: a 2010–2020-as időszakra vonatkozó 64 százalékos arányról 14 százalékra a 2020–2030-as időszakban.
A megújuló energiaforrások Európa energiaellátását nem csupán tisztábbá, biztonságosabbá és az importoktól kevésbé függővé tették: az ágazat több mint egymillió új munkahelyet is teremtett, és erősíti Európa technológiai vezető szerepét is. [1]
Egy friss tanulmány szerint a megújuló energiaforrásokra és az energiahatékonyságra vonatkozó célok csökkentenék az energiaátállás költségeit, azáltal hogy a beruházási kockázatokat, valamint a finanszírozási költségeket is mérséklik. [2]
Energiahatékonyság – a kihasználatlan titkos fegyver
Idén az ukrán válság rávilágított az ellátásbiztonság fontosságára. A Financial Times úgy fogalmazott, a tetőszigetelés és más energiahatékonysági intézkedések „Európa kihasználatlan titkos fegyverei Oroszország ellen.” [3]
A Bizottság 40 százalékos hatékonysági céllal számolt, amellyel az EU gázimportja 40 százalékkal, olajimportja 19 százalékkal csökkenne 2010-hez képest. A 30 százalékos cél Európa gázimportját csupán 22 százalékkal, olajimportját pedig 16 százalékkal csökkentené.
Az EU kormányai – kialakultak az arcvonalak
A Lengyelország, Magyarország, Csehország, Románia és Bulgária kormányai által kiadott nyilatkozat szerint a megállapodást ezek az országok csak akkor tartják elfogadhatónak, ha az erőfeszítéseken az Unió tagországai méltányosan osztoznak, továbbá ha olyan pénzügyi mechanizmusok lépnek életbe, amelyek támogatják a klíma- és energetikai célú beruházásokat. [4]. A lengyel politikusok nemrégi médianyilatkozatai ellenére egyre inkább úgy tűnik, hogy Lengyelországot is sikerül meggyőzni a csatlakozás szükségességéről.
A megújulókat illetően Németország, Dánia, Görögország és Luxemburg 30 százalékos vagy még magasabb, kötelező érvényű célt támogat 2030-ra. Portugália és Svédország 40 százalékos cél mellett áll ki.
A hatékonyság tekintetében számos EU-ország, például Németország, Franciaország, Dánia, Ausztria, Belgium, Portugália, Írország, Görögország és Svédország is támogatja a 30 százalékos vagy még magasabb energiacélt 2030-ra. A cseh, és újabban a holland kormány is jelezte a megújulós és energiahatékonysági célok támogatását.
Ezzel szemben Nagy-Britannia keményen lobbizik a megújulókra és az energiahatékonyságra vonatkozó kötelező érvényű célok ellen. Úgy érvelnek, hogy ezek megdrágítanák az energiarendszer dekarbonizációját. Csakhogy ugyanők eközben megállapodást kötöttek a francia EDF energiavállalattal egy atomerőmű finanszírozásáról, amelyet elemzők „a világ legdrágább erőművének” neveznek. [5]
Ipar – törésvonalak formálódnak
Egyes energiavállalatok, például a GDF-Suez, az RWE és az E.ON mindenfajta megújulóra és energiahatékonyságra vonatkozó célt elutasít. Továbbra is hatalmas pénzeket fektetnek be a szén- és gázerőművekbe, és profitjuk keményen függ az Oroszországból és máshonnan importált üzemanyagoktól. [6] A megújulók közelmúltbeli növekedése leverte a nagybani energiaárakat, ami erősen csökkenti a vállalatok nyereségét. [7]
A Business Europe nevű ipari lobbista hálózat a fosszilis energia- és atomenergia-vállalatok mögé állva ellenzi az ambiciózus klímacélokat. [8]
Ugyanakkor Európa legnagyobb vállalatai közül 12-en – többek közt az Unilever, az IKEA, a Philips [9], valamint a DSM vegyipari vállalat [10] – felszólították az EU vezetőit, hogy azok kötelező érvényű, a 40 százalékot bőven meghaladó megújulós, és legalább 40 százalékos energiahatékonysági célt tűzzenek ki. Néhány nagy energiavállalat nemrégiben szintén támogatásukat jelezte egy kötelező érvényű, 30 százalékos megújuló energiás célra vonatkozóan. [11]
Mi várható, és vajon mit jelent ez?
