Legyen lehetőség a kockázatból

 – alacsonyabb károsanyag-kibocsátással

A nagyvállalatok jelentős része már méri saját károsanyag-kibocsátását. Egyértelműen látják, hogy megéri. A jó hírnév mellett a kockázatok csökkentése és a takarékosság miatt is.

A Szén-dioxid Kibocsátás Közzétételi Projekt (Carbon Disclosure Project, CDP) éves kutatása a Fortune Global 500-as listáján szereplő vállalatok körében fényt derített rá, hogy 10-ből 7 válaszadó már valamiképpen mérte az értékláncbeli kibocsátását 2011-ben.

basf-werk-ludwigshafen_dpaMiben hasonlít egymásra a vegyipari, autóipari és a szoftver iparágak három vezető vállalata? Mindhárom – a Honda, a BASF, és az SAP – arra törekszik, hogy visszaszorítsa az értékláncában rejlő kockázatokat, és kihasználja az itt megbújó lehetőségeket. Mindezt pedig a kibocsátott üvegházhatású gázok mérésével teszik – ám nem csak a vállalat saját működéséből adódó kibocsátásokat vizsgálják, hanem a beszerzési és értékesítési láncukban keletkezőeket is.

Sok más multinacionális vállalat halad ugyanebbe az irányba. A Szén-dioxid Kibocsátás Közzétételi Projekt (CDP) kutatása szerint, amelyet a Fortune Global 500-as listába tartozó vállalatok körében végeznek el évről évre azt mutatta, hogy 2011-ben a 405 válaszadó cég 70%-a már mérte valamilyen módon a értékesítési láncából származó kibocsátásokat. Ez pedig jelentős növekedés a 2010-ben mért 50%-hoz képest.

Három vállalat leckéi
1. A SAP a Scope 3-as szabvány bevezetése után egy három lépcsős tervet követve igyekszik lecsökkenteni az az után származó kibocsátásokat, hogy termékeit eladja a vevőknek. A vállalat olyan szoftvert fejleszt, amely kevesebb szerveren fut, és kevesebb energiát igényel; illetve arra ösztönzi a vásárlóit, hogy hatékonyabban használják az adattároló központjaikat. A SAP új termékei 60%-al hatékonyabbak, mint a régebbi verziók.
2. A BASF egy másik utat választott: a vegyipari óriás az értékláncának felmérésekor a vásárolt nyersanyagokat találta felelősnek az ÜHG gázok kibocsátásának nagy részéért. Ezek a BASF egész működésének több mint kétszeresét tették ki. A cég együttműködést kezdeményezett a legfontosabb nyersanyag beszállítóival, hogy együtt azonosítsák a kibocsátás csökkentő megoldásokat.
3. Mindeközben a Honda augusztusban bejelentette, hogy kiszámította a vállalat működésének és termékeinek életciklusa során keletkezett kibocsátásokat, amely 225 millió tonna szén-dioxidot jelentett 2012-ben. A vállalat ennek során megtudta, hogy a kibocsátásának 87%-a akkor keletkezik, mikor a vásárlói használják a motorokat, autókat és elektorinai cikkeiket. Ez pedig sokat segít a megfelelő ÜHG kibocsátás csökkentési kezdeményezések kidolgozásában.

Mi hajtja a világ legnagyobb vállalatait ezen az úton? Röviden: a hírnév, a kockázatok, és a lehetőségek.

A vállalatvezetők egymás után ismerik fel, hogy mind a vásárlók és a média, mind pedig a befektetők egyre inkább odafigyelnek a cégek globális értékláncára. Egy kellemetlen példa erre az a nem éppen kedvező figyelem, amelyben nemrég az Apple részesült kínai beszállítójával, a Foxconn-nal kapcsolatban. Mindemellett pedig a kiskereskedők és a vállalati partnerek is szintén egyre többször kérdezik, hogy a vállalat hogyan alkalmazza a fenntarthatósági alapelveket a termékek gyártása során. Azok a vállalatok tehát, amelyek nem ismerik fel a beszállítói láncukban rejlő rizikókat, komoly veszélynek teszik ki magukat.

