Környezetterhelés = Népesség x Fogyasztás x Hatékonyság

A fejlett országok egy főre jutó ökológiai lábnyoma kb. 2-6x nagyobb, mint a szegény országokban élőké, ám míg előbbiekben már stagnál vagy épp csökken a népesség, utóbbiakban nő. Mi többet fogyasztunk, ők viszont annyival többen vannak… az eredmény ugyanaz.

Környezetterhelés = Népesség x Fogyasztás x Hatékonyság - ClimeNews

Közép-Afrikában ráadásul számos ország jelenleg annak a küszöbén áll, hogy túlterhelje saját területét. A megoldás viszont a mi kezünkben van; a fogyasztásunk visszafogásával megtakarított pénz egy részét költhetjük arra, hogy támogassuk a szegény országban élő nők iskoláztatását, valamint fogamzásgátlóhoz jutását (az a tapasztalat, hogy ha hozzájutnak, akkor használják, főleg, ha elvégezték a középiskolát). Ezáltal rajtunk csökken a nyomás, és rájöhetünk, hogy valódi, tartós boldogságot a úgyis csak az emberekkel és a természettel való harmonikus kapcsolat képes biztosítani, a kedvezményezettek pedig kikerülhetnek a szegénységből. Win-win. Mellesleg annyival kevésbé súlyosbodik a klímaváltozás (ti. a szegények is főznek, fűtenek, stb.).

A piacgazdaság belső logikájából fakadóan a termelők a profitmaximalizálásra és a költséghatékonyságra törekednek, ez viszont jellemzően nem esik egybe a technikai hatékonysággal (ami a hulladék, valamint a kárba veszett energia mennyiségi arányát mutatja). Mivel a piaci versenyben az anyagi szempontok mindent felülírnak, ez azt jelenti, hogy a piacgazdaság hátráltatja a hatékonyság növelését (lásd: tervezett elavulás). A fenntarthatóság eléréséhez, vagyis a várható globális összeomlás elkerüléséhez tehát szükség van arra, hogy meghaladjuk a jelenlegi gazdasági rendszer kereteit, és a piacok helyett egy-egy helyi közösségnek termeljünk, méghozzá nonprofit helyi közösségi vállalkozások révén (nyílt forrású gépek, adósságmentes helyi pénzek, stb. mellett).

Sztella Nóra Kántor


Amennyiben szeretnél értesítéseket kapni az új cikkek megjelenéséről, add meg az emailcímedet.