Első Országos Interdiszciplináris Éghajlatvédelmi Tudományos Konferencia (HuPCC) összefoglalója.

Rég jelentkeztem már, de most úgy éreztem ideje újra krízis kommunikátorként beszámolnom fontos eseményekről. Hazámban az IPCC mintájára létre hoztak egy Országos Interdiszciplináris Tudományos Testületet, első konferenciájukat (online) április 12-15.-én tartottak meg melynek célja, hogy az Éghajlat változási jelentés is elkészüljön jövő őszre, amit be kell mutatni, hogy 2050-ig elérhessük a nettó zéró karbon kibocsátást, ahogy a Párizsi Megállapodásban előírták.

Tervezetten 5 plenáris előadás és 11 szekcióba, kerekasztal beszélgetésekben osztva tartottak előadásokat a különböző ágazatokban, ahol az éghajlatváltozás hatásait vizsgálták.

Alapvetően a MITIGÁCIÓRA és ADAPTÁCIÓRA helyezték a hangsúlyt, mert ahogy ezt több előadó is jelezte hogy kényszer függésben és kényszer növekedésben élnek az emberek és ezen alapulnak gazdasági rendszerek, aminek az átalakítása túl sok lemondással jár, sok időbe telik, ami viszont nincs sok. Így a változáshoz való alkalmazkodás az egyre inkább előtérbe kerül a megelőzés mellett, mert katasztrofális következményekkel járhat az, hogyha nem sikerül az elkerülhetetlen változásokhoz alkalmazkodni. Ám ez nem könnyű, ha nem egy irányba történik a kommunikáció, ha az nem tiszta, nem releváns információkat ad a lakosság számára, nem beszélve arról hogy a döntéshozók sem fognak támogatói attitűdöt felvenni mind morálisan, mind financiálisan.

A konferencia abból a szempontból előremutató, hogy a pluralizmus jegyében telt el, vagyis sokszínű és sok megoldást is hallhattunk arra, miket kéne tenni ágazatonként. A gond az, hogy a kölcsönhatást még mindig nem látjuk hogy nem azért kell felszállni a vonatra, mert az most a divat, hanem mert a társadalom jövője és egészsége függ tőle. Az új betegségek és olyan létező betegségek, (Lyme kor, Dengue láz) ami az eddigi klímánk miatt eddig nem volt jelentős, valamint felerősíti az éghajlat változás a betegségre való hajlamot pl. szív és érrendszeri betegségeket. No, persze mivel az új és régi betegségek ellátására még nincs felkészítve a hazai egészségügy, így ennek kezelése vagy megelőzése nagy kihívás, vannak előre mutató kezdeményezések, de hatékonysági szempontból a centrális szervezeti és ágazati fejlesztés és képzés kiépítése még nem kezdődött meg.

Nagyon fontos hogy bár tudományos konferenciáról van szó, mégis előkerültek társadalmi tanulmányos jelentések, kutatási anyagok. Pszichológia, Pedagógiai Politikai témák a jog szempontjából is olyan fontos globális szempontokat vizsgáltak, mint pl. a Ekocionizmus, ami már a 70-es években létezett, úgy mint a környezet és biodiverzitás károsítás büntethetősége és felelősségre vonása a nemzetközi jogban. (vietnám-i háború környezetszennyező hadi tevékenysége). De ez a jogból gazdasági érdekek miatt 1996-ban eltűnt, viszont most újra előtérbe került és kezdeményezték a Római Statútumhoz kapcsolódjon hogy legalább olyan súlyban legyen mint pl. a Genfi egyezmény és az emberi jogok egyetemes nyilatkozata. Mivel az emberek létfenntartását veszélyeztetik olyan tevékenységek, amik hatnak a klímára is. Még mindig kapirgáljuk a felszínt ebből a szempontból, hogy kit terheljen az anyagi felelősség, ha bűnt követ el pl. olyan terméket választ, ami erdőirtással jár. Persze, az oktatás és szemléletformálás elengedhetetlen és a fenntartható fejlődésre való áttérés helyes út, de fenntarthatóságról 8 milliárd ember esetében nehéz szólni, ha nincs egy stabil globális ellátási rendszer és nincs egyenlőség az meg elégedetlenséget is generál, konfliktust, háborús konfliktusokat.

