Archive for the ‘Klímaváltozás’ Category

Florence hurrikán | Rendkívüli állapotot hirdettek: már Washingtont is fenyegeti

szerda, szeptember 12th, 2018

Az Egyesült Államok fővárosában, Washingtonban is rendkívüli állapotot hirdettek meg a közelgő Florence hurrikán miatt.

Florence hurrikán | Rendkívüli állapotot hirdettek: már Washingtont is fenyegeti

Mint azt megírtuk, hurrikán fenyegeti az Egyesült Államok keleti partvidékét, legfőképpen Észak- és Dél-Karolinát, valamint Virginiát.

Muriel Bowser washingtoni polgármester Twitter-bejegyzésben jelentette be, hogy csatlakozik Virginiához, valamint Észak- és Dél-Karolinához, amelyek kormányzói már hétfőn kihirdették a rendkívüli állapotot.

Dél-Karolinában kedd délig – a Henry McMaster kormányzó által megadott határidőig – befejeződött a partvidéki területek kiürítése. Észak-Karolina és Virginia tengerparti részén azonban még tart a kötelező evakuálás.

Az észak-karolinai hatóságokat aggodalommal tölti el, hogy a Florence hurrikán várhatóan egy atomerőmű közelében, Southport városkánál érhet partot.

Ralph Northam virginiai kormányzó hivatala közleményt tett közzé, amelyben felhívta a figyelmet, hogy az állam belső vidékein „katasztrofális áradások, erős szél és szinte bizonyosan tömeges áramkimaradások várhatóak”. Bizonyos területeken akár 50 centiméternyi csapadék is hullhat. A Potomac folyó partján fekvő virginiai Alexandria óvárosában már térdig érő víz öntötte el az utcákat, vízben állnak az éttermek és a kávézók. Az amerikai haditengerészet kivezényelte a nyílt óceánra a Virginiában állomásozó mintegy 30 hadihajóját.

Florence hurrikán | Rendkívüli állapotot hirdettek: már Washingtont is fenyegeti

Jeff Byard, a szövetségi Katasztrófa-elhárítási Hivatal (Fema) tisztségviselője több amerikai televíziónak is nyilatkozott.

„Ez a vihar rendkívüli károkat okoz majd az országnak, hosszú idő kell az újjáépítéshez” – mondta. Jelezte azt is: a tengerparti vidékektől távol, az ország belsejében lévő tagállamokat – így például Nyugat-Virginiát, Pennsylvaniát, sőt, még Ohiót is – érinti majd a nagy kiterjedésű viharzóna.

Forrás: MTI | CNN | FOX News | NOAA

Élőben követheti a Florence érkezését:

 

 

Áder János: Kíméletlen őszinteséggel a klímaváltozásról

hétfő, szeptember 3rd, 2018

„A tudósok felelőssége, hogy az embereket és a politikai közösségeket is szembesítsék cselekedeteik következményeivel.”

Áder János: Kíméletlen őszinteséggel a klímaváltozásról | ClimeNews - HírportálA klímaváltozás az emberiséget fenyegető legnagyobb veszély, amelyről nem hatásvadász szónoki fordulat azt állítani: civilizációnk jövője a tét – mondta Áder János köztársasági elnök hétfőn az Európai Meteorológiai Társaság budapesti konferenciáján.

Az államfő nyitóbeszédében arra kérte a rendezvényre érkező tudósokat, kíméletlen őszinteséggel fogalmazzák meg a klímaváltozásról szerzett ismereteiket, hogy azok megkerülhetetlenek legyenek a gazdasági élet szereplőinek és a politikai döntéshozóknak.

Kiemelte, a tudósok felelőssége, hogy az embereket és a politikai közösségeket is szembesítsék cselekedeteik következményeivel, továbbá újra és újra figyelmeztessenek arra, “minél inkább halogatjuk döntéseinket, annál radikálisabb fordulatra lesz majd szükség később”.

Áder János szerint az előző évtizedek felelőtlenségének következményeire ez a nyár még drámaibban figyelmeztetett, mint az eddigiek. Erdőtüzek Svédországtól Görögországon át Kanadáig, súlyos aszálykárok Európa számos országában, emberek millióinak szenvedést okozó árvizek Ázsiában több helyütt – sorolta az államfő.

Hangsúlyozta, mindezt nem lehet váratlannak nevezni, hiszen 200 éve ismert jelenség az üvegházhatás; 120 éve ismert, miként hat a légkör széndioxid-arányának növekedése a felszíni átlaghőmérsékletre, 100 évre visszamenő pontos adatok állnak rendelkezésre a tényleges hőmérsékletekről; 50 éve figyelik, miként változik egyre gyorsabban a Föld klímája; és 21 éve fogadták el a kyotói, közel 3 éve pedig a párizsi megállapodást – fejtette ki, majd aláhúzta, az üvegházhatású gázok kibocsátása mégis egyre tovább emelkedik.

“Jól látható, elegendő adatunk és tapasztalatunk van” – mondta a köztársasági elnök, hangsúlyozva azonban, hogy a többször megfogalmazott politikai szándék ellenére még mindig várat magára a közös cselekvés. “Pedig látnunk kell, nem a légkör állapota a tét, hanem civilizációnk túlélése” – fogalmazott.

Forrás: MTI – Fotó/Krizsán Csaba

 

Válságos szintre esett a globális búzaellátás

csütörtök, augusztus 30th, 2018

Válság szintre lépett a globális búzaellátás, a nagy kínai készletek sem nyújtanak megkönnyebbülést!

Válság szintre lépett a globális búzaellátás | ClimeNews - Hírportál

A Reuters gabonaellátásról szóló cikkében olvasható, hogy az éghajlatváltozás (és Kína) miatt a világ gabonatartalékai 26 napra csökkentek. A számítás lényege, hogy a tartalékot elosztják az emberiség létszámából fakadó fogyasztással és napokat kapunk a végén, ez az érték néhány csúcsot kivéve drámaian csökken.

Válság szintre lépett a globális búzaellátás | ClimeNews - HírportálMost 273 millió tonna a tartalék, ez annyi, mint az 1970-es években, csakhogy akkor 4 milliárd ember élt a Földön…

Forrás: Hetesi Zsolt – FB

A klímaváltozás létezik, és az emberi tevékenység okozza

hétfő, augusztus 27th, 2018

A klímaváltozás létezik, és az emberi tevékenység okozza. Nem szabad hitelességet biztosítanunk azoknak, akik ezt tagadják.

Egy száraz kukoricatábla Ahlenben, Németországban, ahol már aratnak az idei extrém szárazság miatt. Fotó: Martin Meissner / AP | ClimeNews

Ha a „balansz” azt jelenti, hogy hangot adjunk azoknak, akik tagadják az emberokozta klímaváltozást, akkor nem fogunk részt venni a vitában – mondja Jonathan Porritt, Caroline Lucas, Clive Lewis, és 57 további író, politikus és akadémikus.

