Ez az írás azt mutatja be, hogy a klímaváltozás olyan, mint egy Jenga-játék. Amikor túl sok hasábot kihúzunk, az egész globális klimatikus rendszer összeomlik. Ennek talán legsúlyosabb hatása, hogy számos országban ellehetetlenülne a mezőgazdaság.
Az olvadó sarki jég billentési pontot indíthat el. Kép: REUTERS/Hannah McKay
Jó, hogy az eredeti cikk a 25-én kezdődő Davosi csúcs előtt megjelent, mert megerősíti az emissziócsökkentés sürgősségét, illetve a klímakatasztrófa várható hatásaira való felkészülés fontosságát.
A klímaváltozás hirtelen és katasztrofális is tud lenni
A klímaváltozást gyakran fokozatos változásként írják le. Ám multidiszciplináris tudományos eredmények alapján – a geológia, antropológia és archeológia segítségével – tudjuk, hogy a klímaváltozás nem mindig fokozatos. Már az emberek megjelenése előtt is voltak viszonylag gyors változások, amikor nem égettük tömegével a több százmillió év alatt felhalmozódott fosszilis energiahordozókat.
A bolygó szénkörforgásában vannak olyan elemek, amik a fokozatos melegedés hatására hirtelen rengeteg üvegházhatású gázt bocsáthatnak ki. Ezek azok a billenőpontok, amiket ha elérünk, alapvetően megváltoztathatják a bolygót, és hirtelen, ugrásszerű változást eredményezhetnek a klímában (klímakatasztrófa).
Jenga-játék
Úgy képzelhetjük ezt el, mint a közismert Jenga-játékot, ahol a klimatikus rendszer a torony. Generációk óta egyesével húzgáljuk ki a hasábokat. De egy ponton kiveszünk egy tartóelemet (mint pl. a nagyobb tengeráramlatok összeomlása), ami bolygószintű vészhelyzetet okoz.
Az egyik legaggasztóbb ilyen billenőpont a tengerfenék, illetve a permafroszt (állandóan fagyott talajok) felengedése, ami tömeges metánkibocsátást jelent. Az emelkedő tenger-, és léghőmérséklet miatt már elkezdődött az olvadás, vagyis ez az öngerjesztő folyamat elindult.
A jégsapkák olvadása pedig felborítja a tengeri áramlatokhoz szükséges sótartalom-arányokat, emiatt leállhatnak a tengeráramlatok. A legfrissebb kutatások alapján az Atlanti tengeráramlatok kb. 15%-kal gyengültek a 20 század közepe óta. Ennek folytatódása súlyos hatással lehet az északi félteke, különösen Európa éghajlatára. Emiatt akár ellehetetlenülhet a szántóföldi művelés Nagy-Britanniában.
A tengeráramlatok megváltozása miatt csökken a csapadék az Amanzonas-medencében, hatással van a monszunra Ázsiában, és tovább destabilizálja az Antarktiszi jégtakarót.
Ideje klímavészhelyzetet hirdetni
Az ipari forradalom kezdete óta globális átlaghőmérséklet már több, mint 1 °C-kal emelkedett, méghozzá egyre gyorsuló ütemben.
A 15 ismert globális öngerjesztő klimatikus folyamatból 9 már beindult. Ha ezeket is beleszámítjuk a jelenlegi pályánkon haladva az évszázad végére a felmelegedés elérné az 5°C-ot, is, ami biztosan civilizációs összeomlást eredményezne.
Úgy tűnik, a szén-dioxid koncentráció vagy az átlaghőmérséklet-emelkedés hidegen hagyja az embereket. Vajon mi az a pont, amikor az emberiség észbe kap, és olyan komolyan veszi, mint pl. a mostani világjárványt? Amikor majd aranyárban lesz a gyümölcs a szupermarketben? Vagy ha sorba kell állni a lisztért? Netán ha évente tízmillió számra indulnak útnak a menekültek az elsivatagosodó vagy víz alá kerülő országokból?
Valójában a szakemberek egy, a koronavírus járványhoz hasonló pandémiára is figyelmeztették a kormányokat már évekkel korábban, de azzal se foglalkoztak. Precedens híján ugyanis nem szívesen költenek a kormányok. És ugye globális klímakatasztrófa se volt még, a nyár nélküli év meg a kis jégkorszak pedig már kikopott a köztudatból…
Egyértelműen több erőfeszítést igényel az ÜHG-kibocsátás csökkentése, de az öngerjesztő folyamtok fényében el kell kezdenünk tervezni a várható hatásokra. Elsősorban olyan területeken, mint élelmiszerbiztonság, áradások, vagy a soha nem látott mértékű tömeges migrációra, amihez képest 2015 kutyafüle volt. Ezeknek súlyos társadalmi és geopolitikai hatásai lehetnek, aminek eredményeképp dominó módjára omolhatnak össze az országok. Legalábbis azok, amelyek nem készültek fel eléggé.
Kántor Sztella Nóra
Forrás: World Economic Forum