Szövetségben a tudománnyal

A 2019. decemberi madridi COP-25 klímakonferencián Greta Thunberg és Luisa Neuebauer egy rendezvényt szervezett „Szövetségben a tudománnyal” címmel, amelyre tudósokat hívtak meg, akiket a politikai döntéshozók (kormányok) figyelmen kívül hagynak szerte a világon.

Szövetségben a tudománnyal | ClimeNews - Hírportál

A tudósok figyelmeztetéseinek komolyan vételéhez gazdasági növekedést le kellene lassítani. A vállalatok, a bankok, a pénzügyi szektor, és a gazdag elit számára, amely kormányokat irányít, ez lenne a

„halál csókja”.

Kérem, nézze meg ennek az egy órás eseménynek a legfontosabb részleteit, kiemelve Dr. William Moomaw szerepét, aki a sok tudós közül a legegyértelműbb és az egyik leglenyűgözőbb tudós.

Lehet növelni a természet CO2 elnyelésére irányuló képességét? A válasz: igen!

A világ erdői kétszer annyit szént nyelhetnének el, mint manapság. Ahelyett, hogy az általunk kibocsátott CO2 egynegyedét vonnák ki, a jelenleg kibocsátás felét képesek lennének megkötni. Ha ezzel egyidőben csökkentenénk a kibocsátásainkat, ez valóban működhetne.

Mire van ehhez szükség? Ez megköveteli, hogy hagyjuk a fákat növekedni – hagyjuk, hogy némely erdők tovább nőjenek.

Ugye beszélünk erdőtelepítésről,… újratelepítésről,… Nagyszerű tennivalók, de csak 70 év múlva jelentenek majd különbséget.

Ha a most növekvő fákat hagyjuk az elkövetkező 10 évben nőni, akkor gyorsan jelentős mennyiségű CO2-ot távolítanánk el. Ezt a megoldást “természetközeli erdőkezelésnek” nevezzük. Meg kell értenünk, hogy a biodiverzitás megsemmisítése egyáltalán nem helyes dolog, az a jó, ha sok állat és növény van benne.

"Luisa és én nem vagyunk tudósok, ezért hívtuk meg ezeket a csodálatos embereket, tudósokat, hogy mondják el azt, amit meg kell osztaniuk velünk." - mondja a videó elején Greta.

Képaláírás-szerző (Magyar) Dávid Zsuzsa
Forrás: UPFSI

Videóátirat:

Köszönjük, hogy ma ismét csatlakoztak hozzánk. Luisa Neubauer vagyok, és Greta-val együtt néhány rendkívüli tudóst hívtunk meg, hogy beszéljenek nekünk a tudományról.

De előtte még Greta és én mondanánk néhány szót, és az ülés végén lesz még idő a kérdésekre, majd pedig a tudósokkal folytatott interjúkra is, de ezt majd később részletezem.

Először Gretát kérem meg, hogy beszéljen.

Igen, köszönöm mindenkinek, hogy eljött ide. Engemet és Luisa-t már sokszor hallottak, és elképesztő, hogy milyen sok fiatal van itt a világ minden tájáról, de hallgatnunk kell a tudósokra és a szakértőkre is.

Luisa és én nem vagyunk tudósok, ezért hívtuk meg ezeket a csodálatos embereket, tudósokat, hogy mondják el azt, amit meg kell osztaniuk velünk.

Jelenleg a főáramlatú médiában a tudomány nem úgy jelenik meg, ahogyan szükséges lenne, pedig már nincs időnk továbbra is mellőzni a tudományt a beszélgetésekből.

Kérjük Önöket, hogy figyelmesen hallgassák meg a tudomány képviselőit, mert erre a tudásra most van szükségünk, és tapasztaljuk, hogy ezt mellőzik a tárgyalásokon, amelyek messze nem tartanak ott, ahol kellene, és látszólag nem értik, hogy olyan válságban vagyunk, amely nem engedi meg, hogy egyetlen tárgyalási napot is elvesztegessünk.