Nem vagyunk hajlandóak tovább hitelességet biztosítani az olyan vitáknak, amik arról szólnak, hogy a klímaváltozás létezik-e. Létezik. És most kell cselekednünk, vagy a következmények katasztrofálisak lesznek. A „balansz” érdekében a média gyakran szükségét érzi annak, hogy olyanokat is megszólaltasson, akik kategorikusan tagadják az emberokozta klímaváltozás valóságát.

A balansz azonos súlyt sugall (a hallgatóság számára). Ám ez egy hamis ekvivalenciát teremt az egyértelmű tudományos konszenszus, és egy lobbi között, amit olyan érdekcsoportok pénzelnek, és ami pusztán azért létezik, hogy kétkedést hintsen el, mely az említett érdekcsoportokat szolgálja. Igen, a tudományos konszenzusnak is nyitottnak kell lennie a kihívásra – viszont csak még pontosabb tudományos kutatások eredményei felől, nem pedig a szavak kiforgatása és a mellébeszélés felől. Sürgősen el kell mozdítanunk a vitát arra, hogy hogyan birkózzunk meg a klímaváltozás kiváltó okaival és hatásaival – mert a józan ész azt követeli meg, hogy ezekre irányítsuk a figyelmünket és erőfeszítéseinket.

A szélsőséges nézeteket valló felszólalók tiltakozni fognak a szólásszabadságért. Senkinek sem szabad megakadályoznia őket nézeteik kifejtésében, akár cinizmusból, akár félrevezetés céljából teszik. Ugyanakkor senkinek sem kötelező platformot kínálnia számukra, főleg nem olyan módon, hogy mellettük áll ki az adott médiaorgánum, ami azt a félrevezető benyomást keltheti, hogy van miről vitatkozni. Amikor megjelenik egy cikk a dohányzásról, az újságok és tévétársaságok már nem szerepeltetnek lobbistákat, akik azt hangoztatják, hogy a dohányzásnak nincs semmi köze a rákhoz. Amikor egy Földet megkerülő vitorlásversenyt közvetítenek, nem adnak a lapos Föld hívőknek műsoridőt, hogy azt mondják: „Ez őrültség, le fognak esni a peremén!”

A szélsőséges nézeteket vallók megszólaltatásának van egy működő modellje – ez pedig az, hogy akként kezeljük őket. Nem kell nevetségessé tenni őket, csak el kell várni tőlük, hogy a bizonyított elméletet még jobb bizonyítékkal cáfolják meg, különben figyelmen kívül hagyják őket. Mint aktivisták és gondolkodók, akik a tudomány és az elővigyázatosság elvének szószólói, és akik valódi, életbe vágó problémákról szeretnek beszélni, amiket az emberokozta klímaváltozás okozott, nem fogunk asszisztálni annak a hamis benyomásnak a megteremtésében, hogy a klímatagadást komolyan kellene venni. Ezért nem fogunk hitelességet nyújtani a szószólóinak, és nem fogunk foglalkozni olyan gondolatokkal, amik nem tényeken alapulnak. Ezért ezután nem fogunk vitázni olyanokkal, akik tagadják az emberokozta klímaváltozást. Számos fontos vitát lehet folytatni a klímamegbolondulásról, és hogy mit tegyünk ez ellen; ez egyszerűen nem egy közülük. Arra sarkalljuk a közvetítőket, hogy lépjenek tovább, ahogy mi is.

Rampasek László és Kántor Sztella Nóra

Elmozdult az Északi-sark egyik legvastagabb egybefüggő jégtáblája

csütörtök, augusztus 23rd, 2018

Vezető tudósok figyelmeztetnek, hogy az Északi-sark jégtábláinak töredezése a jegesmedvék és a fókák kihalásához vezethet.

Shrinking sea ice threatens wildlife such as polar bears and in turn causes temperatures to rise ( Rex ) - ClimeNews

Ha az egybefüggő jégtáblák is feldarabolódnak, megszűnik a jegesmedvék és a fókák természetes vadászterülete. Az augusztus elején készült műholdfelvételek szerint ez a legrégebbi és még egyben maradt jégtábla megrepedt és elkezdett távolodni a partvonaltól… A probléma kiterjed arra is, hogy a feldarabolódás tovább növelné a térség felmelegedésének sebességét. A “rendkívül szokatlan” jelenség a melegebb hőmérsékletek következménye, ami a tengeri jeget ebben a régióban vékonyabbá teszi. Ennek eredményeképpen a jég könnyebb és törékenyebb.

Ez újabb bizonyítéka a globális felmelegedés okozta kedvezőtlen változásokra ami mindannyiunkra, nem csak az állatokra kihatással van. Ismét egy adalék arra vonatkozólag, hogy azonnali cselekvésekre van szükség. Nem elég, ha a társadalom egyre szélesebb tömegei ismerik a klímaváltozás jelenséget, nem szabad elfogadni, hogy nem tudnak ellene tenni. De igen, a döntéseikkel befolyásolni tudják a saját és az egész civilizáció jövőjét, ahogyan történt ez mindig is a történelmünk folyamán. Le kell azonnal zárni a fosszilis felhasználás és a korlátlan szaporodás erőltetésének korszakát. Aki teheti a munkájával, aprópénzzel (adományokkal), segítheti a téma szakértőjének mozgalmát Magyarországon is.

Rampasek László
Forrás: INDEPENDENT

 

 

Volt egy évtized, amikor meg lehetett volna menteni a világot

vasárnap, augusztus 5th, 2018

Nem újdonság, hogy a klímaváltozás elleni fellépés egyre sürgetőbb lenne, tekintve, hogy a bolygó átlag-hőmérséklete 1 Celsius-fokkal emelkedett az ipari forradalom óta, és még a 2016-os Föld napján aláírt – nem kötelező érvényű, ellenőrizhetetlen és már szinte el is felejtett – párizsi klímaegyezmény jelentett némi reményt arra, hogy a felmelegedést 2 fokban sikerül maximalizálni.

Az ENSZ idei jelentése szerint a mostani emissziós trendek alapján a siker esélye mindössze 5 százalék.

Ha valami csoda folytán ez 2 fokos limit összejönne, akkor csak a trópusi zátonyok kipusztulásával, néhány méter tengerszint-emelkedéssel és a Perzsa-öböl elnéptelenedésével kellene számolnunk. James Hansen klímakutató szerint ez a hosszú távú katasztrófa forgatókönyve, és most még ez a legkedvezőbb lehetőség. A 3 fokos felmelegedés már rövidtávú katasztrófát jelentene: sarkvidéki erdőket és a legtöbb tengerparti város elvesztését. Robert Watson, az IPCC volt igazgatója szerint az a legreálisabb, hogy minimum ez be fog következni. 4 fokos felmelegedés már állandó szárazságban lévő Európát hozna, hatalmas kínai, indiai és bangladesi területek elsivatagodását, a Colorado-folyó egy érré vékonyodna, Polinézia eltűnne a tengerben, az amerikai Nyugat déli része pedig lakhatatlanná válna. Az 5 fokos felmelegedés pedig a világ több vezető klímakutatója szerint is az emberi civilizáció végét okozná.