Gazdasági összeomlás és munkanélküliség stb. Nagyon összefüggnek ezek a kérdések és vannak olyan jogi hiányosságok, amik nem segítenek az ügynek. Amikor etikai kérdésként állunk hozzá a népesség kérdéshez arra érzelmi reakciókat adunk, holott egy krízis helyzetben és túlélési stratégiában nem lehet így tervezni semmit, ilyenkor kulturális, vallási okok nem dominálhatnak. Ezért az ENSZ rendszerszintű változása globális eszközökkel él és például 2030-ig be akarja tiltani az gyerekházasságokat. Ez is egy fék és nem csak fejlődő, hanem a fejlett társadalmakban hogy visszaszorítsák a nem kívánt gyermekek korai megszületését, egyúttal vizsgálják és felveszik a harcot a gyerekek elleni abúzus és pedofília ellen. Bármennyire is tűnik Makó – Jeruzsálemnek a párhuzam nincs úgy, mert korai terhességek alapja gyerekek és fiatalok elleni abúzus is, csak éppen egyéni tradíciók és vallási szempontok miatt ezt nem vesszük tudomásul. Nem tekinthető normálisnak 14-16 évesek teherbeesése, edukáció helyett. És törvényi szabályozás mellett ezen is lehetne változtatni. Ugyanis a “baleset teherbeesések” jókora része nem is akart, erőszak a fejlődő országokban főleg, de nem csak ott. Az gender egyenlőtlenségek és igazságtalanságok és edukáció hiánya katalizátora a népesség robbanásnak.

A klímamegbolondulás fő oka, hogy a teherbeesések közel fele baleset

Társadalmi kérdések és problémák kizárásával nem nyerhetjük meg az éghajlati kihívások elleni harcokat erre jobb ha rájövünk, mert az emberségünkkel is játszunk, ha nem lépünk a fejlődő világ érdekében. Mert a félelemre épülő retorika, amit a nemzetállamok megengednek maguknak nem hozzák előbbre az össztársadalmi projekteket, fejlesztéseket, megoldásokat. Valódi kényszer és erőszaknak élik meg polgáraik azt hogy legyenek szolidárisak másokkal és csak a fejlett magas érzelmi intelligenciával rendelkezők látják meg a globális képleteket holott, az empatikus készség fejleszthető, ha a kapott mintákban legyen az családi vagy környezeti megtalálhatóak nem beszélve a közösségi-politikai állásfoglalásról. Ez amúgy a fenntartható fejlődési céloknál ugyan úgy fontos, “Vedd észre a másikat, hagyd élni lehetőleg méltóságteljesen” úgy hogy nem fogyasztasz túl, energia takarékos megoldásokat használsz, korszerűsítesz és esetleg támogatsz szervezeteket, amik a megelőzést tűzték ki maguknak mint cél.

Nagy kérdés volt az utolsó plenáris előadáson (Április 15.) hogy nemzeti szinten, hogyan álljunk hozzá a klímaváltozás elleni kihívásokhoz. A két utolsó előadás lényegében egymás ellentéte is volt, mert az első biztonság politikai álláspontot vizsgált, míg a második a Covid utáni gazdaság újraindítása, egyértelműen nem tükrözi a radikális GDP növelő terveket, amiket már az OECD-is közölt 2020 decemberében, hogy az egyértelmű a fenntarthatóság felé datálódik Európa és a jóléti globális társadalom megalkotására koncentrál, hogy a globális társadalom védekező és ellenálló képességét megerősítse pl. pandémiák ellen is. Ezen kívül már a bank szektor sem szándékozik tovább támogatni a fosszilis energiák használatát és a beruházásokat sem támogatják. (Zöld gazdaság- Greendeal – több mint 1 trillió Euróról beszélünk) privát tőkéseknek kedvezmények ajánlása azért, hogy befejezzék a károsító tevékenységeket. Természetesen, fontos hogy modernizálódjunk, fejlődjünk és kiküszöböljünk rendszerhibákat vagy helyreállítsunk viszonyokat a fejlődő államokkal, ezzel pedig ENSZ fenntartható gazdasági célok sikerüljenek 2030-ig.

