Előszó az összefoglalóhoz:
Egy mondatot nem olvastam az itt összefoglalt és korábban megjelent hírekben ezzel a konferenciával kapcsolatban, amit ne tudna az, akit egy kicsit is érdekelt a téma 2010-től folyamatosan! Fontos mérföldkő, hogy a magyar értelmiség eme – alul felsorolt – csoportja, (akiket én nagyon tisztelek) eljutott odáig, hogy ezzel kapcsolatban kiáll a tudományos nemzetközi megállapítások mellett.
Viszont 2019-ben már javában el vagyunk késve, hogy ne a megoldásokról beszéljenek az igazán felelős értelmiségiek, ami a következő:
“Az emberiség legsürgősebb első három lépései a civilizáció fennmaradása érdekében:
1./ meg kell fékezni a populáció növekedését (Az eredeti angol rendre a population growth (népességnövekedés) kifejezést használja! A sajtóban megjelenő fordítások igyekszenek kacifántos tudományos fogalmakkal elfedni az eredeti szövegben sokszor használt népességnövekedés kifejezést.
Többféleképp ferdíti: demográfiai növekedés, lakosság növekedés, reprodukció, termékenységi ráta. Épp, hogy a cselekvésre kért átlagember ne értse.),
2./ csökkenti kell az üvegházhatású gázok kibocsátását,
3./ ösztönözni kell a megújuló energiaforrások használatát.”
(William Ripple amerikai ökológus, az Oregoni Állami Egyetem kutatója és 2017. október 23-ig 184 ország 15364 tudós véleménye, azóta még aláírta a dokumentumot 7098, összesen 22462 aláírás. /frissítve: 2019. július 29./ )
Rampasek László
Minden exponenciálisan változik és exponenciális sebességgel pusztul, – mindez az éghajlat átalakulása miatt.
A klímaváltozás itt és most történik, nem valamikor a távoli jövőben.
Egyszerűen nem tudjuk megállítani a klímaváltozást, még lassítani sem eléggé, csak tompítani a hatásokat.
A klímaváltozással összefüggésben megjelenő új betegségekről kellene sokkal többet beszélni: régi betegségek feltámadása, új helyeket elfoglaló kórokozók, vízzel, étellel, levegővel, szexszel, lényegében mindenhonnan és minden módon terjedő patogének.
A civilizációk a technológiai érettség bizonyos fokán egyszerűen kinyírják magukat, és mi is éppen efelé tartunk.
Miközben egyértelmű tudományos konszenzus van az ember által okozott éghajlatváltozásról, és a következő évtizedekre vonatkozó előrejelzések egyre borúsabbak, a klímaügy körül a média tele van álvitákkal, hömpölyögnek a tudományos evidenciákat relativizáló álmegoldások, egyszerre túl sok és túl kevés információ kering az utóbbi egy-két évben berobbanó témáról.
A gazdasági növekedés közben a Föld fikarcnyit nem nő, a természet bajban van. A bioszféra 10 millió éves távlatban regenerálja magát, de az embernek nincs ennyi ideje.
A különálló tényezők a globális rendszerben egymást felerősítve, hirtelen nem várt változásokon keresztül egy katasztrófa lehetőségét vázolják. Nagy az esélye, hogy a pleisztocénból átléptünk egy másik, a „forró Föld” ciklusba. Ebben olyan tartományba emelkedhet a hőmérséklet, aminek az egész emberiség nem képes elviselni a hatásait. Emberi hatás nélkül most éppen egy jégkorszak felé kellene haladnunk, ehelyett a szén-dioxid-szint olyan mértékű, amire nem volt példa egymillió éve.
A legrosszabb forgatókönyvek szerint elérhetjük az eocén szintjét, amikor az Antarktiszon erdők, Grönlandon pedig pálmák nőttek, és mivel nem volt jég, sokkal magasabb volt a tengerszint.
