Ez az infografika naponta frissül, és adatokat gyűjt a Mauna Loa Obszervatóriumból. A méréseket a Scripps Institution of Oceanography koordinálja. A Mauna Loa Obszervatóriumot a NOAA üzemelteti.
A 7 napos átlag mező az elmúlt 7 nap átlagát mutatja, beleértve a mai napot is. Naponta frissül.
Az 1000 éves grafikon a CO2-szintek történelmi összefüggéseit mutatja. Naponta frissül.
A 20 éves grafikon az elmúlt 20 év CO2-szintjét mutatja, hogy jelezze, lassul-e a növekedés üteme. Évente egyszer frissül, és nem mutatja az aktuális év értékét.
Az „elmúlt 2 évben” mező a mai CO2-szint és a két évvel ezelőtti, ugyanezen a napon mért értékek közötti különbséget mutatja. Az infografika e kulcsfontosságú eleme napi frissítést nyújt arról, hogy a világ milyen előrelépést tett a CO2-kibocsátás csökkentése terén.
Ahogyan a távolságok mérésére a métert használjuk, a CO2-szint mérésére a ppm-et használjuk. A “ppm” azt jelenti, hogy “parts per million”. Más szóval, 400 ppm azt jelenti, hogy a levegő minden millió részecskéjére 400 CO2-részecske jut. Ez talán nem hangzik soknak, de nagy hatása van.
A szén-dioxid globális szintje és növekedési üteme az egyik legfontosabb tényező, amely meghatározza civilizációnk és a földi élet jövőjét.
Ez az élő infografika azért létezik, hogy ez a két gondolat könnyen elérhetővé váljon bárki számára a világon, legyen az gazdálkodó, ügyvéd, gyerek vagy nyugdíjas.
Lehet azzal érvelni, hogy ezek a számok egyesek számára nem fontosak, de ugyanezt mondhatnánk az FTSE, S&P, Nikkei stb. esetében is, és bizonyára a globális CO2-szint sokkal nagyobb jelentőséggel bír. Azt is elismerjük, hogy az ilyen típusú számadatok önmagukban nem feltétlenül ösztönzik a változást, azonban egy nagyobb, vegyes kommunikációs stratégia rendkívül erőteljes elemét képezhetik.
Úgy véljük, hogy jelentőségét tekintve ennek az információnak a háztartások köztudatába kellene tartoznia, és nagyon furcsa, hogy még mindig nem.
Ezért tettük ezt az infografikát tömörré, színessé, könnyen érthetővé és ingyenessé, hogy a hír- és időjárás-kiadóknak minden okuk meg legyen a használatára, és semmi okuk arra, hogy ne használják.
A projektet Matthew Shribman vezeti a Cambridge Zero / Cambridge-i Egyetem támogatásával.
A fejlesztők: Chris Butterworth, Richard Coates, Rowland Williams, Keith Alexander, Erika Antiche Garzón, Max Palmer.
Tervezők: Bella Soares, Chris Butterworth
Külön köszönet: Gary Fearnall
Az infografikát a Grantham Intézet, a 2 Degrees Institute, a Scripps Institution of Oceanography at UC San Diego és a Readingi Egyetem Meteorológiai Tanszéke támogatja.
Environmental management
Prof. Tamás János, Prof. Blaskó Lajos (2008) – Debreceni Egyetem
1. Energiaválság
2. A fosszilis tüzelőanyagok és az energianövények égetésének környezeti hatásai
Globális felmelegedési potenciál (GWP)
Globális felmelegedési potenciál (fatüzelés)
A bio-üzemanyagok hatása a szén-dioxid mérlegre<
A légszennyezéssel kapcsolatos trendek Magyarországon
— O —
Az üvegházhatást okozó gázok ismertetése
Vízgőz: A fő üvegházhatást okozó gáz a vízgőz (H2O), amely a természetes üvegházhatás kétharmadáért felel. A légkörben a vízmolekulák befogják a Föld által kisugárzott hőt, majd visszasugározzák minden irányban, felmelegítve a Föld felszínét, mielőtt végleg visszasugárzódik az űrbe.
A légkörben lévő vízgőz része a hidrológiai ciklusnak, e zárt cirkuláló vízrendszernek – amelynek a Földön véges a mennyisége –, s amely víz az óceánokból és a szárazföldről kerül a légkörbe és újra vissza a párolgás és gőzölgés, a lecsapódás és a csapadék révén.
Az emberi tevékenység nem növeli meg a légkörbe kerülő vízgőz mennyiségét. A melegebb levegő azonban több nedvességet tartalmazhat, így emelkedik a hőmérséklet, ami tovább erősíti az éghajlatváltozást.
Szén-dioxid: A megnövekedett (ember okozta) üvegházhatás fő eleme a szén-dioxid (CO2). Általában a megnövekedett üvegházhatás több mint 60 %-áért felel. Az iparilag fejlett országokban a szén-dioxid az üvegházhatású gázkibocsátások több mint 80 %-át teszi ki.
A Földön lévő szén mennyisége véges, a vízhez hasonlóan ez is ciklusnak, a szén ciklusnak a része. Ez egy nagyon bonyolult rendszer, amelyben a szén kikerül a légkörbe, a földi bioszférába és az óceánokba. A növények a fotoszintézis révén megkötik a légköri szén-dioxidot. A szenet a szöveteik építésére használják, és visszabocsátják a légkörbe, amikor elpusztulnak és lebomlanak. Az állatok (és az emberek) teste is tartalmaz szenet, mivel a megevett növényekből vagy a növényevő állatokból származó szénből épültek fel. Ez a szén szén-dioxid formájában távozik, amikor lélegeznek (a kilégzés útján), vagy amikor elpusztulnak és lebomlanak.