Nos, nagy örömömre szolgál William Moomaw-t felkérni arra, hogy ossza meg velünk a gondolatait. William Moomaw egyike volt a “A világ tudósainak figyelmeztetése a klímavészhelyzetről” című cikk öt szerzőjének, amelyet világszerte több, mint 11 000 tudós hagyott jóvá. Ő a Fletcher School-nak is dolgozik. Köszönjük, hogy lehetőség nyílik ma erre.

Köszönöm Lisa, és köszönöm Greta!

Nem mi “fedeztük fel” a klímavészhelyzet kifejezést. Ti tettétek ezt meg!

A klímavészhelyzet azt jelenti, hogy valami nagyon súlyos dolog történik, vagy hamarosan meg fog történni, és a mi felelősségünk megpróbálni megállítani.

Ez a sürgető helyzet – látjuk itt körülöttünk… most van itt az ideje a cselekvésnek. Minden jel erre mutat, és mégis mit látunk?
A folyamatban lévő tárgyalások nem vezetnek cselekvéshez.

Hadd legyek egyértelmű! Már nem csak beszélünk a klímaváltozásról. A klímánk már megváltozott!!!

Az itt lévő fiatalok itt más éghajlatba születtek, mint én, és más éghajlatot fognak tapasztalni, mint én is, ha elég hosszú ideig fogok élni.

Ez a változás a klímában valójában tünet. Ez annak a fenntarthatatlan életmódnak a tünete, amellyel “szétbomlasztottuk” az élet “szövetét” ezen a bolygón.

Elpusztítottuk az erdőket, amelyek az óceánokhoz hasonlóan az évente kibocsátott szén-dioxid több mint egynegyedének elnyeléséért felelősek.

Hát nem fantasztikus?

Mi emberek, 11 milliárd tonnát teszünk a légkörbe, de csak kevesebb, mint 5 milliárd tonnával nő évente? Mi segít bennünket ebben? Az óceánok, az erdők, a vizes élőhelyek, a gyepterületek, és most is folytatjuk a megsemmisítésüket.

Szóval, miért? Miért döntene úgy 5 tudós a világon – 1 Dél-Afrikából, 1 Ausztráliából, 2 Oregon, – és 1 Massachusetts államból – hogy ilyesmit, és most írjon? Megkérdeztek: Meg tudtad szerezni 11.000 tudós beleegyezését?

A válaszom a következő: “Szinte lehetetlen, hogy 11 ezer tudós megegyezzen szinte bármiben.”

Mi csak feltettük az internetre. Tizenegyezer… több mint tizenegyezer, és újabb ezer azóta – írta alá 153 országból Kínából, Indiából, Etiópiából, Brazíliából, az USA-ból, ez utóbbi köztudottan az egyik legbűnösebb ország. Jelenleg az Európai Unió áll a 2. helyen a teljes szén-dioxid kibocsátás tekintetében az ipari forradalom óta eltelt időben.

Hadd mondjak valamit a “klíma-semlegesség” mítoszáról.

A klíma-semlegesség azt jelenti, hogy én folytatni tudom a kibocsátásomat, de helyettem valaki máshol, valahol máshol, időben máskor – annyi fát telepít, vagy tesz valamit – az ezzel egyenértékű szén-dioxid kivonására a légkörből.

Nos, feltehetőleg nem mindenki ért a magasabb matematikához, de nem nehéz megérteni azt az egyszerű tényt, hogy az 1,5 C fokos felmelegedési határ eléréséhez muszáj csökkentenünk a kibocsátást a következő 10 évben, globális átlagban évente 7,6% -kal.

A karbon(szén)-semlegességgel ezt nem lehet elérni! Ha folytatjuk az erdők kivágását, ha továbbra is támogatjuk a fosszilis tüzelőanyagokat, és továbbra is támogatjuk az erdők kivágását abból a célból, hogy lecseréljük Európában és az USA-ban a fosszilis tüzelőanyagot az erőműveinkben, akkor nem fogjuk elérni ezt a célt.