Volt egy évtized, amikor meg lehetett volna menteni a világot | ClimeNews | Fotó: Phil Walter/Getty ImagesA Nagy Korallzátony egy része 2009. augusztus 7-én. Charlie Veron tengerkutató 2014-es jelentése szerint amint eléri a szén-dioxid a kritikus szintet (a becslések szerint 2030 és 2060 között), minden zátony elpusztul, és az ökoszisztémájuk összeomlik.

Az évtized, ami majdnem megmentette a világot

A New York Times történetének leghosszabb, fotókkal és videókkal teli cikke több mint 100 interjún keresztül mutatja be az 1979 és 1989 közötti időszakot, amiben a klímaváltozásra felfigyelt az emberiség, és majdnem tudott ellene tenni valamit. A világ vezető hatalmai gyakorlatilag közelebb kerültek a szén-dioxid-kibocsátás kötelező, világméretű korlátozásához, mint azóta bármikor. Abban az évtizedben akár sikerre is vihették volna a tervüket, hiszen alig állt valami az emberiség útjába. Csak saját maga.

Az 1957-től kezdve összegyűjtött adatok 1979-re igazolták, amit már a századforduló óta sejtettek: az emberi tevékenység megváltoztatta a Föld légkörét a fosszilis tüzelőanyagok égetésével. A tudományos alapok megvoltak, az 1980-as évekre eljött a következmények latolgatása. Leegyszerűsítve arra jutottak, hogy minél több szén-dioxid van a légkörben, annál melegebb lesz a bolygó. Ennek ellenére az emberiség szén, olaj és gáz égetésével egyre növekvő mennyiségű szén-dioxidot bocsátott a légkörbe. Nathaniel Rich A Föld elvesztése című cikke azt mutatja be, hogy egy maroknyi tudós hogyan tette fel kockára az egész karrierjét, csak hogy szembeszálljon a világ a globális felmelegedéssel, és hogy végül miért nem tettünk semmit.

Sokan a gazdasági lobbit szokták támadni, nem ok nélkül: könyvtárnyi anyagok születtek arról, hogy a nagy energiacégek milyen manipulációkkal, fenyegetésekkel, áltudományos tanulmányokkal vagy lefizetésekkel próbálták meg átejteni az emberiséget. Csakhogy a cikk szerint ezek jellemzően 1989 után történtek, előtte pedig a legtöbben – még az Exxon és a Shell is – jóhiszeműen próbálták megérteni, mi történik az éghajlattal, és mik a kilátások. De még csak nem is a Republikánus Párt vádolható: bár ma már a szavazóiknak csak a 42 százaléka tudja, hogy „a legtöbb tudós szerint globális felmelegedés zajlik” (és ez az arány is csökken), a nyolcvanas években több vezető republikánus politikus is kiállt a klímavédelem mellett, ami akkor még pártokon átívelő ügy volt. Ma már nehéz elképzelni, de akkoriban a Friends of the Earth egyik környezetvédelmi lobbistája baloldaliként is meg tudott győzni republikánus kongresszusi képviselőket, hogy fontolják meg a szénenergia kivezetését.

Az 1980-as évek elején az amerikai kormány tudósai azt jósolták, az évtized végére lesz perdöntő bizonyíték a felmelegedésre, de akkor már túl késő lesz a katasztrófa elkerülésére. Akkoriban az emberiség közel harmadának nem volt hozzáférése villamossághoz, nem kellett több milliárd „amerikai életet” élő ember ahhoz, hogy drasztikusan megnőjön a globális szén-dioxid-kibocsátás, egy újabb villanykörte minden faluban elég volt hozzá. A Fehér Ház által rendelt jelentés is azt írta, hogy „a szén-dioxid kérdésének a nemzetközi napirenden olyan kontextusban kell megjelennie, ami maximalizálja az együttműködést és a konszenzus kiépítését, és minimalizálja a politikai manipulációt, vitát és megosztást”. Az 1980-as évek végén úgy számoltak, hogy ha a világ elfogadja az akkoriban széles körben támogatott javaslatot, miszerint a széndioxid-kibocsátást be kell fagyasztani és 2005-re 20 százalékos csökkenést kell elérni, akkor a felmelegedést 1,5 Celsius-fok alatt lehetett volna tartani.

1979 februárján Genfben, az első Éghajlati Világkonferencián 50 ország tudósai egyeztek meg abban, hogy „sürgősen szükséges” cselekedni, majd négy hónappal később, az ötödik, tokiói G7-csúcson a világ hét leggazdagabb országának vezetői aláírtak egy nyilatkozatot a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének szükségességéről. Tíz évvel később Hollandiában, az első diplomáciai találkozón, amin egy kötelező érvényű szerződés kereteit akarták kidolgozni 67 ország, 11 nemzetközi szervezet és az EU elődjének képviselőivel, hogy kb. egy évvel később egy világtalálkozót tartsanak az ügyben. Tudósok és a világ vezetői úgy vélték, lépni kell, és a cselekvést az Egyesült Államoknak kell vezetnie.

De erre végül nem került sor, ahogy azt már mindenki tudja. A következmények drámaiak: a noordwijki konferencia utolsó napja, 1989. november 7. óta több szén került a légkörbe, mint az emberi civilizáció során előtte összesen. 1990-ben az emberiség több mint 20 milliárd tonna szén-dioxidot égetett el, tavaly pedig – a kutatásokba ölt több milliárd dollár, a nem kötelező érvényű nemzetközi szerződések, és a megújuló energiaforrásokba történő beruházások ellenére – már 32,5 milliárd tonnát, ami rekord. 2017-ben négy év után először nőtt a szénkereslet, miközben a megújuló energiák iránti igén sok helyen csökkent, és az ezekkel kapcsolatos beruházások is akadoznak, a nukleáris energia pedig drága és népszerűtlen – írja az Economist, ami szerint nem átmeneti visszaesésről van szó, hanem arról, hogy a környezetvédelem elveszíti a háborút.

Volt egy évtized, amikor meg lehetett volna menteni a világot | ClimeNews | Illusztráció: Herczeg Márk/444

A konferencia, ami felelt a kérdésre, hogy érdekel-e minket a jövő

A New York Times cikkének legfőbb új állítása, hogy egészen közel voltunk azon, hogy megmentsük a bolygót. A történet egyik főszereplője Rafe Pomerance klímakutató, aki tíz évvel korábban segített felhívni a Fehér Ház figyelmét a fosszilis energia veszélyeire, egy évvel korábban pedig kidolgozta az első, jelentős nemzetközi konferencián javasolt kibocsátás-csökkentési célt, és aki addig minden nagy találkozón ott lehetett, és számított a szava. Csakhogy az 1989-es noordwijki konferencián sem ő, sem a többi tudós nem vehetett részt, csak a környezetvédelmi miniszterek vitathatták meg az első kötelező érvényű klímaváltozási szerződést. Pomerance egy évtizednyi előkészítő munka után a terem előtt várta, hogy mi fog történni.