Még mindig nehéz Globális projektként értelmezni sokaknak a problémát és a lokális programokra koncentrálnak. De a lakossági arány szempontjából a városok átalakítására zöldítésére és korszerűsítésére kell koncentrálni és nem szégyen más külföldi példákat használni, mert a társadalom többsége mégiscsak ott él. (kb. 70%)

Záró Plenáris Előadás

Megkíséreltem összesíteni a konferenciával kapcsolatos eredményeket és végkövetkeztetéseket. Az utolsó momentumként 2020-2025-ig Nemzeti Laboratóriumot hoznak létre 3 Intézmény által hogy a kutatások továbbra is follyanak, de ez önmagában nem lesz elég, mivel a tömegkommunikációt a szemléletátformálásra is rá kell hangolni a társadalmat.

A Konferencia lényege a jelentést előkészíteni és az IPCC menetrendje alapján de ez egy hosszabb időtartamot fog igényelni, ameddig a konferenciákon szereplő szerzőket kiválasszák, akik együtt készítik el a jelentést majd aminek függetlennek és objektívnek kell lennie. Különdíjakat is osztottak, mind a 11. szekcióban fiatal pályakezdő kutatók között.

Kiemelném Újlaki Annát az 1. szekcióban, aki politikai szempontból olyan előadást mutatott be, ami teljesen összhangban állt a saját társadalmi tudományos következtetéseimmel felnőttképzőként. Mik lehetnek a hibák, amiért még közösen nehezen tudunk gondolkodni, mi az oka annak hogy a politikai attitűd annyira különbözik nacionális és internacionális szinten, amivel szembe kell néznünk hogy gátja bármiféle együttműködésnek és pontosan azért mert globális a kihívásra hatástalannak bizonyulnak a csak lokális és csak nemzeti válaszok. Az ismeretek szándékos félrekommunikálása pedig félelmet és zűrzavart generál. Ezt teljesen jól mutatta be a migrációs kérdésnél, és pont ezért örültem hogy a jog szempontjából tovább tudtam bővíteni a tudásomat, pl. hogy léteztek olyan megoldások amivel mind a környezet mind pedig az ott élő emberek biztonságát is ki tudjuk vívni, hogy ne kényszerüljenek elhagyni a saját otthonukat, hanem büntethető legyen a környezet pusztítás, mert emberek életét teszik vele pokollá és élhetetlenné.

Klímaszorongással kapcsolatos előadás szintén hasznos volt hogy a társadalom szempontjából tegyük fontossá a klímaváltozás ügyét. Bartholy Judittól még több ismeretet kaptam mint 2019 őszén egy klíma konferencián, mivel a Párizsi klíma célok mostanra kiderültek hogy kevés a klíma változás megállításhoz.

És mivel közösségi site-on elérhetővé vannak téve az anyagok a mi közvetítői munkánk is leegyszerűsödik, hiszen bárki megoszthatja és továbbíthatja az előadások anyagát, formálva saját szakágazata közösségének attitűdjét is, hiszen a tudósok munkásságáról van szó amiket eddig a nagy közönség aligha láthatott és ezért szkeptikusan is álltak az éghajlat változás kérdés köréhez, ha valami viszont publikussá válik, onnantól hozhatjuk közel az emberekhez hogy a szemlélete a lakosságnak formálódjon és a kultúránk is változzon.

Utolsó pontban megemlíteném a záró nyílt zoom beszélgetést, ahol előkerült végre maga a gondolat arról hogy a “nem növekedés” is járható út lehet, persze olyan formán kell ezt lekommunikálni hogy klímaigazságosságot nem lehet figyelmen kívül hagyni. A sokszínűség identitása, amit már annyiszor hangsúlyoztam, blog bejegyzéseimben kulcsgondolat, valamint meglátni az összefüggéseket hogy jogi szabályozások hiánya és társadalmi ügyek és igazságtalanságok figyelmen kívül hagyása nem hoz közelebb bennünket a megoldásokhoz, mert a hatások és következmények nem állnak meg országunk határainál.

Az előadások, kerekasztal beszélgetések, plenáris ülések anyagai ITT érhetők el.

Szerző: Nagy Zsófia