2016 óta mindössze 57 vállalathoz köthető az üvegházhatású gázok kibocsátásának 80%-a.
Az elemzés szerint sok nagy gyártó növelte a fosszilis tüzelőanyagok kibocsátását és a kapcsolódó kibocsátást a párizsi éghajlat-változási megállapodást követő hét évben.
A történelmi feljegyzések 122 egységet tartalmaznak, amelyek az ipari forradalom kezdete óta a fosszilis tüzelőanyagok és a cement CO2-kibocsátásának 72%-ához kapcsolódnak. Fénykép: Nick Oxford/Reuters
Mindössze 57 olaj-, gáz-, szén- és cementgyártó vállalat kapcsolódik közvetlenül a világ globális fosszilis szén-dioxid-kibocsátásának 80%-ához a 2016-os párizsi klímamegállapodás óta – derült ki egy tanulmányból.
Az államilag ellenőrzött vállalatoknak és a részvényesek tulajdonában lévő multinacionális vállalatoknak ez a hatalmas kohorsza az éghajlati válság vezető mozgatórugói – derül ki a világhírű kutatók által összeállított Carbon Majors Database adatbázisa szerint.
Bár a kormányok Párizsban ígéretet tettek az üvegházhatást okozó gázok csökkentésére, az elemzésből kiderül, hogy a legtöbb megatermelő növelte fosszilis tüzelőanyag-kibocsátását és a kapcsolódó kibocsátást az említett éghajlatvédelmi megállapodást követő hét évben, az azt megelőző hét évhez képest.
Ebben az időszakban a legnagyobb befektetői tulajdonú kibocsátó az egyesült államokbeli ExxonMobil volt, amely hét év alatt 3,6 gigatonna szén-dioxiddal, vagyis a globális összmennyiség 1,4%-ával volt kapcsolatban. Szorosan a Shell, a BP, a Chevron és a TotalEnergies következett, amelyek mindegyike a globális kibocsátások legalább 1%-ához kapcsolódott.
A legszembetűnőbb tendencia azonban az állami és állami tulajdonú termelőkhöz kapcsolódó kibocsátások ugrásszerű növekedése volt, különösen az ázsiai szénágazatban.
Ez a bővülés, amely azóta is folytatódik, ellentétben áll a Nemzetközi Energiaügynökség éles figyelmeztetésével, amely szerint nem lehet új olaj- és gázmezőket nyitni, ha a világ a globális felmelegedés biztonságos határain belül akar maradni. Az éghajlatkutatók szerint a globális hőmérséklet gyorsan közelít a párizsi célértékhez, amely az iparosodás előtti korszakhoz képest 1,5 Celsius-fokos emelkedés, ami az emberekre és a természet többi részére nézve potenciálisan szörnyű következményekkel járhat.
„Erkölcsileg elítélendő, hogy a vállalatok tovább bővítik a szénalapú üzemanyagok feltárását és termelését annak ellenére, hogy már évtizedek óta tudjuk, hogy termékeik károsak” – mondta Richard Heede, aki 2013-ban létrehozta a Carbon Majors adathalmazt. „Ne hibáztassuk a fogyasztókat, akik az olaj- és gázipari vállalatok kormányzati foglyul ejtése miatt kénytelenek az olaj- és földgázra támaszkodni.”
A szén-dioxid-kibocsátás nyomon követése 122 jelentős szénalapú tüzelőanyag- és cementgyártónál
Éves kibocsátás, milliárd tonna CO2
Guardian grafika. Forrás: Guardian: InfluenceMap, Carbon Majors adatbázis. Megjegyzés: a diffúz metánból származó kibocsátás nélkül.
A Carbon Majors kutatás segített megváltoztatni az éghajlati válságért való felelősségről szóló narratívát azáltal, hogy a kibocsátást a fosszilis tüzelőanyagok földből való kivonásából profitáló szervezetekre, nem pedig azokra az egyénekre hárítja, akik később elégetik és kibocsátás formájában kibocsátják azokat. Erre a folyamatban lévő tanulmányra hivatkoztak éghajlatvédelmi perekben, és ez volt az alapja a Guardian 2019-es The Polluters (A szennyezők) című sorozatának, amely megnevezte és megszégyenítette azt a 20 vállalatot, amely az összes szén-dioxid-kibocsátás egyharmada mögött áll.
Az adatbázist most frissítették, és csütörtökön újraindították egy külön erre a célra létrehozott, a nyilvánosság számára hozzáférhető weboldalon, amelynek az InfluenceMap ad otthont.
Az adatbázisban feltűnő összehasonlítás található az 1854-ig visszamenőleg visszanyúló hosszú távú kibocsátási trendek és a 2016-os párizsi megállapodás óta bekövetkezett újabb fejlemények között.