A találkozó reggel kezdődött, és éjfélnél is tovább tartott, jóval tovább, mint várták, hiszen a delegáltak többsége úgy érkezett, hogy kész aláírni a javaslatot. De minden alkalommal, amikor az ajtó kinyílt, majd egy miniszter a folyosó végén lévő mosdó felé indult, azt lehetett látni, hogy a kérdésekre makacs hallgatással felelő miniszterek arckifejezése egyre komorabb, és amikor Daniel Becker amerikai aktivista századszorra is odaüvöltött, hogy mi történik, a svéd miniszter ingerülten így válaszolt:

„A maga kormánya szétbassza ezt a dolgot!”

Amikor a levert delegáltak végül előjöttek a teremből, kiderült, hogy az Egyesült Államok delegáltja Nagy-Britannia, Japán és a Szovjetunió hallgatólagos beleegyezésével arra kényszerítette a konferenciát, hogy letegyenek a szén-dioxid-emisszió befagyasztásáról. A végső nyilatkozatban csak az áll, hogy „sok” ország támogatja a kibocsátás stabilizálását, de nincs szó arról, hogy pontosan mely országok vagy hogy milyen emissziós szintről beszélnek. Ezzel pedig egy évtized fáradságos és fájdalmas, de azért ígéretes fejlődés vált köddé.

Reggel még többen próbáltak diplomatikusan fogalmazni, mondván, talán sikerült az alapokat megteremteni egy következő tárgyalásra, de a Greenpeace „katasztrófának” nevezte a történteket, Becker pedig bejelentette, hogy a konferencia kudarc volt, a szerződést megfúró országok pedig olyanok, mint „a bűzösborzok egy kerti partin”.

Nem az emberiség, hanem az USA és az ipari lobbi ásta meg a sírt

Ilyen, és ehhez hasonló anekdotákból áll össze a nagy cikk, amit – ahogy az ilyenkor lenni szokott – egyből értek pontosítások. Az epilógus például azzal zárul, hogy az emberi természet juttatott minket ide, de valójában a világ nagy része tehetetlenül nézte a folyamatokat, a fő felelős az Egyesült Államok volt.

Az Atlantic már meg is jelentette a kritikáját, amiben felhívják a figyelmet, hogy még a szerző is feltárta az összes tényt arról, mennyit ártott a klímavédelemnek Ronald Reagan elnöksége: a Fehér Ház már az első évben megvonta a forrásokat a napenergia-kutatásoktól, majdnem bezárta az Energiaügyi Minisztériumot, és miután ez nem sikerült, megpróbálta megvonni a forrásokat a szén-dioxid-kutató programból, illetve kiterjesztette a szénbányászatot szövetségi területeken. Amikor pedig egy kormányügynökség felhívta a figyelmet arra, hogy a fosszilis tüzelőanyagok égetése „véglegesen és katasztrofálisan” árt a légkörnek, a Fehér Ház (sikertelenül) megpróbálta bezáratni az ügynökséget.

George H. W. Bush pedig annak ellenére, hogy ma már szokatlanul környezetvédő elnökként ismerik, valójában nem mutatott különösebb érdeklődést a klímavédelem iránt, így a Fehér Ház vezérkari főnöke foglalkozott az ezzel kapcsolatos kérdésekkel. Márpedig ha van a New York Times cikkében valaki, aki egy filmes gonosztevőre emlékeztet, az John H. Sununu, aki megakadályozta az Amerikai Környezetvédelmi Hivatalt vezető William K. Reillyt, hogy tárgyaljon egy ENSZ-egyezményről, ami jelentősen korlátozta volna az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, és aki a noordwijki konferencia delegáltjára is nyomást gyakorolt, hogy elszabotálja az egészet. A volt New Hampshire-i kormányzó, a most 79 éves Sununu egyébként még mindig hírhedt klímaváltozás-szkeptikus.

Volt egy évtized, amikor meg lehetett volna menteni a világot | ClimeNews | Fotó: David Valdez/dpa/AFPBalra John H. Sununu a Fehér Ház vezérkari főnökeként 1991. január 17-én.

Vagyis már 1980-ban a klímaváltozás-szkeptikusok voltak fölényben a Republikánus Pártban, és mivel ez még nem vált hangsúlyos társadalmi témává, nem volt megkötve a kezük, amikor pillanatnyi érdekeiknek megfelelően szembementek a klímavédelemmel. Ráadásul 1980 óta a Demokrata Párt összesen 4 évig uralta egyszerre a Kongresszust és a Fehér Házat is, míg a Republikánus Párt 6,5 éven át, ehhez képest kormányon nem tettek semmit a klímaváltozás ellen, és mindig megakadályozták a nagyobb klímavédelmi próbálkozásokat, míg a Bill Clinton-kormány legalább beterjesztett egy adót a fosszilis tüzelőanyagokra, ahogy később az Barack Obama-kormány is egy visszafogottabb, piacorientáltabb javaslatot. (Mindkettő elbukott a Szenátus előtt.)

De az Atlantic szerint Nathaniel Rich az ipari lobbi felelősségét is elkeni. Az Exxon vezetőit ugyanis már 1977-ben értesítették, hogy „az emberiség befolyásolja a globális légkört”, majd 1982-ben a cég tudósai a saját modelljeikkel is megerősítették a mainstream klímaváltozási elméletet. Ehhez képest az Exxon 1983-ban a klímakutatásra szánt költségvetést 900 ezer dollárról leszállította 150 ezerre, majd az évtized végére megszüntette a klímakutató programot. A cikk arra sem tért ki, hogy az Amerikai Ásványolaj Intézet (API) már 1980-tól nyilvánosan lebecsülte a globális felmelegedés veszélyeit, illetve az is kimaradt, hogy a klímaváltozást-tagadó erőfeszítések már 1982-ben elkezdődtek, amikor 1982-ben megjelent Sherwood B. Idso könyve, a Carbon Dioxide, Friend or Foe.

A New York Times cikke talán abban is téved, hogy utólag sokkal jobbnak láttatja a 40 évvel ezelőtti helyzetet, miközben egy sor kérdés merülhetett fel akkoriban, ami alapján nem biztos, hogy akár 1989-ben is rendezhető lett volna a kérdés. Vajon a szél- és napenergia technológiája időben kifejlődött volna? Az Egyesült Államok át tudta volna alakítani a gazdaságát, amikor még nem is volt nagyobb, népszerű mozgalom, ami erre rákényszeríti? Az éghajlatváltozás mérséklésének kérdése elkerülte volna, hogy olyan pártos kérdéssé váljon, mint az abortuszt vagy a fegyvertartás kérdése? Már sosem tudjuk meg, volt-e esélyünk.

Marad a Mars? Marad, lakhatatlan

Közben tudósok a NASA által összegyűjtött adatokra hivatkozva azt mondják: a Mars atmoszféráját szén-dioxiddal felmelegítve lakhatóvá tenni a szomszédos bolygót képtelenek lennénk, a birtokunkban lévő technológia messze nem ilyen fejlett. Egyszerűen nincs elég szén-dioxid a Marson ehhez – írják, elvetve Elon Musk ötletét is, aki a jégsapkákat bombázva szabadítana fel elég szén-dioxidot, csakhogy ehhez kb. a felszín alatt 100 méterig fel kellene fűteni a bolygót, amire 10 ezer évre lenne szükség. (Egyébként legkorábban is csak 2035-ben tudnánk embert küldeni a Marsra, és akkor még mindig nem vagyunk sehol.)