A bio-energia szén-semlegességének mítoszával ugyanez a helyzet. Ez egy mítosz, de itt Európában nemcsak az erdők pusztulásához vezet olyan helyeken, mint Észtország és Litvánia, de az USA erdeiből (is) évente 12 millió tonna fát szállítunk egyetlen erőmű részére Nagy-Britanniába, a mi erdőinkből. Nagy- Britanniát nem vádolják meg a téves elszámolási rendszer miatt. Az USA-nak kellene állítólag bejelentenie. De nem kell, mert elutasítjuk a Kiotói Jegyzőkönyv partnerséget.

Kiskapu után kiskapu, újabb kiskapu, ma és a hét többi részén további kiskapu-lehetőségekről folynak tárgyalások.

Meg fogjuk engedni néhány országnak, hogy kétszer elszámolják az általuk ültetett erdőket, úgy hogy valaki fizet nekik a védelemért, és majd sajátjuknak számítják?

Megváltoztatjuk-e a bázist úgy – ahogy valaki mondta – hogy egyes országok úgy indulnak a “versenyben”, hogy félúton kezdenek a pályán, ahelyett, hogy visszamennének az elejére, mindenkivel együtt indulva?

Ezt már nem engedhetjük meg magunknak többé!!

Tudósként csak azt akarom mondani, hogy nyilván nem láthatunk bele mind a 11.000 tudósnak a fejébe, akik ezt támogatták, de hiszem, hogy mindannyian egyetértenek abban, hogy abba kell hagynunk azt, hogy több szén-dioxidot juttathassanak a légkörbe és ezt a kormányok még támogassák is.

Mellesleg, ezen országok mindegyike támogatja a fosszilis üzemanyagok használatát. A támogatások 2010 óta a fosszilis tüzelőanyagok esetében nem nőttek, de a bioenergia esetében igen.

Tavaly januárban közel 800 tudós írt levelet az Európai Parlamenthez, és felszólított a bio-energia támogatásának megszüntetésére, de ezeket figyelmen kívül hagyták.

Mindannyiunkra nézve szégyen ez. Hagyjuk abba ezt a szégyenletes játszmát! Dolgozzunk tovább a probléma megoldásán.

A klímaváltozásról az 1960-as években tanultam először. Először 1970-ben tartottam egy olyan tanfolyamot, amelynek ez is része volt. 1988 óta dolgozom teljes munkaidősként a klímaváltozás témájában.

Ennek a két ifjú hölgynek nem úgy kellene az életüket élni, hogy a klímaváltozással foglalkozzanak, amíg nem lesznek olyan idősek, mint én. Köszönöm!

Valóban furcsa az a különbség ami az utcai mozgalmak és az itt folyó tárgyalások között van, és úgy tűnik, hogy soha nem volt nagyobb, mint manapság, amikor mindenki a klímáról beszél.

Van egy kis időnk néhány kérdésre.

Nagyon köszönöm. A nevem Mark McAfee. Az EKOS-szal vagyok itt, amely az Oktatási Kommunikációs és Tájékoztató Csoport, és aggodalommal tölt el, hogy évtizedek óta tudunk arról, amit a tudomány mond, és mégis gyakran hiányzik az iskolai tananyagból. Tudom, hogy Greta, te és mások elvégezték a házi feladatukat e téren, és megértettétek, hogy mennyire, hogy létfontosságú, hogy cselekedjünk… – talán az iskolában tanultak alapján, és valószínűleg a tudósokra hallgatva.

De Önök szerint mi a szerepe különösen a tudósoknak, és az oktatásnak abban, hogy a társadalmat átalakítsák alacsony hatást gyakorló, alacsony szén-dioxid-kibocsátású életmódú társadalommá? Hiszen jelenleg… az oktatás… szóval minél magasabb a végzettsége van valakinek, annak nagyobb a környezeti hatása is, nos, más szóval az oktatás maga is a probléma része. Hogyan alakítsuk át az oktatást?

