A biodiverzitás-vesztés az emberiséget is fenyegeti!

Az ENSZ biodiverzitásról szóló legfrissebb jelentése alapján egymillió faj áll kipusztulás előtt, amit az emberek is megszenvednének. A kutatás alapján a pusztulás üteme sohasem volt ekkora a Földtörténetben, még az 5 korábbi nagy kihalási esemény ideje alatt sem.

A korábbi hasonló jelentésekhez képest ezúttal nem csak arra mutattak rá, hogyan okozza az egyre növekvő népességű emberiség tevékenysége a fajpusztulást. Arra is rávilágítottak, hogy a fajok kihalása hogyan ássa alá az élelmiszerbiztonságot, a vízbiztonságot és az emberek egészségét. A Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatások védelmével foglalkozó Kormányközi Platform (IPBES)  vezetője, Robert Watson így fogalmazott:

A biodiverzitás csökkenése erodálja a gazdaságunk, megélhetésünk, az élelmiszerbiztonság és az életminőség alapjait világszerte.

A szerzők sürgetik a világ kormányait, hogy tegyenek azonnali intézkedéseket a biodiverzitás csökkenése és a klímaváltozás ellen, akár a nagyvállalatok érdekeivel szemben is. A klímaváltozás ugyanis súlyosbítja a biodiverzitás-vesztést is. Példának okáért, az óceáni ökoszisztémák sérülnek az átlaghőmérséklet emelkedése, és az óceánok elsavasodása miatt (mely utóbbi a légkörbe kerülő extra szén-dioxid miatt alakult ki). A korallzátonyok pusztulása a halak pusztulását eredményezi, ami milliárdokat érint, akik a tengeri ételekből nyerik a proteint.

A jelentés hangsúlyozza a növekvő emberi népesség hatását az állatokra, amiktől saját túlélésünk is függ. A rovarirtó szerek ugyanis azokat az ízeltlábúakat is megölik, amik a beporzásért felelősek, ezáltal hosszútávon súlyos hatással van a hozamokra. A globális kereskedelem folytán invazív fajok kerülnek be idegen országokba, amik tönkreteszik a termést, és megölik a  fákat. Az utazók pedig olyan mikrobákat hurcolnak távoli helyekre, amik halálosak az ottani állatokra, mert immunrendszerük nincs felkészülve rájuk. Watson így reflektálta az elmúlt 25 év eseményeire:

1992 óta mondjuk a világnak, hogy nagy baj van. Mi változott azóta? Ma sokkal rosszabb a helyzet, mint 1992-ben. Elvesztegettük az összes időt… az elmúlt 25 évet.

A kutatás szerzői rámutatnak, hogy 1950 óta háromszorosára nőtt az emberi népesség, 1992 óta pedig kétszeresére nőtt a települések területe, így nem csoda, hogy a vadvilág visszaszorul.

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy az emberiség még ma is csekély hatással van a Földre. Számukra tanulságosak lehetnek a kutatás erre vonatkozó megállapításai. Például az, hogy az emberiség a földfelszín 75%-át módosította, a tengeri környezetnek pedig több, mint felét. Mára már a szárazföldek több, mint kétharmadát, az édesvíz-készletnek pedig háromnegyedét a mezőgazdaság használja.

A tengeri halak, -emlősök és -teknősök attól is pusztulnak, hogy ételnek nézik a vízben lebegő műanyagdarabkákat. A mikroszkopikus méretűre széthullott műanyagrészecskéket megevő tengeri halakat pedig az emberek is megeszik, így végeredményben magunkat mérgezzük vele (a műanyagok monomerei, és az adalékanyagok is mérgezőek lehetnek). Nem árt tudni, hogy a tengeri műanyaghulladék 60%-a mindössze 5 nagy népességű szegény országból származik (Kína, Indonézia, Fülöp-szigetek, Thaiföld és Vietnam), vagyis a népesség ebben is fontos szerepet játszik.

Itt az ideje felismerni, hogy nincs értelme sem klímavédelemről, sem pedig a fajok és ökoszisztémák védelméről beszélni anélkül, hogy megállítanánk a népességnövekedést (természetesen humánus módon, az oktatás és a fogamzásgátlás emberi jogának biztosítása révén).

Forrás: The Washington Post / IPBES Science and Policy for People and Nature

Kántor Sztella Nóra
Rampasek László