Emellett a vállalatok egyre inkább kezdik felismerni, hogy a beszállítóikon keresztül mennyire vannak kitéve az olyan környezeti veszélyeknek, mint például a klímaváltozás és a vízhiány. A nemrégiben tapasztalt extrém időjárási jelenségek sok vállalatnak szolgáltak figyelmeztető jelzésként. A tavalyi év szárazságának az Egyesült Államokban a mezőgazdaságnál jóval tovább gyűrűző hatása volt, amelyet az élelmiszer- és italgyártó cégek is megéreztek. Ehhez hasonlóan a 2011-es thaiföldi áradások, amelyek az elektromos ellátást is megszakították, több Fortune 500-as céget is érintettek.

Ezekkel összhangban a CDP kutatásában részt vevő vállalatok 81%-a válaszolta azt, hogy fizikai veszélyek fenyegetik őket a klímaváltozás miatt. 37%-uk olyannyira messzire ment, hogy globális felmelegedést „valós és aktuális veszélynek” írták le.

Kockázatból jutalom

Az érem másik oldalán viszont az szerepel, hogy a vállalatok a beszerzési és értékesítési lánc kibocsátásait mérve rejtett kincsekre bukkanhatnak a hatékonyság és költségmegtakarítás szempontjából. Az értékláncban azonosítható üvegházhatású gáz kibocsátási „forró pontok” megismerése és megértése segítségükre lehet abban, hogy a termékfejlesztés során a megfelelő irányokra fókuszáljanak, mindamellett, hogy új lehetőségeket tárhatnak fel az innovációra.

Egy vállalat szén-dioxid lábnyomának gyakran teszi ki nagy részét a nyersanyag beszállítói lánc, amely különösen igaz az élelmiszert vagy italt gyártó cégekre és a kiskereskedelmi szektorra. A Kraft Foods például a felfedezte, hogy ÜHG kibocsátásának 70%-a az alapanyagokból származik. A vállalatoknak hasznos lehet tehát a kibocsátás leltár elkészítése. Ennek segítségével azok a lépések is azonosíthatóak, amelyekkel a beszállítók csökkenthetik az energia- és gázhasználatukat, amely pénzügyi megtakarításokhoz is vezethet.

Pont ez a célja az olyan úttörő szemléletű vállalatoknak, mint a BASF, a SAP és a Honda. Illetve ez az, ahol az értéklánc vizsgálatát segítő Greenhouse Gas Protocol Corporate Value Chain (Scope 3) Standardbejön a képbe. Az egy évvel ezelőtt közzétett szabvány, amelyet a World Resources Institute és a World Business Council for Sustainable Development (WBCSD) készített, egy olyan úttörő dokumentum, amely lépésről lépésre magyarázza el, hogy hogyan számoljunk be az értékláncunkban keletkező kibocsátásokról.

Úttörők és lemaradók

Bár a fentiekhez hasonló kezdeményezések bátorítóak, sajnos egyelőre csak igen kevés vállalat tesz ilyen irányú lépéseket. A CDP kutatásából kiderül, hogy a 405-ből csupán 8 vállalat volt, amely az indirekt szén-dioxid kibocsátások nagy részét is mérte, vagyis a nyersanyagok vásárlása, a termék használata és a használat után kibocsátott szén-dioxidot. Ezzel szemben a legtöbbször mért mutató az üzleti utazás, amely azonban általában csak igen csekély százalékát adja egy vállalat karbon lábnyomának.

Annak a szakadéknak az áthidalása, amely a fent említett iránymutató cégek és a többi Global 500-as vállalat között tátong, elkerülhetetlen ahhoz, hogy a klímaváltozást súlyosbító, üzleti működésből eredő kibocsátások csökkenjenek. Reméljük és várjuk, hogy a következő hónapokban egyre több cég kezdi el felmérni a teljes kibocsátási térképét – és ezáltal le is szakítja a zöldebb és  hatékonyabb értéklánc menedzsment gyümölcsét.

Varga Judit
Denkstatt Hungary Kft.

A fordítás a Forbes.com-on megjelent 3 Lessons For A Greener and More Profitable Supply Chain című írás alapján készült.