„És itt jelenik meg a második dilemma: az egyén érdekei gyakran szembekerülnek a nagyobb közösség érdekeivel. Egy angolai földművelő számára, aki az államtól nyugdíjra nem számíthat, viszont tudja, hogy sok gyermek nem éri meg a felnőttkort betegség vagy háború miatt, az ott szokásos 5-6 gyerek teljesen logikus és indokolt.” – B.I.
A közösség érdeke valójában az egyének érdekeinek eredője. Ugyanakkor a vezetés érdeke valóban szembe szokott kerülni az egyének érdekeivel, ám jellemzően fordítva, vagyis a kormány szeretne több születést (jellemzően gazdasági okokból). Ám egy ökológiailag túlterhelt világban az egyének és a kormányok érdeke is a kis születésszám és a fogyás, legföljebb a rövidtávú (jellemzően gazdasági) érdekek bezavarnak.
Valójában a földművelő részéről sem indokolt vagy logikus, hogy sok, tanulatlan utódja legyen, akik jó eséllyel koldussá válnak, és ha akarnák se tudnák eltartani szüleiket. Gyakori, hogy a földművelők nem ismerik föl saját érdekeiket, és emiatt több gyereket akarnak, mint feleségeik. Afrikában például a nők átlagosan hárommal kevesebb gyermeket szeretnének, mint a férfiak.[4] Ennek oka többek között az, hogy nekik kell kihordani, megszülni, szoptatni, felnevelni, stb.