JavaScript must be enabled in order for you to see "WP Copy Data Protect" effect. However, it seems JavaScript is either disabled or not supported by your browser. To see full result of "WP Copy Data Protector", enable JavaScript by changing your browser options, then try again.

A ​menekültipar

Semelyik oldal nem foglalkozik a katasztrófa okával: hogy hetente kb. egymillió olyan gyerek születik, akit az anyja nem akart.
Pedig az itt röpködő összegek töredékéből meg lehetne oldani, hogy mindenkinek legyen lehetősége a fogamzásgátlásra.

Fizetné a spirált egy szegény afrikai nő számára, hogy a terhességtől rettegés nélkül élvezhesse a szeretkezést?
Ez messze a legnagyobb jótett lenne, de a gondolata se merülhet föl a “jóságos” emberek fejében, mert az évezredes szaporodás-erőltető ideológiákkal agy- és szívmosott pszichéjük blokkolja ezt a témát.
Pedig egyben a jótevők saját érdekeit is messze a leghatékonyabban szolgálná ez a jótett. A népességrobbanás visszafordítása megóvna mindenkit a klímamegbolondulástól, a migránsáradattól, a háborúktól, a nyomortól, a járványoktól, a Föld élhetetlenné szétbarmolásától…
Egyáltalán nem baj, ha egy jótett egyben a jótevő számára is hasznos. A probléma az, hogy a világ villámgyors változása miatt a saját érdekeinket se ismerjük föl, meg a rászorulók érdekeit se.
Így ahelyett, hogy igazi jótettekkel segítenénk a rászorulókat (és egyben magunkat, az emberiséget és az élővilágot is), a “jótettek” gyakran több kárt csinálnak mint hasznot.
Ha lesznek akik lájkolják, sőt megosztják ezt a posztot, az azt mutatja majd, hogy már kezd felbukkanni a jóságnak egy bölcsebb felfogása.
S ha valaki igazán jót akar tenni, a fogamzásgátlás emberi jogát (ENSZ, 1968) globálisan érvényesítő küzdelemben támogathatja a BOCS Alapítványt adománnyal ill. önkéntes munkával (ld. bocs.eu).

Simonyi Gyula

Hogyan profitálnak politikusok, újságírók és civilszervezetek a menekülthullámból?

A ​menekültipar - Udo Ulfkotte | ClimeNewsEgy ​​könyv tabukról és tényekről. Tudta Ön, hogy már most is hárommillióan dolgoznak a bevándorlókért Németországban, háromszor annyian, mint az autóiparban, a BMW-től az Opelen át a Volkswagenig együttvéve?
Nem? És azt, hogy a menekültipar Németországban évente 13 billió (!) forintos üzlet?
Ha elolvassa Udo Ulfkotte tények sokaságával alátámasztott leleplező könyvét, másként fog gondolkodni a menekültkérdésről.
Egy évvel a Magyarországon is nagy visszhangot kiváltó, Megvásárolt újságírók című médiakritikai könyve után újra forró témához nyúlt Udo Ulfkotte német tényfeltáró újságíró, aki 17 éven át volt a nagyhírű Frankfurter Allgemeine Zeitung haditudósítója és szerkesztő-riportere. Ulfkotte annak járt utána, hogy kik és mekkora hasznot húznak a milliószámra Európába érkező észak-afrikai, közel-keleti és közép-ázsiai menekültből?

A kutatás eredményei még a sokat látott szerzőt is megdöbbentették. A média által világhírűvé vált a Willkommenskultur kifejezés, az Angela Merkel által meghirdetett nyitott kapuk politikája. Kevesen tudják azonban, hogy a menekültipar 2016-ra Németországban 42 milliárd eurós gigaüzletté vált. A bevándorlóimport fenntartása és növelése sokak érdeke, miközben hatalmas károkat okoz az európai adófizetőknek, akik egyre kevésbé érzik otthon magukat saját országukban. Róluk, a nyertesekről és a vesztesekről írta könyvét Udo Ulfkotte.

A nagyvállalatokról, amelyek milliárdos hasznot zsebelnek be a menekültek ellátására szolgáló állami megrendelésekből.

Az idősotthonokból kitett német nyugdíjasokról, akiket utcára tettek, mert szükség volt a szobáikra a menekültek elhelyezéséhez.

A gyógyszeripari óriáscégekről, amelyek számára hatalmas új piacot jelent az elhanyagolt egészségi állapotú és Európában ismeretlen, egzotikus betegségektől szenvedő bevándorlók sokasága. A számlát természetesen az adófizetők állják.

Az utcán, közparkokban és fürdőkben szexuális zaklatást vagy erőszakot elszenvedő gyerekekről, fiatalokról és felnőttekről.

A politikusokról, akik jól jövedelmező mellékállásokat töltenek be a menekültipart kiszolgáló szervezetek igazgatótanácsaiban.

A kiskereskedőkről, akik már nem is jelentik a menekültek által elkövetett sorozatos bolti lopásokat, mert tudják, hogy a rendőrség egyetlen elkövetőt sem vesz őrizetbe.

A több mint 100 tagú brémai menekült nagycsaládról, akik évente 5,1 millió euró szociális segélyben részesülnek.

Az újságírókról, akik a menekültipar érdekeinek megfelelően hangolják riportjaikkal a közvéleményt.

Forrás: Index