A pénz nagyon csalóka, mert minél több van nekünk, annál több termékhez (jószághoz) jutunk hozzá, de minél több pénz és jószág van összességében (minél nagyobb a gazdaság), annál kevesebb a természeti erőforrás, amiből a jövőben javakat lehetne gyártani.
Ráadásul közben elfelejtjük, hogy igazából pénz nélkül is biztosítani tudjuk szükségleteink kielégítését, ha hozzáférünk azokhoz (pl. talaj, vályog, gyümölcsfa, erdő, stb.). Az emberi szükségletek 9 csoportja közül igazából csak kettőhöz kellenek anyagi javak (létfenntartás, biztonság). A többihez (pihenés, szeretet, empátia, közösség, kreativitás, autonómia, életcél) csupán idő, saját tetteink, és egészséges, szeretetteljes emberi kapcsolatok (Manfred Max-Neef nyomán).
A múlt század vége óta már túlterheljük a Földet.[1] Ez azt jelenti, hogy már nem a természeti tőke „kamataiból” (pl. megújuló energia, csapadék, stb.) élünk, hanem feléljük magát a tőkét (pl. talajok, felszín alatti vizek, kőolaj, stb.). A gazdaság méretét tovább növelni egyszerűen őrültség. Ha el akarjuk kerülni az összeomlást, mindenképpen le kell állni a növekedéssel. Mindezek tekintetében a nyomor felszámolásának az egyetlen lehetséges módja a jövedelmi különbségek csökkentése (pl. jövedelmi plafon, vagyonadó, robotadó, minimálbér-emelés, ill. alapjuttatás révén). A tapasztalatok alapján a gazdasági növekedés egyébként sem segít a szegényeken, mivel a növekmény jellemzően a leggazdagabbakhoz kerül.[2]
[1] http://data.footprintnetwork.org/countryTrends.html
[2] http://www.businessinsider.com/95-of-income-gains-since-2009-went-to-the-top-1-heres-what-that-really-means-2013-9
Sztella Nóra Kántor