Nagyon szépen köszönöm. Úgy vélem célszerű a mikrofont Önnek átadni. Kérdések vannak az oktatásról, a veganizmusról, és a riporter hármas ambícióiról.

Igen, azt hiszem, hogy a tudomány és a tudás hatalma megadja nekünk, megmagyarázza a problémát, ugyanakkor világosabb látásmódot is ad nekünk arra, hogy mi a megoldás:

a kibocsátásainkat olyan gyorsan és mélyrehatóan csökkenteni, amennyire csak lehetséges! Ez tökéletesen helytálló! Ezt kell tennünk az iskolákban – nagyon fiatal kortól kezdve, de úgy vélem, sajnos, sok felnőttet is fel kell ráznunk a lelki dermedtségből, amiben élnek… abból a megszokott rutin életmódból, amiben jelenleg “működünk”.

Tehát ez a fajta tudás és oktatás fontos egészen a kisgyerekektől kezdve. Valójában le voltam nyűgözve azoknak a fiataloknak a tudásától, akik mostanában kimennek az utcára és megszerzik ezt a szintű tudást.

És ismét, igazán idegesítő, hogy a tudományt bármilyen összefüggésben a politika részévé tegyék, hogy az emberek ne férhessenek hozzá a helyes információkhoz.

Abban az értelemben, hogy mit tudunk tenni? Nyilvánvaló, hogy alaposan utána kell nézni ennek, mindannyiunknak, és ezután mint országoknak.

Mindkettőt meg kell tennünk. Tehát azt mondanám, hogy valóban tudatos döntéseket kell hoznunk mindennapi életünkben… hogyan oldjuk meg a közlekedést, mit együnk, ilyenfajta dolgokat, de félreértés ne legyen, a nemzeti kormányok jelentős lépései nélkül nem fogjuk elérni klíma-célkitűzésinket.

Tehát mindkettő kell, és… és nyomást kell gyakorolnunk politikai vezetőinkre.

Hadd tegyek még ehhez valamit.

Az IPCC részére végzett munkám nagy részét a kibocsátás csökkentésére szolgáló technológiai megoldásokra fordítottam. Körülbelül 10 évvel ezelőtt jöttem rá, hogy ez nem lesz elég, és mivel a természet már elvégzi ezt a feladatot, hiszen minden évben több mint felét eltávolítja annak, amit a légkörbe bocsájtunk.

Lehet növelni a természetnek az erre irányuló képességét? A válasz: igen!

A világ erdői kétszer annyit szént nyelhetnének el, mint manapság. Ahelyett, hogy az általunk kibocsátott CO2 egynegyedét vonnák ki, a jelenleg kibocsátás felét képesek lennének megkötni. Ha ezzel egyidőben csökkentenénk a kibocsátásainkat, ez valóban működhetne.

Mire van ehhez szükség? Ez megköveteli, hogy hagyjuk a fákat növekedni – hagyjuk, hogy némely erdők tovább nőjenek.

Ugye beszélünk erdőtelepítésről,… újratelepítésről,… Nagyszerű tennivalók, de csak 70 év múlva jelentenek majd különbséget.

Ha a most növekvő fákat hagyjuk az elkövetkező 10 évben nőni, akkor gyorsan jelentős mennyiségű CO2-ot távolítanánk el. Ezt a megoldást “természetközeli erdőkezelésnek” nevezzük. Meg kell értenünk, hogy a biodiverzitás megsemmisítése egyáltalán nem helyes dolog, az a jó, ha sok állat és növény van benne.

Nagyon fontos a természeti rendszereink – erdőink, vizes élőhelyeink, gyepjeink, óceánjaink – működéséhez a fajok biológiai sokfélesége.

