A több ember nyilvánvalóan nagyobb migrációs nyomást jelent, főleg, hogy a migráció jelentős része a klímaváltozás eredménye, mely szintén a népességnövekedés eredménye (gazdag és szegény országokban egyaránt). Láthattuk, ahogy az idegen kultúrákból származó bevándorlók tömeges beáramlása radikalizálja a társadalmakat. Az emberek tribális ösztöneit nehéz gyorsan felülírni, és amennyiben nem valósul meg az integráció, és kis államok alakulnak ki az államban, úgy az értékek sem idomulnak a befogadó országban uralkodó értékekhez. A radikalizáció elkerülésének leghatékonyabb módja – csakúgy, mint minden probléma esetén – a megelőzés. Ha nem születik annyi – szüleik által egyébként sem kívánt – gyermek, akkor enyhébbek lesznek a klímaváltozás hatásai, és a hatásai miatt kevesebb emberből kevesebb kényszerül elhagyni szülőföldjét.

A háborúk mögött általában a különböző népcsoportok ökolábnyomának ütközése a fő ok. A gazdaság alapja végeredményben a természeti erőforrások (pl. ivóvíz, erdők, talajok, kőolaj, stb.). A természeti erőforrások pedig végesek, illetve megújulási potenciáljuk véges. Az ezekből előállítható termékek mennyisége persze a termelékenység növekedésének hatására gyorsan növekedhet, ami a bőség illúzióját keltheti. Ám fontos észben tartani, hogy mindez a természeti erőforrások (illetve a globális létfenntartó rendszerek, pl. a klíma, vagy az óceáni ökoszisztémák egészségének) rovására megy, és amikor kifogyunk azokból, akkor a termékek bősége hirtelen elillan, és a bőség illúziója szertefoszlik.