Ez a nyílt levél a globális vezetőkkel szemben támasztott követeléseink, amelyeket ezer aktivista, tudós, civil társadalom képviselői és befolyásos emberek írtak alá. Folytatjuk az aláírások gyűjtését, és mindenkit felkérünk a megosztásra.

A levelet aláírta Leonardo DiCaprio, Russell Crowe, a Coldplay, Ellie Goulding és sokan mások. A világsztárok közel 150 tudóssal együtt csatlakoztak Greta Thunberg klímaaktivistához.

A levélhez bárki csatlakozhat aláírásával ezen a linken:
https://climateemergencyeu.org/

Az alábbiakban a nyílt levél magyar fordítását közöljük, amihez várják mindenki csatlakozását.

Nyílt levél és követelések az EU és a világ vezetői felé

2020. július 16-án az alábbi levelet küldtük az EU összes vezetőjének és államfőjének.

Nem tehetnek továbbra is úgy, mintha az éghajlati és ökológiai válság megoldható lenne anélkül, hogy valóban válságként kezelnénk őket!

Nyílt levelünkben az alábbiakat követeljük:

Néhány kezdeti lépés, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy egyáltalán esélyünk legyen elkerülni az ökológiai és éghajlati katasztrófát.

• Azonnali hatállyal állítsanak le minden, a fosszilis tüzelőanyagok feltárására és kitermelésére irányuló beruházást, azonnal szüntessék meg a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos támogatásokat, valamint azonnal és teljes mértékben mondjanak le a fosszilis tüzelőanyagok használatáról.

• Az EU tagállamai lépjenek fel annak érdekében, hogy az ökocídium vétsége (egy terület ökoszisztémáinak jelentős károsítása, pusztítása, vagy teljes megsemmisítése) nemzetközi bűncselekménynek számítson, és tartozzon a Nemzetközi Büntetőbíróság hatáskörébe.

• Minden mutató és célszám meghatározásakor tüntessék fel az összes kibocsátást, ideértve a fogyasztási indexeket, a nemzetközi légi közlekedést, és a hajózást is.

• A mai naptól kezdve hozzanak létre kötelező érvényű, éves karbonköltségvetéseket – a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretek alapján és az IPCC karbonköltségvetésének figyelembevételével: eszerint 66% az esélyünk arra, hogy a globális hőmérséklet-emelkedés nem haladja meg az 1,5°C-t. A karbonköltségvetéseknek figyelembe kell venniük a globális egyenlőtlenség szempontját, a fordulópontokat és a visszacsatolási mechanizmusokat, ugyanakkor nem hagyatkozhatnak a jövőbeni negatív kibocsátási technológiákkal kapcsolatos feltételezésekre.

• Óvják és védjék a demokráciát.

• Alakítsanak ki olyan éghajlatpolitikát, amely védi a dolgozókat és a leginkább veszélyeztetetteket, valamint csökkenti az egyenlőtlenség minden formáját: a gazdasági, faji és nemek közötti egyenlőtlenséget.

• Az éghajlati és ökológiai vészhelyzetet kezeljék valódi vészhelyzetként.

Értjük és tudjuk, hogy a világ bonyolult, és hogy kéréseinket nem mindig egyszerű teljesíteni. Az emberiség megóvásához szükséges változások akár merőben irreálisnak is tűnhetnek. Ugyanakkor még irreálisabb az az elgondolás, hogy társadalmunk túlélheti a globális felmelegedést, amely felé tartunk, és jelenleg megszokott, mindennapos tevékenységeink további, katasztrofális ökológiai következményeit.

Az elmúlt hónapokban borzalommal szemléltük, hogyan sújtja az embereket világszerte a COVID-19 járvány. A tragédia időszakában megtapasztaltuk, hogy sok – bár nem minden – döntéshozó és világszerte rengeteg ember kiállt és tett a társadalom egészének érdekében.