Volt egy évtized, amikor meg lehetett volna menteni a világot | ClimeNews | Fotó: NASA / WikipediaEz sem tűnik megoldásnak.

Vagyis úgy néz ki, csak a Föld van nekünk, de ha minden így marad, és nem jön el valamilyen tudományos áttörés vagy olyan forradalom, ami alapjaiban megváltoztatja a helyzetet, már ez sem sokáig lesz itt nekünk.

Forrás: New York Times, Economist, Quartz – 2018.08.01

Hőség – Meteorológiai szolgálat: jövő hét elején várható enyhülés

hétfő, július 30th, 2018

Jövő hét elején enyhülhet a hőség – írta az Országos Meteorológiai Szolgálat hétfőn a Facebook-oldalán, megjegyezve: igazából az a rendkívüli, hogy ezen a nyáron eddig még nem volt ilyen meleg Magyarországon.

Hőség - Meteorológiai szolgálat: jövő hét elején várható enyhülés | ClimeNews

A meteorológiai szolgálat az MTI-hez eljuttatott veszélyjelzése szerint az egész országban figyelmeztetés van érvényben a hőség miatt. Budapesten, Pest, Bács-Kiskun, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Jász-Nagykun-Szolnok és Komárom-Esztergom megyében másodfokú a figyelmeztetés.
Azt írták: a napi középhőmérséklet hétfőn és kedden az ország jelentős részén 25 Celsius-fok felett alakul, a középső és északi területeken pedig a 27 fokot is átlépheti.
A maximumok hétfőn és a hét további részében is jellemzően 29-34 fok között alakulnak.
A meteorológiai szolgálat a Facebookon felhívta a figyelmet, hogy ezen a nyáron a hőmérséklet még nem emelkedett 35 fok fölé Magyarországon, és most sem sok helyen lépi túl ezt a küszöbértéket. Azt írták: a magas páratartalom és a trópusi éjszakák miatt sokaknak gondot okozhat elviselni ezt az időjárást is, de az idei szezon Magyarországon inkább abban rendkívüli, hogy mostanáig nem fordult elő forró nap.
Ugyanakkor az Ibériai-félszigeten “valóban rendkívüli, sőt szó szerint elviselhetetlen hőség” várható ezen a hétvégén. Az európai ECMWF modell 43-45 fokot jelez előre vasárnapra. Még ez is rendkívülinek számít, spanyol/portugál viszonylatban is. Az amerikai GFS modell szerint Portugáliában 50 fokig emelkedhet a hőmérséklet. Ilyet – jegyezték meg – előrejelzőik még nem láttak Európában.
A meteorológiai szolgálat azt írta, hogy Magyarországra nagy valószínűséggel ez a hőhullám nem ér el, sőt a jövő héten akár hűvösebbre is fordulhat az idő.

Forrás: MTI

Tudod, miért ilyen enyhe az idei nyár?

vasárnap, július 22nd, 2018

Szokatlanul enyhe az idei nyár Közép-Európában, miközben Északon meghökkentően meleg van – míg nálunk 25 fok volt ma, a sarkkörön túl, Finnország északi csücskén 33 fokot mértek, de egész Skandinávia, Szibéria, Japán, Amerika északi térsége hőségtől szenved, mert nagyon legyengült a sarki örvény.

Tudod, miért ilyen enyhe az idei nyár? | ClimeNews - Hírportál

Már csaknem egy hónapja tart a 30 fok fölötti hőség és szárazság a Skandináv-félszigeten és Észak-Európában, amit a térségben tartósan uralkodó anticiklon okoz a meteorológusok szerint. Az északi térséget hetek óta ez a magasnyomású légköri képződmény uralja, mely újra és újra képes megerősödni, száraz, meleg kontinentális levegőt sodorva a sarkkör irányába, miközben Európa középső részein a szokásosnál hűvösebb az idő.

A szokatlan hőmérsékleti viszonyokért, a sarkvidéki magasabb és a kontinentális alacsonyabb hőértékekért az állandó északi-sarki örvény (a polar vortex) – idén különösen erős és tartós – meggyengülése felelős, amit a kutatások többsége a klímaváltozással hoz összefüggésbe.

Alapesetben az Északi- és Déli-sarkot uraló nagy kiterjedésű, alacsony légnyomású örvény (polar vortex) “sapkaként” a sarkoknál tartja a nagy tömegű hideg levegőt. Stabilitása évenként és évszakonként is változik kissé, az északi örvény télen általában erősebb, mint nyáron.

Tudod, miért ilyen enyhe az idei nyár? | ClimeNews - HírportálHa az örvény gyengébb, akkor a sarkvidéki hideg levegő kiszabadul, és a helyére meleg levegő áramlik a kontinens délebbi térségeiről – ilyenkor a sarki örvény szélét uraló futóáramlatok (jet stream) egyenes körvonal helyett hullámvonalban, mélyen lenyúlva futnak (l. NOAA infografika).

Az idei téli és nyári erős, tartós gyengülés okozza a szokatlan hőviszonyokat, emiatt már a télen sötét sarkkörön túl is tartós meleg volt idén, +6 fok fölött is járt a hőmérséklet, idő előtt megolvasztva a Jeges-tenger jegét, miközben Észak-Amerikában és Európában kirívóan kemény volt a tél.
Észak a megszokottnál 10-20 fokkal melegebb

Ezért szenved az idei nyáron a megszokottnál legalább 10 fokkal magasabb hőhullámtól Skandinávia, ezért dőlnek meg melegrekordok Észak-Amerikában, Kanadában, Skóciában és Írországban, ezért kerülnek kórházba ezrek az áradásoktól és 34 fokos párás hőségtől sújtott Japánban, miközben Közép- és Kelet-Európában, sőt Délnyugat-Európában is elmarad a megszokott nyári kánikula.

Tudod, miért ilyen enyhe az idei nyár? | ClimeNews - HírportálFinnországban július 18-án 32,7 fokot mértek a 70. szélességi fokon, Norvégiában pedig meghökkentő értéket, 34,3 fokot mutatott a hőmérő, megdöntve a melegrekord.
Északkelet-Oroszország nagy részén is a sokévi átlag fölött van a hőmérséklet – a napokban akár 22 fokkal is meghaladhatja a szokott értékeket, elérheti a 32-35 Celsius-fokot! A tartós meleg és szárazság miatt már másodszor gyulladt ki a szibériai tajga. A tüzek melege és a gomolygó füst újabb kockázatot jelent a Jeges-tengert borító jégtakaróra. A füst- és koromrészecskék leülepednek a fehér jégfelszínre, és emiatt megváltozik annak fényvisszaverő képessége (albedója), ami több napsugárzást elnyelve felerősíti a hőhullám miatti olvadást.

A klíma erősen és kitartóan változik – ezt jelzik az egyre gyakoribb időjárási anomáliák. Életmódunk fokozatos változtatásával könnyebben alkalmazkodhatunk a történelmi léptékkel mérve rendkívül gyors változáshoz.

