JavaScript must be enabled in order for you to see "WP Copy Data Protect" effect. However, it seems JavaScript is either disabled or not supported by your browser. To see full result of "WP Copy Data Protector", enable JavaScript by changing your browser options, then try again.

A kapitalizmus a hibás a klímaváltozásért?

A No Logo és a Sokkdoktrína írója új művében az elszabadult kapitalizmust hibáztatja az éghajlatváltozásért, mondván, annak alapelve a természeti erőforrások kiaknázása. A rendszert csak a kollektív, népi ellenállás döntheti meg, állítja a szerző.

A kurrens, botrányszagú témákhoz jó orra van Naomi Kleinnek. A No Logóban (2000) a világmárkák visszatetsző machinációit, a munkaerő kiszipolyozását és a fogyasztók manipulálását érte tetten; a Sokkdoktrínában (2007) pedig feltárta az IMF neoliberális gazdaságmentő csomagjai és az amerikai céges érdekek összefonódását, melynek jegyében az utóbbiak háborúkon és természeti katasztrófákon profitálnak (lásd Piac & Profit, 2009. április).

Hol rontottuk el?

A zöld mozgalom hangadóinak többsége az ipari forradalomig megy vissza, mások Henry Ford 1920-as években gyártott elektromos autóinak a forgalomból történő kivonását emlegetik az éghajlatváltozás okaként. Klein a This Changes Everything: Capitalism vs. the Climate című könyvében az 1990-es éveket tartja sorsdöntőnek.

Nem mai történet - A kapitalizmus a hibás a klímaváltozásért? - ClimeNewsEkkor ismerték fel a politikusok, hogy az ÜHG-kibocsátás vészes méreteket ölt. Ez a pillanat viszont egybeesett a szabadkereskedelem felturbózásával, valamint a WTO megalapításával, amely a neoliberális kelléktár, a dereguláció, az adókedvezmények és a privatizáció propagálásával lehetetlenné tette a klímavédelmi eszközök bevezetését. Klein tudja, hogy bajban van a Földünk, ám szerinte „ennek kevesebb köze van a karbonhoz, mint a kapitalizmushoz. Gazdasági modellünk háborúban áll a földi élettel. A fizika törvényeit nem tudjuk megváltoztatni, de az elrontott gazdaságunkat igen” – véli.

Tehetetlenségi erő

Naomi Klein - A kapitalizmus a hibás a klímaváltozásért? - ClimeNewsMint minden megújulópárti ember, Klein is a decentralizált, kis szereplős, lokális energiatermelés mellett száll síkra, valamint hogy törvény szavatolja azt, hogy a fosszilis erőforrások kétharmadát a Föld alatt hagyjuk. A megújuló energiákra való átállás állami dotálása sem lenne a gazdasági rendszert megrekkentő fejlődési pályaív szerinte. Ugyanakkor a jelenlegi kvótakereskedelmet elhibázott megoldásnak tartja, annak ellenére, hogy a gazdasági tevékenység által okozott ökológiai károk szélesebb mértékű beárazását elkerülhetetlennek tartja. Pontosan látja, hogy a felvázolt program megvalósításának akadálya az erőviszonyok teljes átalakulása: az emberek jólétének biztosítása a kormányok feladata lenne, de nem áll hatalmukban e feladat végrehajtása, mert a multik túlnőtték az országokat, gazdagabbak náluk. Ráadásul a politikusok is a szabadpiac mindenhatóságának híveivé váltak.

Klein nem ért egyet a klímaváltozást technológiai megoldásokkal orvosolni akaró geoengineeringprófétákkal sem, és bizonyos amerikai környezetvédő szervezeteket is megró, amiért kooperálnak a szennyező iparágakkal.

Sokan írtak már könyvet a klímapolitikáról, de kevesen voltak elég merészek ahhoz, hogy kimondják: elsősorban a gazdasági alapelvekben van a hiba. Kleinnek mindig is nagy erőssége volt a komplex adattömegek szintetizálása, a szerteágazó krízisjelenségek összefüggéseinek magyarázása. Könyvében azonban a megújuló energiákról kevés konkrétummal szolgál, s – lévén kanadai – perspektívája túlságosan észak-amerikai. A kapitalizmust sem definiálja pontosan.

Kollektív tiltakozás

Szerinte sem a politikai elit, sem a magánszektor nem fogja külső nyomás nélkül dekarbonizálni magát. Legalábbis nem a kellő gyorsasággal, vagyis a fejlett ipari országokban évi nyolc-tíz százalékos emissziócsökkentéssel, hogy elejét vehessük a két Celsius-foknál nagyobb felmelegedésnek. Egyetlen reményünk lehet, ha a tömeg hallatja a hangját: kollektív felháborodással, tömeges tüntetésekkel, termékbojkottal rábírja a politikai és vállalati döntéshozókat, hogy cselekedjenek. A szegregációt, a vietnami háborút, az apartheidet hasonló mozgalmi erővel söpörték el.

A demonstrálók buzgalma lehet az alternatíva a kormányok tehetetlensége és a cégek fosszilis status quót favorizáló üzletvitelével szemben. Az olajcégek a világ legnyereségesebb vállalatai közé tartoznak, mégis befektetéseiknek alig egy százalékát fordítják a megújulókra, állítja Klein.

A tiltakozáshoz szükséges motiváció nemcsak a jövő generációk túlélése lehet, hanem a szélesebb foglalkoztatás a szerző szerint. A zöld bizniszt munkaerő-intenzív tevékenységként láttatja, amely sokkal nagyobb állásteremtő, mint a fosszilis szektorok.

Forrás: Piac és Profit


Amennyiben szeretnél értesítéseket kapni az új cikkek megjelenéséről, add meg az emailcímedet.