[2018 okt. 24.-én 700 ENSZ-delegált hallott egy felhívást, hogy cselekedjenek bátor módon a klímavédelem kapcsán.]
[Ezután már nem mondhatják, hogy “nem voltunk tisztában vele”.]

Jó reggelt!

A Fenntartható Fejlődési Célok egy keretrendszert kínálnak a közös szükségletekről való gondolkodáshoz. De szeretném, hogy fontoljunk meg valamit,

ami bátrabb és sürgősebb. Noha a klímaváltozás az SDG-k között van, Úgy vélem, az IPCC legfrissebb jelentése arra késztet, hogy újragondoljuk a prioritásokat. Azt mutatja, hogy a klímaváltozás már egy bolygószintű vészhelyzet, ami az emberiség létét fenyegeti.

A művész, aki ezt a hihetetlen mennyezetet készítette, Barceló, amikor megkérdezték, hogy mi inspirálta ennek elkészítésére, egy délibábról beszélt, amit a Száhel-övezetben látott, ahol úgy látta, mintha az állatok, fák és emberek valahogy beleolvadnának az égbe.

És azon tűnődöm, ez vajon valami drámai metafora számunkra itt az ENSZ emberi jogok termében arra, hogy milyen ijesztő következményei lehetnek a klímamegbolondulásnak a bolygóra és ránk nézve? Szóval ahogy a klíma elmozdul a civilizációnk számára barátságos medréből, föl kell ismernünk, hogy miért voltunk ennyire képtelenek arra, hogy kollektív módon megváltoztassuk hozzáállásunkat.

Több évtizednyi szándék és kezdeményezés ellenére a kibocsátások tovább nőnek. Úgy gondolom, azért, mert az erre irányuló tettek mindig is kiegészítő jellegűek voltak, és sohasem a gazdasági szerveződésünk kiindulási pontjai. Tehát bár jellemző, hogy a mai megbeszélésünkhöz hasonlók arra fókuszálnak, hogyan lehet fejleszteni a jelenlegi rendszert, valami sokkal bátrabb dolog megfontolását kérem Önöktől. Ez pedig a gazdasági rendszerünk átalakítása, méghozzá gyorsan.

Itt a kritika, és nem egy szégyellős fajta:  A tőkepiacok (és általában a verseny) a cégek méretének és profitabilitásának növekedését jutalmazzák. Ezért a fogyasztás növelésére manipulálják az embereket, miközben áthárítják a költségeket a társadalomra és a környezetre. De egy még mélyebb oka annak, hogy az emberek elérjék a természeti határokat az a pénzügyi rendszerünk, ami magáncégek által adott hitelre épül. Majdnem az összes elektronikusan nyilvántartott megtakarítás mögött bankok által létrehozott, kamatterhelt hitelpénz áll. Ahhoz, hogy ez a rendszer működjön, mind több természeti erőforrást kell felélnünk, hogy jövedelmeket generáljunk belőlük, amiből finanszírozni tudjuk a kölcsönöket. Enélkül a kölcsön visszafizetése esetén a pénzkínálat eltűnne. Ez a rendszer működött egy darabig néhány helyen, de már nem.

A klímamegbolondulás, amivel szemben állunk, a természet “válasza” az önhittségünkre, hogy azt hisszük, örökké terjeszkedhetünk. A bankrendszerünk és a vállalati szektor rendszerszintű átalakítása már régóta esedékes. (No meg a népességrobbanás megállítása! a szerk.)

Idáig a vezető pozíciókban lévők kevésbé kínos magyarázatokat preferáltak problémáinkra. Ám azt gondolom, ez a fajta önteltség hatalmas veszéllyé kezd válni a földi életre. Most már tudjuk, hogy számos pozitív visszacsatolási folyamat elkezdte tovább melegíteni a bolygót, ami azzal fenyeget, hogy kiveszi a jövő irányítását a kezünkből. Ha tehát nem ébredünk föl a téveszméinkből azt illetően, hogy igazából mi gyakorlatias és megfelelő, akkor szégyellhetjük magunkat.

[Mit tehetsz?]

[Légy naprakész a tudományos eredmények kapcsán!]

[Fontold meg az erőszakmentes polgári ellenállást!]

[Törekedj a mélyadaptációra a szakmádban és közösségedben!]

[Boldogítsd magad játékos kapcsolódással a természethez, barátokhoz és családodhoz!]

[Segítsétek egymást szomszédaiddal, építs helyi közösséget!]

[Függetlenítsd magad a fenntarthatatlan pénzügyi rendszertől!]

[Csatlakozz egy zöldpárthoz, vagy vállald föl a vezetését!]

[Támogasd a fogamzásgátlás emberi jogát!]
[bocs.eu / qfpc.bocs.eu / loveinfo.bocs.eu]