Az EU vezetői várhatóan három célt tűznek ki 2030-ra: a szén-dioxid-kibocsátás 40 százalékos csökkentését belföldön (azaz ellentételezések, más néven „offsetting” nélkül); a megújulók 27 vagy 30 százalékos arányát; valamint az energiafelhasználás 30 százalékos csökkentését (a 2030-ra vetített felhasználáshoz képest). Az energiacélok szintje, hogy kötelező érvényűek lesznek-e, illetve hogy a kibocsátási cél elé odakerül-e a „legalább” szó, várhatóan csak a csúcstalálkozón dől majd el.
Az EU 40 százalékos belföldi kibocsátáscsökkentési célja alig nagyratörőbb, mint az a 32 százalékos csökkenés, amely a Bizottság szerint 2030-ra ígyis-úgyis be fog következni, további intézkedések bevezetése nélkül. [12] Emellett ez nincs összhangban a globális kibocsátáscsökkentés Unióra vonatkozó méltányos részesedésével sem. A 40 százalékos kibocsátáscsökkentési cél azt is megnehezíti, hogy az EU elérje hosszú távú célját, a 80-95 százalékos csökkentést 2050-ig.
A tervekben további gyengeségek találhatók az EU szén-dioxid-piaca kapcsán is. A kibocsátási egységek ingyenes kiosztása a különböző iparágakban nem teszi érdekeltté ezen szektorokat a tisztább technológiákba történő beruházásokban. A szegényebb EU-tagországok kibocsátásainak csökkentésére elkülönített forrásokat továbbá a szennyező szénerőművek támogatására is el lehet költeni. [13]
40 százalékos kibocsátáscsökkentési cél mellett a megújuló energiaforrások várhatóan a 2030-ban felhasznált energia 27 százalékát teszik majd ki. Ez azt jelenti, hogy a megújulókra javasolt 27 százalékos cél túl alacsony ahhoz, hogy ösztönözze a beruházásokat, és növelje a megújulóenergia-szektort.
Egy 30 százalékos energiahatékonysági cél valójában nem eredményezne 12 százaléknál nagyobb arányú megtakarítást, ha összehasonlítjuk a legfrissebb energiakeresletre vonatkozó becslésekkel.
Háttér
A Greenpeace három kötelező érvényű célt támogat 2030-ra: a szén-dioxid-kibocsátás 55 százalékos csökkentését az EU-n belül (az 1990-es szinthez képest), a megújuló energia részarányának 45 százalékra növelését, valamint az energiamegtakarítás 40 százalékos szintjét (a 2005-ös európai energiaigényhez képest).
A felmérések szerint az európaiak elsöprő többsége támogatja nemzeti célok felállítását a megújuló energiára vonatkozóan, valamint szigorú stratégiákat az energiahatékonyság terén. [14] Szeptemberben több száz klímafelvonulásra került sor szerte a világon, amelyek sürgős lépések megtételére szólították fel a politikai döntéshozókat.
Következő lépések
A 2030-as klíma- és energiacélokról szóló megállapodást követően decemberben az EU részt vesz a limai globális klíma-csúcstalálkozón. Ezt követően az új Európai Bizottság Jean-Claude Juncker vezetésével jogszabályjavaslatokat dolgoz majd ki a 2030-as célok bevezetésére, még a 2015 végi kulcsfontosságú párizsi klímacsúcs előtt.
Forrás: Greenpeace
Euro Árfolyamok
A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.