40 év alatt elveszítettük a gerinces élőlények állományának 70% -át!

Rossz irányba haladunk! Tényleg nem hagyhatjuk figyelmen kívül a természeti környezet szerepét, és eljárásainkat a kibocsátások csökkentésére kell használni. Használjuk a természeti világot a CO2 elnyeléséhez!!

Nem várhatunk még egy, vagy két évtizedet, hogy létrehozzunk a “légköri szén-dioxid-szívókat”, amelyekkel szeretnénk eltávolítani a légkörből.

Már most rendelkezünk a természetnek ezzel a képességével, mindaddig, amíg nem hagyjuk abba a pusztítását.

Igen, rendkívül fontos, hogy a tudomány bekerüljön az iskolai tantervbe, és a felnőtteket is oktatni kell. Legalábbis az az érzésem, hogy szinte senki sem ismer, nem fér hozzá olyan információkhoz, amelyekre szükségünk lenne, és nem tudjuk érthetővé tenni a rendelkezésünkre álló tudományt, valami olyasmivel, amelyhez viszonyulhatunk, szóval, muszáj a tudományos számokat valahogyan érthetővé tenni, hogy az emberek ténylegesen érzékelni tudják a veszély sürgető voltát.

A gyerekeket is, de mivel nem várhatjuk meg, hogy a mai gyermekek felnőjenek, és felelősséget vállalhassanak, oktatnunk kell a mostani felelős vezetőket és a felnőtteket is.

Tehát mindenkit oktatnunk kell.

A húsfogyasztás kérdéséről valamit: a húsipar jelentős mértékben járul hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásához – az előállítása, feldolgozása, szállítása során.

A húsfogyasztás csökkentése az egyik módja a saját közvetlen kibocsátásunk csökkentésének, és ez egy a sokféle módszer közül, amellyel csökkenthetjük a saját kibocsátásunkat.

Önök döntenek arról hogyan közlekednek. Önök választanak, hogy milyen termékeket fogyasztanak. Önök hatással lehetnek a kibocsátásokra. Lehetnek tanító-példamutató hatással másokra.

Az életmódjuk megválasztásával mozgalmat is elindíthatnak, másokra hatva.

De úgy hiszem fontos felismerni annak korlátait, hogy egyszerre próbáljuk meg kijavítani ezt az elrontott rendszert.

Az egyik oka annak, hogy miért nem hozzuk meg ezeket a döntéseket, néha az, hogy nem tudunk választani. Vagy egyszerűen nincs lehetőségünk választásra, vagy nagyon nehéz megtenni. Vagy olyan idő- és pénzbefektetést igényelnek, hogy túl nagy áldozatnak tűnik.

És ez azért van, mert nem csak arról van szó, hogy megeszel egy adag húst. A probléma maga az élelmiszer-ellátó rendszer.

Nem csak arról van szó, hogy adott utat tesz meg. A szállítási rendszer, ez a probléma.

Erre a mi rendszerünkre – a dolgok előállítására, és elszállítására – úgy kell tekintenünk – ahogy korábban már említettük – mint egy olyan rendszert, amely közülünk sokaknak jövedelmező lett, de amely egy fenntarthatatlan rendszer. Ez nem egy olyan modell, amellyel az egész világot fel lehetne virágoztatni.

Hogy egy olyan világ legyen, amelyben nincs örökkévaló, és hatalmas egyenlőtlenség, és nem egy fenntarthatatlan világ, egy ilyen “beékelt” társadalom, mint a jelenlegi – egyszerűen nem tartható fenn.

Azért, hogy ezt a nagy szenvedéssel, igazságtalansággal járó forgatókönyvet elkerüljük, el kell gondolkoznunk az alapvető rendszereinkről. A nagyüzemi termelési rendszereket, a politikai rendszereket meg kell változtatnunk, hogy fenntarthatóvá váljon az életünk.