A fosszilis fűtőanyagok bizonyos feltételek között évmilliók alatt kialakult elhalt növények és állatok fosszilizálódott maradványai, és ezért sok szenet tartalmaznak. Általában a szén az eltemetett erdők maradványa, míg az olaj az átalakult óceáni növényi élet maradványa. (Az óceánok elnyelik a szén-dioxidot, amely oldott formában a tengeri élet révén kerül felhasználásra fotoszintézis útján.)
Minden évben több-milliárd tonna szén természetes cseréje valósul meg a légkör, az óceánok és a földi növényzet között. A légköri szén-dioxid szintek alig 10 %-ban változtak az ipari forradalom előtti 10.000 évben. 1800. óta azonban a koncentráció körülbelül 30 %-kal emelkedett, mivel nagy tömegben égetnek el fosszilis fűtőanyagot energiatermelés céljából – zömmel az iparilag fejlett országokban. Jelenleg több mint 25 milliárd tonna szén-dioxid kerül ki a légkörbe minden évben.
Az utóbbi időben európai kutatók feltárták, hogy a légkörben a jelenlegi szén-dioxid koncentráció most magasabb, mint bármikor korábban az elmúlt 650.000 évben. Az Antarktisz-i jégben több mint 3 km mélységből hoztak fel mintákat a több százezer évvel ez előtt kialakult jégből. A jégben lévő légbuborékok bizonyítékkal szolgálnak a légkör korábbi összetételéről, s megállapítható, hogy a Föld történetének különböző koraiban milyen volt a levegő összetétele.
A szén-dioxid a légkörben 50–200 évig marad fenn, attól függően, hogyan kerül vissza a körforgás keretében a Földre vagy az óceánokba.
Metán: A fokozott üvegházhatásért felelős második legfontosabb üvegházhatású gáz a metán (CH4). Az ipari forradalom kezdete óta a légköri metán koncentráció megduplázódott, és körülbelül 20 %-kal járult hozzá az üvegházhatás növekedéséhez. Az iparilag fejlett országokban a metán általában az üvegházhatású gázok kibocsátásának 15 %-át teszi ki.
A metánt alapvetően baktériumok termelik, amelyek a szerves anyagon oxigén hiányában elszaporodnak. Ezért különféle természeti és az ember által befolyásolt forrásokból keletkezik metán, de az ember által okozott kibocsátások teszik ki a többséget. A természeti források közé tartoznak a mocsarak, a termeszhangyák és az óceánok. Az ember okozta források közé tartozik a bányászat és a fosszilis fűtőanyagok égetése, az állattenyésztés (az állatok növényekkel táplálkoznak, amelyek fermentálódnak a gyomrukban, így metánt lélegeznek ki, és metántartalmú a trágyájuk is), a rizstermesztés (az elárasztott rizsföldek metánt termelnek, mivel a talajban lévő szerves anyag elegendő oxigén nélkül bomlik le) és a szeméttelepek (ismét arról van szó, hogy elegendő oxigén nélkül bomlik le a szerves hulladék).
A légkörben a metán csapdába fogja a hőt, és 23-szor hatékonyabb, mint a széndioxid. Az élettartama azonban rövidebb, 10 és 15 év között mozog.
Dinitrogén-oxid: A dinitrogén-oxid (N2O) természetes úton szabadul fel az óceánokból és az esőerdőkből, és a talajban lévő baktériumok hatására. Az ember által befolyásolt források közé tartoznak a nitrogén alapú műtrágyák, a fosszilis fűtőanyagok égetése és az ipari vegyi anyagok előállítása nitrogén felhasználásával, például a szennyvízkezelés. Az iparilag fejlett országokban a nitrogén-dioxid felel az üvegházhatású gázok kibocsátásának kb. 6 %-áért. A széndioxidhoz és a metánhoz hasonlóan a dinitrogén-oxid üvegházhatású gáz, melynek molekulái elnyelik az űrbe kiszökni próbáló hőt. A dinitrogén-oxid 310-szer hatékonyabb a hő elnyelésében, mint a széndioxid. Az ipari forradalom kezdete óta a légköri nitrogén-dioxid koncentráció körülbelül 16 %-kal nőtt, és 4–6 %-kal járult hozzá az üvegházhatás fokozódásához.
Fluorozott üvegházhatású gázok: Ezek képezik az egyetlen olyan üvegházhatású gázokat, amelyek nem fordulnak elő a természetben, hanem az ember fejlesztette ki ipari célokra. Az iparilag fejlett országokból történő üvegházhatású gázkibocsátások kb. 1,5 %-át teszik ki. Rendkívül hatékonyak azonban – akár 22.000-szer is hatékonyabban meg tudják kötni a hőt, mint a széndioxid – és több ezer évig megmaradnak a légkörben.
A fluorozott üvegházhatású gázokhoz tartozik a hidrofluorokarbon (HFC), amit a hűtő és fagyasztógépekben, többek között a légkondicionálókban is használnak; a kén hexafluorid (SF6), amit például az elektronikai ipar használ fel; és a perfluorokarbon (PFC), amely az alumíniumgyártás során kerül kibocsátásra, és az elektronikai ipar is használja. E gázok közül a legismertebb a klorofluorokarbon (CFC), amely nemcsak fluorozott üvegházhatású gáz, hanem az ózonréteget is lebontja. Az ózont lebontó anyagokról 1987-ben Montrealban elfogadott jegyzőkönyv szerint ezeket fokozatosan kivonják a forgalomból.
Lehetséges végkifejlet (húzza a csúszkát vízszintesen):