Forrás: FNA/SevereEurope/WMO/NOAA/AER

Norvégia megdöbbent!

kedd, július 17th, 2018

Norvégiában is kezdik megtapasztalni a klímaváltozás rohamtempóban terjedő anomáliáit.

A megszokott átlagos nappali csúcshőmérsékletek júliusban Norvégiában mintegy 21,5 ° C. Dél-Svédországban a július átlagos nappali legmagasabb hőmérséklet 23 ° C körüli volt. Most az egész régió 5-10 ° C-kal haladja meg az átlagot, de a legészakibb része 10 ° C-kal magasabb a sokévi átlagnál. Ezek a klímakatasztrófa első jelei közé illenek be.

Norvégia megdöbbent! | ClimeNews - Hírportál

A probléma legnagyobb gyökere kettős, egyrészt a népességrobbanásban lévő emberiség évi 80 millió fővel növekszik, mely felemészti az elérhető erőforrásokat és már a jövő forrásait is kezdjük kimeríteni. A Föld a jelenlegi fogyasztási szinten nem képes már régen eltartani ennyi embert. Magunk alatt vágjuk a fát a jelenlegi szaporodást erőltető  középkori hozzáállással, pedig a megoldás kézenfekvő, a családtervezés támogatása révén ott ahol ez szükséges a világban.

A másik óriási probléma a fosszilis energiaforrásokat égető ipar, még most is 80%-ban abból nyerjük az energiát A szén-dioxid-kibocsátás veszélyeiről szóló világos és határozott üzenetet 30 évvel ezelőtt hallották a világ vezetői világosan. Ott tartunk, hogy még mindig vannak olyan emberek, akik a globális felmelegedést nem emberi tevékenységből adódónak és elfogadhatónak gondolják. Sőt a képen látható módon a fosszilis égetése és az ehhez kapcsolódó környezetszennyezés, továbbá az ÜHG-k kibocsátása büntetlenül történhet. A Riói, utána a Kiotói protokoll, majd a Párizsi Klímaegyezmény egy vágyálom remélve, hogy az országok terveket fognak készíteni a kibocsátások csökkentésére, és azt véghez is fogják vinni. A valóságban a globális szén-dioxid kibocsátás továbbra is emelkedik az ábrán látható módon.

Norvégia megdöbbent! | ClimeNews - Hírportál

Pedig a megoldás itt is adott. Elkerülendő a büntetési tételek bevezetése helyett, az önkéntes karbonsemlegesítések ösztönzése azzal, hogy a karbonsemleges vállalatokat, termékeket, szolgáltatásokat helyzetbe hozzák a kormányok hasonló módon, ahogy a zöldrendszámos autók is kitüntetett helyeken közlekedhetnek, és ingyen parkolhatnak stb… A karbonsemlegesítés lényege, hogy az úgynevezett “carbon offset” keretében a karbonlábnyom kiegyenlítéséhez felhasznált karbonkreditek ellenértéke a zöldgazdaságba helyeződik át, és azt erősíti a fosszilis ipar helyett.

Rampasek László

Források: Severe Weather Europe || Opinion – James Hansen Boston Globe 27 June 2018

Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete – A Klímaváltozásról

vasárnap, július 15th, 2018

EASAC: új adatok bizonyítják, hogy gyakrabban fordul szélsőségesre az időjárás

Az emberi hatások miatt kialakuló klímaváltozás bizonyítottan sok csapadékot és villámárvizeket, a tengerszint emelkedése miatt part menti áradásokat, valamint hőhullámokat okoz Európában, Ausztráliában és Kínában. Az erdőtüzek és a futótüzek kialakulásának is nő a kockázata. Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete alaposabb vizsgálatokat sürget a Golf-áramlat gyengülése miatt.

Új adatok bizonyítják, hogy gyakrabban fordulnak elő szélsőséges időjárási események az utóbbi 36 évben, mint korábban. Az áradások, villámárvizek, part menti áradások száma csak az utóbbi öt évet tekintve is szignifikánsan nőtt – derül ki az Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) legújabb jelentéséből, amely egy 2013-as tanulmány frissített kiadása. A Szélsőséges időjárási események Európában: felkészülés a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásra című jelentésben összefoglalt friss adatok szerint az áradások és más vízügyi problémák száma 1980 óta megnégyszereződött, 2004 óta pedig megduplázódott. A szélsőséges hőmérsékletű napok, az aszályos napok (a szárazság) és az erdőtüzek több mint kétszer olyan gyakran fordulnak elő 1980 óta, mint azelőtt. A zivatarok, viharok száma megkétszereződött 1980 óta.

Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete - A KlímaváltozásrólA különböző természeti katasztrófák bekövetkezésének trendje 1980 és 2016 között (100%-nak az 1980-as szint számít) Forrás: MunichRe NatCatSERVICE

A szélsőséges időjárási események jelentős károkat okoznak. Az EASAC által felkért szerzők friss adatsorai szerint a zivatarkárok megkétszereződtek az Egyesült Államokban: míg 1980-ban 10 milliárd dollár kár keletkezett a viharok miatt, addig 2015-ben majdnem 20 milliárd dollárra emelkedett ez az összeg. Pozitívabb fejlemény, hogy ezzel szemben Európában ugyanezen időszak alatt alig emelkedtek a folyók áradásai miatt bekövetkezett károk, annak ellenére, hogy gyakrabban történtek áradások. Ez azt jelenti, hogy az árvízvédelmi intézkedések hasznosnak bizonyultak.
Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete - A KlímaváltozásrólAz 1,5-ösnél súlyosabb és 5-ösnél nagyobb árvizek száma Európában 1985 és 2016 között a Dartmouth Flood Observatory (USA) adatai szerint Forrás: Kundzewicz et al., 2017

Leállhat-e a Golf-áramlat?

A Golf-áramat az atlanti áramlási rendszer (Atlantic Meridional Overturning Circulation, AMOC) része. Folytatásával, az Észak-atlanti-áramlással együtt a Mexikói-öböl meleg vizét szállítja északra. Az EASAC-jelentés 2013-as és 2018-as kiadásában is foglalkozik azzal a kockázattal, amelyet az áramlat meggyengülése vagy leállása jelentene, hiszen emiatt egész Északnyugat-Európa időjárása megváltozna.

A klímakutatók között jelenleg is szakmai vita folyik arról, hogy okozhatja-e az áramlat teljes leállását az, hogy több édesvíz kerül az Atlanti-óceánba – egyrészt, mert a globális felmelegedés miatt több csapadék hull a magasabb északi szélességeken, másrészt, mert olvad a grönlandi jég. Az EASAC-jelentés szerint az oceanográfiai adatgyűjtés bővülő eszköztára segítségével megbízhatóbb előrejelzéseket kell készíteni a felmelegedésnek az áramlatra gyakorolt hatásáról. A jelentés továbbra felhívja a figyelmet arra, hogy a gyengülő és kanyargósabb vonalú futóáramlásnak bizonyíthatóan szerepe van az Arktisz gyors felmelegedésében, egyszersmind a Sarkkörtől jóval délebbre eső vidékeken – Európában és az USA keleti részén – bekövetkező kemény fagyok kialakulásában.

Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete - A KlímaváltozásrólBalra: erős zivatarok okozta károk Észak-Amerikában; jobbra: árvízkárok Európában (tételes adatok, normalizált adatok trendvonallal) Forrás: MunichRe NatCatSERVICE

Több kutatási eredmény a gyors alkalmazkodáshoz

„Az új adatok megerősítik a 2013-as következtetéseinket” – mondja a frissített jelentésről Michael Norton, az EASAC környezetvédelmi programjának igazgatója. Norton szerint a gyakrabban bekövetkező szélsőséges időjárási események csak még sürgősebbé és fontosabbá teszik a klímával kapcsolatos kutatásokat. Az EASAC-jelentés szerint a politikusoknak és döntéshozóknak kötelességük javítani Európa infrastruktúráján és társadalmi rendszerein a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás jegyében. A klímaváltozás hatásainak mérséklése és az alkalmazkodás érdekében a jelenleginél is sokrétűbb kutatásokat kellene folytatni, többek között szofisztikáltabb regionális klímamodellezésre lenne szükség a szélsőséges időjárási események előrejelzéséhez – egyebek mellett ez is szerepel az EASAC ajánlásai között.

_________________________________________________________________

Az EASAC-ról

Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületét (European Academies’ Science Advisory Council, EASAC) az EU-tagállamok nemzeti tudományos akadémiái hozták létre 2001-ben a Svéd Királyi Tudományos Akadémia kezdeményezésére, hogy közösen fogalmazzanak meg javaslatokat a szakpolitikai döntéshozók számára. Az EASAC megalakulásával az európai tudományos akadémiák egységesen léphetnek fel, és közösön hallathatják hangjukat szakpolitikai kérdések kapcsán. Az EASAC 2001-ben alakult meg a Svéd Királyi Tudományos Akadémián. A szervezetnek a Magyar Tudományos Akadémia is tagja, amely így e fontos európai tudományos szervezetben is képviseli a magyar kutatási érdekeket.

Az EASAC segítségével az együttműködő akadémiák független, tudományosan megalapozott, szakértői tanácsokat adnak azoknak a döntéshozóknak, akik az európai intézmények szakpolitikai döntéseit meghatározzák, vagy azokra befolyással bírnak. Az EASAC Tanácsa 29 kiváló tudósból áll, akiket 27 európai tudományos akadémia, valamint az Academia Europaea és az európai akadémiákat képviselő ALLEA jelöl.

A tanácsadó testület szakértői 2013-ban azon megfontolásból készítettek jelentést a szélsőséges időjárási jelenségekről, hogy a klímaváltozás kockázatait nemcsak a klímát jellemző hőmérsékleti, csapadék- és szélátlagok eltolódása hordozza, hanem a szélsőségek (extrém hideg vagy meleg, árvíz vagy aszály, szélvihar, zivatar) módosulásai is. 2017 folyamán az eredeti jelentést író szakértői csoport a Norvég Tudományos és Irodalmi Akadémia, valamint a Norvég Meteorológiai Intézet segítségével frissítette az eredeti jelentés következtetéseit megalapozó statisztikákat.

____________________________________________________________________

Forrás: MTA (Magyar Tudományos Akadémia)

 

Ítéletidő Kínában

vasárnap, július 8th, 2018

Ítéletidő pusztít Kínában. Az eső napok óta zuhog az ország keleti és délnyugati részén, volt olyan környék, ahol egy nap alatt több mint 250 milliméter esett.

Ítéletidő Kínában | ClimeNews - Hírportál | Kép: EPA/CHING CHIN

Ezreket kellett evakuálni a lakóhelyükről, csak Szecsuán tartományban 50 feletti az áldozatok száma. Egyes települések utcáin egy méter magasan hömpölyög a víz. Renhuai város közelében egy úton egy óriási sárvízesés tette lehetetlenné a közlekedést.

Az áradat elmossa a termőföldeket és a gyümölcsösöket is, és ezzel hatalmas károkat okoz a térség mezőgazdaságának.

Forrás: euronews

 

Ítéletidő Japánban, sok a halott

szombat, július 7th, 2018

Japánban mintegy negyvenen meghaltak és további ötvenen eltűntek a szigetország középső és nyugati részét sújtó heves viharok, esőzések, majd az azt követő áradások és földcsuszamlások miatt. A rendkívüli időjárás miatt a meteorológiai intézet rendkívüli figyelmeztetést adott ki több prefektúrára.

Ítéletidő Japánban, sok a halott | Climenews - Hírportál“A heves esőzések folytatódnak és nyugatról áthúzódnak az ország keleti részébe is. Olyan hatalmas mennyiségű csapadékra számíthatunk, amilyenre még soha nem volt példa” -figyelmeztette a lakosságot Szuga Josihide, a japán kormány főtitkára.

Már eddig több mint másfél millió embert utasítottak arra, hogy hagyja el otthonát és menjen biztonságos helyre a várható földcsuszamlások és árvizek miatt, de most további 3 millió embernek tanácsolták ugyanezt.

Az esős évszak minden évben sok áldozatot szed Japánban.

Forrás: euronews | Force Thirteen

Rohamtempóban olvad az Antarktisz

csütörtök, július 5th, 2018

Csaknem háromszor olyan gyorsan olvad az Antarktisz jege, mint ahogyan szokott- mutatta ki egy nemrég közzétett nemzetközi tanulmány.

Rohamtempóban olvad az Antarktisz | ClimeNews - Hírportál

Az 1990-es évek eleje óta a gyorsuló antarktiszi jégolvadás m ár majdnem egy centiméterrel növelte a világ tengereinek szintjét. A jégolvadás 2012 óta gyorsult fel érezhetően.

Rohamtempóban olvad az Antarktisz | ClimeNews - Hírportál

A kontinens háromezer milliárd tonna jeget veszített el 1992 és 2017 között a Nature című tudományos folyóiratban nemrég közzétett tanulmány szerint. A jégolvadás 2012 óta érezhetően felgyorsult, a műholdas adatok és más mérések alapján emiatt a tengerek szintje 7 ,6 millimétert emelkedett, ebből három millimétert az elmúlt öt évben.

Ha az antarktiszi jég teljesen elolvadna, akár 60 méterrel is megemelné a tengerek szintjét.

A londoni Imperial College klímaváltozással foglalkozó intézetének professzora szerint súlyos a helyzet:

Rohamtempóban olvad az Antarktisz | ClimeNews - Hírportál“Az Antarktisznak annyi jege van, hogy ha mind elolvadna, a tengerek szintje több mint 60 méterrel emelkedne meg világszerte. Ez a folyamat elkezdődött. Lehetséges, hogy a jégolvadás még ebben az évszázadban több tíz centiméterrel megnöveli a tengerszintet.”

Önmagában egy ilyen emelkedés kicsi, de a kutatók szerint a tengerparti áradások dagály idején jóval több kárt okozhatnak. A tengerszint-emelkedés számos nagyvárost veszélyeztet New Yorktól Sanghajig, az alacsonyabban fekvő országokat a Csendes-óceánon, valamint Hollandiát.