Kérdésem: Hogyan cselekedhetnek azok, akik nincsenek hatalmi pozícióban, és esetleg elhagyják az iskolát…, hogyan tudja a 99%, mi lehet a legközvetlenebb módja a a befolyásolásnak és változtatásnak?

Nagyon köszönöm ezt a kérdést, uram!

Azt javaslom, hogy mindannyian nyilatkozzanak erről röviden!

Abban az értelemben amit a fiatalok tudnak tenni, az amit tesztek már elképesztő, mert megváltoztatja a politikát. Megvannak az eljárásaink.

A politikát kell megváltoztatnunk. Ti már segítetek ebben. Ha elég idős vagy, bárhol is vagy, kérjük, szavazzál.

Ez a legfontosabb dolog, amit megtehetsz a demokráciákban. Szavazz, kérlek. Igen, ezt csak “visszhangozni” tudnám. Úgy vélem, sok mindent tehetünk.
Mind képesek vagyunk újrahasznosítani dolgokat. Kicserélhetjük az izzókat,.. stb. De ténylegesen a legfontosabb dolog a politikai változás.

Olyan politikai rendszerünk van, amely nagyon megfelel azok érdekeinek, akik tökéletesen elégedettek a kialakult, jelenlegi helyzettel… és amit muszáj megváltoztatni. És azt hiszem, hogy nagyon is… ez… elengedhetetlen, hogy olyan módon tegyék, hogy segítsen fenntartani a reményt. Úgy gondolom, hogy a remény teszi lehetővé ennek a problémának a megoldását… ennek az átalakulásnak a végrehajtását.

Úgy gondolom, hogy önmagukban a technológiák, a megfelelő politikák, az információk – nem fogják ezt biztosítani.
Úgy vélem, hogy valóban szükségünk van a reményre, tehát ahogy ti cselekedtek, ahogy ti próbálkoztok és változtattok, olyan emberekkel együtt tegyétek, akik segíthetnek reményt adni nektek.

Természetesen sok minden tehető a mindennapi életben a saját ökológiai lábnyomunk csökkentése érdekében, de különösen azért, hogy tájékozódjatok és tájékoztassatok másokat, mivel jelenleg az információhiány, az ismeretek hiánya olyan nagy, és muszáj kitöltenünk ezt a rést.

Tehát terjesztenünk kell az információkat, és velem együtt növelnünk kell a tudatosságot, és meg kell kezdenünk ezt a válságot úgy kezelni, mint egy válságot. És nemcsak mint egyén, hanem mint egy nagy mozgalom kis része, hogy nyomást gyakoroljunk a hatalmon lévő emberekre.

És igen, a szavazás nagyon fontos, de a demokráciát nemcsak a választás napján kell gyakorolni. Minden másodpercben, és a közvélemény, a közvélemény az, ami irányítja a szabad világot. Tehát, mi nem üldögélhetünk csak itt, és nem mondhatjuk: megvárom a választási napot. Ma kell tenni valamit, mert egy demokrácia polgáraként ez a ti felelősségetek.

Felmerült egy kérdés a bűncselekményről. Vannak bűncselekmények, és itt Európában, van egy kollégám, aki Kelet-Európában dolgozik, és sok erdőirtás történik bioenergia és fűrészáru előállítása céljából, többek között az UNESCO világörökségi helyszíneiről is, és ezek bűncselekmények.

De valóban kellene… egyetértek Shivan-nal, ennek a reményről kell szólnia. Hinnünk kell abban, hogy változást érhetünk el!

Ha sokan közülünk csak kis dolgot tesznek is, akkor ez együtt sokat jelent.

De valóban meg kell változtatnunk a politikai struktúrát. Meg kell változtatnunk gazdaságunk természetét, amely jutalmazza a bolygót pusztító tevékenységeket, és így…

Mindezeken egyszerre kell dolgoznunk.