Bár fenntartható fejlődésről beszélnek, a világ mai állapota fenntarthatatlan.
A geológusok ugyan vitatják, de az antropocén egy új időszak. Mindent megváltoztattunk, és lassan elértünk a planetáris határokhoz, amikor a folyamat visszafordíthatatlan és menthetetlen.
Ahhoz, hogy 2 fok alatt maradjunk, szinte holnaptól kellene 80 százalékkal csökkentenünk a kibocsátásunkat, amihez minden szektorban jelentős és példátlan változásokra lenne szükség, ahogy minden ember életében is alapvető szemléletváltásra.
Lázas semmittevésben van a világ, ezerszám tartanak hiábavaló konferenciákat, a hatásuk azonban nulla. Nem a bioszféra van általában veszélyben, és nem is a Homo Sapiens, mint faj, hanem a technológiai civilizáció, ami olyan könnyen összeomolhat, mint a kártyavár.
2050 körül várható, hogy az emberi populáció elég rövid idő alatt megfeleződik, magyarul több milliárd ember fog meghalni. A városok, ahol addigra a világnépesség 70 százaléka lakik majd, különösen veszélyeztetettek. Ha nagy baj van, egy nagyvárosban egy hét alatt kezdik gyilkolni egymást az emberek.
Az éghajlat átalakulása miatt a hatvanas évek óta elkezdett megborulni és felgyorsulni a vízciklus, a világ pedig „exponenciálissá vált”.
Minden exponenciális sebességgel változik-pusztul a környezetben, az állandóságnak vége, pedig mérnökök generációi ebből indultak ki.
A fülükig ér a víz, a politikusok mégis a napokig vitatkoznak, hogy mi a teendő. Ez nem hitvita.
Az antropocén egy új időszak. Mindent megváltoztattunk, és lassan elértünk a planetáris határokhoz, amikor a folyamat visszafordíthatatlan és menthetetlen.
Az utóbbi öt év a modern kori történelem öt legmelegebb éve volt. Nem kicsit leng ki az inga, hanem soha nem látott globális anomáliák vannak az időjárásban. Válasz út előtt állunk.
Az olvadás miatt óriási metánrobbanások vannak Szibériában és Kanadában, műholdas felmérésekkel 7000 olyan kúpot azonosítottak, amelyek robbanás előtti állapotban vannak.
Ha a többiek nem autóznak, én nyugodtan autózhatok, ha meg a többiek nem tesznek semmit, akkor én egyedül úgysem tudok változtatni.
Az emberek 4-6 százaléka állítja, hogy ő személyesen változtatott az életmódján.
A jövő az elvesztegetett évtizedekként fog beszélni a korunkról, amikor még tehettünk volna valamit, mégsem tettünk semmit.
Hogy ezt a katasztrófát idáig a technológiai fejlődés csak súlyosbította, nem veszik tudomásul.
A moralista alibije, aki melldöngetve mondja, hogy mindenről mi tehetünk, a mi fogyasztási mániánk. Ezzel egy pillanat alatt teszi a tömegeket a környezetvédelem ellenségévé, és nem is igaz: valójában nem a fogyasztó diktál, ezzel magának a rendszernek a működéséről terelik el a figyelmet.
A globális elit a rendszer haszonélvezőjeként a legkevésbé érdekelt a változásban.
Ha valamire nincs hatalma a politikusoknak, az ennek a rendszernek a megváltoztatása, az ő hatalmuk is addig tart, ameddig a rendszer, ők is ezt szolgálják, mint mi, a kis fogyasztók”.
Mi fog történni? Hát, ami szokott…
Forrás: JoeLaszlo
Népszava
Index
A konferencia előadói voltak: Pálinkás József, Vida Gábor, Szathmáry Eörs, Szőllősi-Nagy András, Bartholy Judit, Deák Dániel, Boda Zsolt, Antal Miklós, Lányi András, Zilahy Gyula
Euro Árfolyamok
A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.