Ebben a hosszú távú elemzésben a kínai állami széntermelés a történelmi globális CO2 14%-át teszi ki, ami messze a legnagyobb részesedés az adatbázisban. Ez több mint kétszerese a második helyen álló volt Szovjetunió arányának, és több mint háromszorosa a harmadik helyen álló Saudi Aramco arányának.
Ezután következnek a nagy amerikai vállalatok: a Chevron (3%) és az ExxonMobil (2,8%), majd az orosz Gazprom és a Nemzeti Iráni Olajtársaság. Utánuk két befektetői tulajdonú európai cég következik: BP és a Shell (mindkettő több mint 2%-kal), majd a Coal India.
Ázsia 21. századi felemelkedése akkor válik nyilvánvalóvá, ha a történelmi feljegyzéseket összehasonlítjuk a 2016-2022-es adatokkal. Ebben az újabb időszakban a kínai szén részesedése az összes CO2-kibocsátás több mint negyedére ugrik, míg a Saudi Aramco közel 5%-ra emelkedik. A top 10-et ebben a modern korszakban a kínai és az orosz állami vállalatok uralják, és kiegészülnek az indiai és iráni vállalatokkal. A nyugati kapitalizmus csak a 11. helyen szereplő ExxonMobil jelenik meg 1,4%-kal, ami a történelmi átlag felét jelenti.
A kép a jövőben ismét változhat. Az Egyesült Államok messze a világ legnagyobb olaj- és gázkitermelője, még akkor is, ha a műveletek nem egyetlen állami óriásvállalat, hanem sok különböző vállalat között széttöredezettek. Biden elnök több új kutatási projektre is engedélyt adott. Az Öböl-menti államok szintén a termelés fokozását tervezik.
Az ExxonMobil, a Chevron, a BP és a Shell mindannyian nettó nulla kibocsátási célt tűztek ki, bár e cél meghatározása és az eléréséhez szükséges módszerek eltérőek. A listán szereplő vállalatok közül sokan már tettek beruházásokat a megújuló energiába.
Daan Van Acker, az InfluenceMap programvezetője szerint a Carbon Majors adatbázisban szereplő szervezetek közül sokan rossz irányba mozdultak el az éghajlat stabilitása érdekében. „Az InfluenceMap új elemzése azt mutatja, hogy ez a csoport nem lassítja a termelést, a legtöbb entitás a párizsi megállapodás után növelte a termelést. Ez a kutatás kulcsfontosságú láncszemet biztosít ahhoz, hogy ezeket az energiaóriásokat felelősségre lehessen vonni tevékenységük következményeiről.”
Heede szerint a fosszilis tüzelőanyag-termelőknek erkölcsi kötelességük megfizetni az általuk okozott és késleltetési taktikájukkal súlyosbított károkat. Idézi Mia Mottley, Barbados miniszterelnökének javaslatát, miszerint az olaj- és gázipari vállalatoknak minden dollárból legalább 10 centet be kellene fizetniük egy veszteség- és káralapba.
A fosszilis üzemanyaggal foglalkozó cégek elszámoltatására irányuló intézkedések is bátorították. Példaként említette a texasi Houstonban a hurrikán után kihelyezett óriásplakátokat, amelyeken az állt, hogy: „Tudjuk, ki a hibás” feliratot hirdettek az olajtársaságok neve mellett, vagy a vermonti kampányt, amelynek célja egy olyan, a szennyezők által fizetett klímaszuperalap létrehozása, amely enyhítené az áradások, viharok és hőhullámok növekvő költségeit.
„Ez az általunk ismert civilizációt fenyegeti” – mondta. „Ha a szokásos módon folytatódik az üzlet, nem lesz élhető bolygónk a gyermekeink és unokáink számára. Össze kell gyűjtenünk a politikai, a vállalati és a politikai akaratot, hogy elkerüljük az éghajlatváltozás által jelentett legsúlyosabb fenyegetést. Meg tudjuk ezt tenni.”
A The Guardian megkereste az Exxont, a BP-t, a Chevront, a Total Energiát, a Coal Indiát, a Saudi Aramco-t és a Gazpromot, hogy kommentálják az ügyet.
A Shell szóvivője azt mondta: „A Shell elkötelezett amellett, hogy 2050-re nettó nulla kibocsátású energiaipari vállalkozássá váljon, és ez a cél szerintünk támogatja a párizsi megállapodás ambiciózusabb célkitűzését, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 Celsius-fokra korlátozzák. Továbbra is jó eredményeket érünk el a klímacélkitűzéseink megvalósításában, és 2023 végére a 2016-os évhez képest több mint 60%-ban teljesítettük a Scope 1 és 2 kibocsátások felére csökkentésére vonatkozó célkitűzésünket 2030-ig.”
Forrás: The Guardian | Jonathan Watts