Most világosabban látszik, mint valaha, hogy a klímaválságot sem a politikusok, sem a média, sem az üzleti vállalkozások, sem a pénzügyi szakemberek nem kezelték valódi válságként. Minél tovább teszünk úgy, mintha jó úton járnánk a károsanyag-kibocsátás csökkentése felé, és mintha az éghajlati katasztrófa elkerülésének feltételei adottak lennének a mai keretek között – vagy, ha már itt tartunk, úgy, mintha meg tudnánk oldani egy válságot anélkül, hogy valódi válságként kezelnénk – annál több értékes időt vesztegetünk el.

Szintén világosabban látszik, mint valaha, hogy amíg nem veszünk tudomást a társadalmi és faji igazságtalanságokról, valamint az elnyomásról, amely mai, modern világunk alapját képezte, addig az éghajlatnak és a környezetnek sem tudunk igazságot szolgáltatni. Az igazságosságért és egyenlőségért folytatott harc egyetemes. Mindegy, hogy társadalmi, faji, éghajlati vagy környezeti igazságosságért harcolunk, vagy a nemek közötti egyenlőségért, a demokráciáért, az őslakosok, az LMBTQ emberek, vagy az állatok jogaiért, a szólás és a sajtó szabadságáért vagy egy kiegyensúlyozott, jól működő létfenntartási rendszerért küzdünk. Ha nincs egyenlőség, semmink sincsen. Nem kell választanunk, nem kell megosztanunk az erőinket, nem kell eldöntenünk, hogy melyik válság vagy téma a fontosabb, mert minden, mindennel összefügg.

Amikor aláírták a Párizsi Megállapodást, azt vállalták, hogy az EU tagállamaiként mutatni fogják az utat. Az EU-nak megvan a gazdasági és a politikai lehetősége arra, hogy ezt meg is tegye, ez tehát erkölcsi kötelességünk. Önöknek pedig az a dolga, hogy betartsák az ígéretüket.

A 2050-re tervezett nettó nulla kibocsátás az EU és a világ más, anyagilag szerencsés helyzetben lévő országai részéről egyenlő a feladással. Ez a célkitűzés egy olyan karbonköltségvetésen alapszik, amely csupán 50% esélyt ad arra, hogy a globális hőmérséklet-emelkedés ne haladja meg az 1,5°C-t. Statisztikailag olyan ez, mintha feldobnánk egy pénzérmét, úgy, hogy közben figyelmen kívül hagyunk kulcsfontosságú tényezőket, mint például a globális egyenlőtlenség szempontját, a legtöbb kritikus pontot és a visszacsatolási mechanizmust, valamint azt a további felmelegedést, amit elfed az egészségkárosító légszennyezettség. A valóságban tehát 50%-nál is jóval kevesebb az esély.

A távoli jövőre vonatkozó kibocsátási célkitűzések ráadásul mit sem jelentenek, ha továbbra is figyelmen kívül hagyjuk a karbonköltségvetést – ami pedig a jelenre vonatkozna, nem a jövőre.

Úgy beszélni a „Next Generation EU” befektetési programról, hogy közben nem veszünk tudomást sem az éghajlati válságról, sem a teljes tudományos képről, az összes „következő generáció” arculcsapása. A tudomány nem mondja meg pontosan, mit tegyünk. Ugyanakkor információt biztosít, amelyet tanulmányozhatunk és értékelhetünk. Rajtunk áll, levonjuk-e a megfelelő következtetéseket. Mi, a magunk részéről, megtanultuk a leckét, és nem fogjuk elnézni ezt az elképesztően felelőtlen hazárdjátékot. Az 50%-os költségvetés azt jelenti, hogy feladjuk. Számunkra ez egyszerűen nem lehetőség.

Természetesen örömmel fogadjuk a fenntartható beruházásokat és irányelveket, de nem hihetik egy pillanatra sem, hogy mindaz, amiről eddig beszéltek, akár csak megközelítené azt, ami elégséges volna. Szembe kell néznünk a teljes valósággal. Egzisztenciális válsággal állunk szemben, egy olyan válsággal, amiből a kivezető utat sem vásárlással, sem építéssel, sem befektetésekkel nem teremthetjük meg. Az, hogy megpróbálunk „helyreállítani” egy gazdasági rendszert, amely természeténél fogva éghajlati válsághoz vezet, azért, hogy azután legyen miből finanszíroznunk az éghajlatváltozás elleni törekvéseinket, pontosan annyira abszurd, mint amennyire annak hangzik. A jelenlegi rendszer nem „sérült”, pontosan úgy működik, ahogyan az tőle elvárható, azt csinálja, amire tervezték. Nem lehet „helyreállítani”. Új rendszerre van szükség.

