Bővebben a nyomorgók fogyasztásáról

„Egyetlen átlagos amerikai annyira terheli a Földet, mint tizenkét és fél angolai, akkor is, ha ugyanannyi ideig élnek. (Egyébként az USA-ban a várható életkor a kétszerese az angolainak.)” – B.I.

Sokan vannak, akik sokat fogyasztanak, ugyanakkor még többen nyomorognak, akik szeretnének többet fogyasztani (jogosan). Ne feledjük, a nyomorgók nem ökotudatosságból fogyasztanak keveset, hanem kényszerből! Megjegyzendő, hogy maga a nyomor is jórészt a fogamzásgátlás hiányából fakad. „A szegénység oka épp a fogamzásgátlási lehetőségek hiánya – mutatja 103 ország utóbbi 60 évének klaszteranalízise, amit angolul, németül és magyarul jelentettünk meg.” – mondja Simonyi I. Gyula.

A fogyasztáscsökkentésre nincs kielégítetlen igény, de tegyük fel, sikerülne lentebb tornázni a gazdagok fogyasztását. Ugyanakkor kegyetlenek volnánk, ha nem segítenénk növelni a nyomorgó milliárdok fogyasztását. Ha tehát átlagoljuk, rájövünk, hogy a globális átlagfogyasztás igazából nem valami sok. Ökolábnyom alapján ez kb. Brazília szintje (2,75 gha/fő), ami a magyar átlag 75%-a.[6][7] Persze aki szerint a magyar átlag háromnegyede már soknak számít, aszerint igen…

Ugyanakkor érdemes látni, hogy eleve csak azért téma a túlfogyasztás, mert sok a fogyasztó. A legtöbb szegény ország már így is annyira túlnépesedett, hogy a rendkívül alacsony egy főre jutó fogyasztás mellett is súlyosan túlterheli a területét. Akkor most ők is túl sokat fogyasztanak? Nyilván nem, csak túl sokan vannak. Ehhez képest Norvégia egy főre jutó fogyasztása (ökolábnyoma) viszonylag, ám mégis zöldben vannak, mivel nincsenek túl sokan.[7] Ezek a példák kontextusba helyezik a „túlfogyasztás” szűklátókörű ideáját.

Ha még mindig feleennyi ember lenne, akkor a jelenlegi átlagfogyasztással is bőven beleférnénk a Föld eltartóképességébe. Fontos megértenünk, hogy az átlagfogyasztást igazából nem is lehetne nagyon csökkenteni, hisz a jelenlegi globális egy főre jutó ökolábnyom kétharmada (1,8 gha) már világnyomort jelentene (ez kb. Szváziföld, Kuba, és a Dominikai Köztársaság szintje), pedig már az is túl sok volna, mivel csak 1,63 jutna.[6]

Kell-e foglalkozni a rászorulókkal, és ha nem, miért igen?

Category: Kell-e foglalkozni
Tags: fenntartható, fogamzásgátlási lehetőségek, fogyasztáscsökkentés, Norvégia, szegény országok, túlfogyasztás, túlnépesedett