Régóta foglalkozom ezzel az üggyel, és emberek megkérdeznek: “Nem csüggedtél el?” Nos, vannak rossz napjaim, megengedem nektek is, hogy ezt tegyétek, de látok lehetőséget a továbblépésre, arra, hogy ti megváltoztattok valamit, és akkor ez máshol is változást idéz elő.

Hát, változtassuk meg a társadalmunkat, változtassuk meg a gazdasági rendszerünket. Tegyük ezeket fenntarthatóvá, és azt javaslom, hogy vessenek egy pillantást a Fenntartható Fejlesztési Célokra (SDG). Tizenhét ilyen cél van.

Nem kötelező erejűek, de nagyon sok jó ötlet van ott. Köszönöm!

Nagyon köszönjük, hogy csatlakoztak ma hozzánk.

https://climenews.com/szovetsegben-a-tudomannyal

 

Load More


Ahogy az éghajlati válság fokozódik...

...a megalapítása óta karbonsemleges módon fenntartott ClimeNews – Hírportál nem marad csendben, számára a környezettel kapcsolatos beszámolás prioritás. Az éghajlati veszélyről, a természetről és a légköri szennyezésekről szóló jelentéstétel olyan nagy hangsúlyt kap, amelyet megérdemel. A ClimeNews tudja és elismeri, hogy korunk meghatározó kérdése az éghajlati veszély. Olyan – még tabunak számító – információkat és összefüggéseket, amelyeket más médiák gyakran nem jelentetnek meg, azt mi megírjuk. A fajunk és a bolygónk számára ebben a kulcsfontosságú időben szándékunkban áll az olvasókat tudományos tényekre alapozott veszélyekről, következményekről, és megoldásokról tájékoztatni, nem politikai előítéletekre vagy üzleti érdekekre befolyásolva.

Hónapról hónapra a cikkek olvasói teszik lehetővé, hogy a ClimeNews újságírás mindenki számára nyitva maradjon. Úgy gondoljuk, hogy mindenki megérdemli a tényadatokhoz való hozzáférést, függetlenül attól, hol élnek, vagy mit engedhetnek meg maguknak. Függetlenségünk azt jelenti, hogy szabadon kivizsgálhatjuk és megtámadhatjuk a hatalomban lévő személyek mulasztásait. Tájékoztatjuk olvasóinkat a környezeti veszélyekről tudományos tények alapján, nem üzleti vagy politikai érdekek által vezérelt módon. Számos fontos változtatást végeztünk stíluskalauzunkban annak érdekében, hogy az általunk használt nyelv pontosan tükrözze a környezeti katasztrófát.

A ClimeNews - Hírportál úgy véli, hogy az éghajlati válsággal szembeni problémák rendszerszintűek, és alapvető társadalmi változásokra van szükség. Jelentéseket készítünk az egész világon élő egyének és közösségek, vállalatok erőfeszítéseiről, akik félelem nélkül állást foglalnak a jövő generációi számára és az emberi élet megőrzéséért a Földön. Azt akarjuk, hogy történeteik inspirálják a reményt. Jelentést készítünk a szervezetünkben elért haladásunkról mi is, mivel fontos lépéseket teszünk a környezetre gyakorolt ​​hatásaink kezelésére.

Reméljük, hogy ma fontolóra veszi a ClimeNews - Hírportál nyitott, független újságírás, jelentések támogatását. Az olvasók minden támogatása, akár nagy, akár kicsi, nagyon értékes. Támogasson minket szabadon megválasztott összeggel egy biztonságos rendszeren keresztül - és csak egy percig tart. Köszönjük.

ClimeNews TÁMOGATÁS

Amennyiben szeretnél értesítéseket kapni az új cikkek megjelenéséről, add meg az emailcímedet.

Mit jelent ez? Kapni fogsz egy rövid értesítést az új cikk címéről és pár mondatos rövid tartalmáról. Amennyiben érdekel a cikk, az ott található linkre kattintva felkeresheted a Hírportálunkat.