Forrás: EuroNews | Australian Antarctic Division

11 000 éve nem volt ilyen nagy a felmelegedés

szerda, július 4th, 2018

A klímatudomány egyik legizgalmasabb és korunk számára is tanulságokat tartogató ága a paleoklimatológia, mely annak nyomait kutatja, hogyan változott a földi klíma és az ember hogyan volt hatással rá. Ennek tükrében ítélhetjük meg, mennyire drámai a korunkban végbemenő globális felmelegedés.

Ahhoz, hogy megértsük napjaink klímaváltozását, ismernünk kell, hogyan változtak a hőmérsékletek a régmúltban. Mennyire vészes és ritka az a globális felmelegedés, ami ma folyik? És mennyire befolyásolta az ember viselkedése, cselekedetei a klímát a múltban?

A paleoklimatológusok üledékeket, fatörzsek rétegeit, jégtakarók mélyrétegeit és a természeti környezet sok más elemét vizsgálják -mondhatni faggatják-, hogy nyomokra bukkanjanak, amik megválaszolják a fenti kérdéseket.

Ezúttal a virágporok szolgáltak beszédes jelekkel. A rangos Nature tudományos szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerzői azt kutatták, merre fordultak elő bizonyos növények (hol hagytak pollent maguk után), vagyis hol voltak őshonosak, s miként változott az elterjedtségük az idők során. Ha változott, akkor abban a klimatikus változások is ludasak lehettek.

Kép: Pixabay | 11 000 éve nem volt ilyen nagy a felmelegedés | ClimeNews - Hírportál

Természetesen a trópusi növények más éghajlatot igényelnek, mint mondjuk a tundra növényei, emiatt aztán teljesen más égövben növekednek. Ezért a pollen, vagyis a “virágpor hőmérséklet rögzítőként működik, mert a különféle növények eltérő hőmérsékleti skálát képesek elviselni”, mondta a The Guardian c. napilapnak Dr. Bryan Shuman, a University of Wyoming professzora.

Ha egy bizonyos növény virágpora megtalálható egy adott tájon, a növény hőmérsékletigényeit elemezve be lehet lőni, hogy körülbelül milyen klíma uralkodhatott ott a Föld történetének korábbi szakaszában.

A virágpor jobb jelzőeszköz a múltbéli klímát illetően, mint a fosszilis rétegek, mert a virágport szinte mindig belefújja a szél a tavakba, ahol lerakódik a tó fenekén, s ott viszonylagos épségben őrződik meg, akár évmilliókon át. Az üledékből később könnyű kinyerni őket. (A könnyű persze relatív fogalom, az ősi üledékeket is bizonyos savas anyagokkal kell kezelniük a tudósoknak, hogy kioldódjanak belőle az ásványok, s megmaradjon önmagában a virágpor.)

A kutatócsoport tagjai 642 észak-amerikai és európai lelőhelyről vettek mintákat, s ezek vizsgálata után a következő következtetésekre jutottak:

  • A Holocén-kor (kb. az elmúlt 11 000 év) során a Föld csak kicsit melegedett.
  • Kizárólag az elmúlt 2000 évben volt hosszan tartó lehűlés tapasztalható, ami valószínűleg folytatódott volna, hacsak az emberek el nem kezdenek légszennyezéssel -a fosszilis energiahordozók, kőolaj, kőszén, földgáz stb. elégetésével- energiát termelni és gépeket működtetni, ami üvegházhatást okoz a légkörben, megfordítva a természetes lehűlés folyamatát.
  • A 642 lelőhelyről vett minták megerősítik a tudományos fősodor számítógépszimulációs klímamodelljeit: 2016 például melegebb volt, mint a Holocén-kor időtartamának 99,41 %-a. Vagyis a mostani hőmérsékletek melegebbek, mint az elmúlt 11 000 évben tapasztalt klíma.
  • Ez azt jelenti, hogy az emberi tevékenység (a légszennyezésünkből következő üvegházhatás) képes volt egy természetesen végbemenő lehűlési folyamatot befékezni és azt az ellenkezőjére fordítani.

De most jön az igazán lényeges, drámai jelentőségű felfedezés:

  • A jelenlegi melegedés lényegesen nagyobb, mint amit a természeti viszonyok önmaguktól produkálnának.
  • Az elmúlt 10 év meleg klímájára -magas átlaghőmérsékletére- nem igazán van példa az elmúlt 11 000 évben. Illetve csak 70 év mutatható fel olyan időszakként, ami hasonlóan(!) magas hőmérsékletet produkálhatott. De még ez is annak tényét húzza alá: a mostani felmelegedés eléggé természetellenes.
  • A földi klíma hosszútávú trendjei természetes módon ingadoznak, s ezek lehűléshez vezettek volna, ha nem lép közbe az emberi tevékenység.

Ez az utóbbi miatt is sületlenség a klímaszkeptikusok érvelése, miszerint a klíma egyébként is fluktuál, változik, ingadozik hosszú távon. Mert a virágpor egyértelműen mutatja, hogy bár állításuk önmagában igaz (a fluktuáció valós jelenség), az ebből eredő következtetésük nem áll meg a lábán: a globális felmelegedést igenis emberi tevékenység okozza.

Olyan éghajlati skálába, tartományba nyomtuk a bioszférát, amire eddig nem volt példa. Ennek pedig megvan a következménye. A tengerszint emelkedésével, az elsivatagosodással, az aszályok súlyosbodásával, az éghajlat melegedésével, az óceánok elsavasodásával (ami a korallok pusztulását eredményezi és a tengeri halpopulációk összeomlását, ez pedig éhezést, ill. emelkedő élelmiszerárakat jelent), a szélsőséges időjárással (pl,. hőhullámok, áradások),  fizetünk mindezért.

Forrás: Piac és Profit / (The Guardian, trib.com)

Rekord meleg május volt Európában

kedd, július 3rd, 2018

A májusi hőmérséklete az átlag felett volt szinte mindenütt a világon, csak néhány kivétel akadt, köztük Grönland és Észak-Kanada.

Rekord meleg május volt Európában | ClimeNews - Hírportál

A jégtakaró mind az Északi-sarkon, mind az Antarktiszon jóval az átlag alatti méretű volt.

Észak-Európában a május viszonylag száraz volt, de viharos a rekord magas hőmérséklet miatt. A heves zivatarok nyomán több százezer villámcsapás keletkezett, és ennek néhány országban halálos áldozatai is voltak.

Európa északi részével ellentétben a kontinens déli része csapadékos volt. A tavalyi száraz viszonyok után az esőzés maradt az Ibériai-félszigeten. A hónap Franciaországban, Olaszországban és Görögországban is sokkal csapadékosabb volt, ami tönkretette a termést.

Európában ez volt a legmelegebb májusi rekord, 2,5 °C-kal az átlag felett. A hőmérséklet rendkívül magas volt, különösen Skandináviában és a kontinens északi részén, több mint száz éves rekordot döntött meg Norvégiában és Svédországban.

Forrás: euronews