Még ma kezdetét kell vennie a jelenleg ismert földi élet feltételeinek megóvásáért folytatott, versenyfutásra emlékeztető küzdelemnek. Nem néhány éven belül, hanem most azonnal. A küzdelem része, hogy megtaláljuk azt a tudományos alapokon nyugvó módszert, amelynek segítségével a lehető legnagyobb az esély rá, hogy a globális hőmérséklet-emelkedés ne haladja meg az 1,5°C-t. Véget kell vetnünk annak, hogy egyre csak tönkretesszük, kihasználjuk és pusztítjuk létfenntartási rendszerünket, és el kell indulnunk egy teljesen szén-dioxid-mentes gazdaság kialakításának irányába; egy olyan gazdaság irányába, amelynek középpontjában minden ember, valamint a természeti környezet jólléte áll.

Ha minden országnak sikerülne betartania a jelenlegi kibocsátáscsökkentésre vonatkozó terveit, akkor is legalább 3-4°C-os, végzetes globális hőmérséklet-emelkedéssel kellene számolnunk. Azok, akik ma hatalmon vannak, eddig lényegében nem tettek mást, mint feladták annak lehetőségét, hogy élhető jövőt hagyományozzanak az elkövetkezendő generációkra. Erőfeszítés nélkül adták fel.

A világ 2030-ig tervezett fosszilistüzelőanyag-termelése 120%-kal több annál, mint ami a 1,5°C-os célkitűzés eléréséhez kellene. Egyszerűen nem jön ki az egyenlet. Elolvasva az IPCC SR1.5 jelentést és az UNEP Production Gap jelentést, valamint az Önök által aláírt és vállalt Párizsi Megállapodást, még egy gyermek számára is nyilvánvalóvá válik, hogy az éghajlati és az ökológiai válság a jelenlegi rendszer keretein belül nem megoldható. Ez többé már nem csupán egy vélemény, hanem a rendelkezésünkre álló legjobb tudományos ismeretekre alapozott tény.

Ha el akarjuk kerülni az éghajlati katasztrófát, lehetővé kell tennünk, hogy felmondjuk a már meglévő szerződéseket, hátat fordítsunk a korábban megkötött megállapodásoknak és egyezményeknek. Mindezt olyan méretekben, amit ma még el sem tudunk képzelni. A jelenlegi politikai, gazdasági és jogrendszer ezt nem teszi lehetővé.

Az elkövetkezendő hónapok és évek döntő szerepet fognak játszani abban, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést sikerül-e 1,5°C-on tartani. Ketyeg az óra. Az, hogy megtesszük, ami tőlünk telik, már kevés. Most már azt kell tenni, ami látszólag lehetetlen.

Míg Önök talán megtehetik, hogy figyelmen kívül hagyják az éghajlati válságot, ez számunkra, az Önök gyermekei számára, nem megoldás. Jelenleg nincs olyan pontja a Földnek, amely a jövőben biztonságos környezetet jelentene a gyermekeknek. Ezzel nézünk szembe ma, és ezzel fogunk szembenézni életünk hátralévő részében. Önöket pedig arra kérjük, nézzenek szembe azzal a vészhelyzettel, amit a klímaváltozás jelent.

A levél szerzői:
Luisa Neubauer
Greta Thunberg
Anuna de Wever van der Heyden
Adélaïde Charlier

Az aláírók teljes listája, és a levél eredeti változata itt található:
climateemergencyeu.org

A levelet bárki támogathatja az aláírásával! Írd alá te is!

A nyílt levél fordítását a Greenpeace Magyarország készítette