„Az Egyezményben részes Államok szilárdan eltökélve, hogy munkálkodni fognak abból a célból, hogy az általános és teljes leszerelés terén hatékony előrehaladást érjenek el, ideértve a tömegpusztító fegyverek valamennyi fajtájának eltiltását és megsemmisítését, és meggyőződvén arról, hogy a vegyi és bakteriológiai (biológiai) fegyverek fejlesztésének, gyártásának és tárolásának hatékony intézkedésekkel való eltiltása, valamint megsemmisítésük hozzájárul a szigorú és hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett történő általános és teljes leszerelés megvalósításához…”
Hogy ez a szépen hangzó etikus jogi deklaráció mit jelent, azzal talán most, a SARS-COV-2 vírus okozta járvány kapcsán szembesül a Föld minden országa. Ami biztos: már 2015-ben megdöbbentően hiteles bizonyítékokkal alátámasztott megállapítások szerepeltek a szakirodalomban a koronavírusok mesterségesen előállított kiméra változatáról és azok emberre való veszélyességéről. Tehát nem az a kérdés, hogy lehet-e ilyet megalkotni, hiszen lehet, hanem az, hogy kijutott-e a vuhani laboratóriumból vagy sem? És ennél is fontosabb, hogy szabad-e/szabad lett volna-e ilyet megalkotni, tárolni és bármire felhasználni?
Magyarországon nyilvános kormányhatározatban kiadott állami feladat volt a szovjet csapatok kivonulása után a sugár, a vegyi és biológiai fegyverek nyomainak vizsgálata, és ha szükséges, akkor a mentesítés. (Feladatom volt e munka irányítása 1990-93 között.) Sajnos az 1971-es ENSZ deklaráció, majd az azt követő ratifikációk tulajdonképpen nem voltak egyebek, mint a startvonalhoz való felsorakozás és annak kihirdetése, hogyan is kell megvalósítani a sugár, vegyi és biológiai fegyverkezést.
A biológusok között a múlt század 70-es, 80-as éveiben nagyon heves vita zajlott világszerte, így a Szegedi Biológiai Központban is, hogy etikai szempontból mi engedhető meg. Ezt a vitát mint kezdő biológus magam is követtem. Szabad-e génmanipulációk során átlépni a faji határokat, szabad-e kimérákat létrehozni? Ha igen, akkor hogyan, milyen mértékben? A kimérák gyártása megengedhető-e, s ha igen, akkor mik az etikai korlátok?
De mi is a kiméra? Olyan mesterségesen létrehozott élőlény, ami az evolúció szabályai eredményeként képtelen lenne létrejönni, vagyis a valódi kutyafejű tatár vagy emberfejű birka. Ilyen lények a mesékben léteznek, és mindig valami egyedi és szörnyű tulajdonsággal vannak felruházva. Valahogy a génjeinkben élő mese/mítosz, vagy mondhatjuk: ősi, esszenciális világtudatunk figyelmeztet minket a veszélyre. A biológusok ilyen mesebeli lényeket a 70-es évek óta valóban elő tudnak állítani, és igazuk van a meséknek, mert ezekről egyelőre a tapasztalat azt igazolja, hogy szörnyetegek és uralhatatlanok.
Az etikus biológia hívei szerint nem szabad kimérákat előállítani. De nem ők nyerték a vitát, és elindult a lavina, aminek egyik durva kinövése például azon GMO növények forgalomba hozatala volt, amelyekbe egy bacilus toxinjának génjét ültették be, és a növény minden sejtje bizonyos rovarfajokat elpusztító mérget termel. Látszólag nem is lett volna ezekkel a kiméra növényekkel probléma, ha egy magyar professzor Nagy Britanniában egy tudományos metodika kidolgozása során nem szembesült volna azzal, hogy a kiméra növénnyel tartósan táplált patkányok megmérgeződtek, sőt rákos daganataik lettek. A kimérát előállító nagy hatalmú cég iszonyú bosszút állt a magyar kutatón, aki az igaza védelmében folytatott csatában elveszítette lovagi címét és akadémiai tagságát Nagy Britanniában, és csak 10 éves küzdelem árán nyerte vissza a becsületét. De a kapitalista világcég ez idő alatt hihetetlen mértékű profitra és világuralomra tört és kikerülhetetlenné vált az ipari növénytermesztésben.
2015. november 9-én a Nature Medicine tudományos folyóiratban jelent meg a SARS-COV vírus kutatásáról egy figyelmeztető cikk, aminek jelentőségére senki nem figyelt fel időben, és nem törekedett a kutatási irány etikus korlátozására. A kutatók patkós orrú denevér és egér koronavírusának “ötvözéséből” olyan olyan vírusváltozatot/kimérát állítottak elő, ami az ember ACE2 receptorához kapcsolódva a sejtbe jut, ott szaporodik és rendkívül hatékonyan meg tudja fertőzni az ember légúti sejtjeit. Sőt azt is közlik, hogy az ismert immunterápiás és profiltaktikus módszerek nem hatékonyak a kiméra vírus ellen. Az eredmények alapján SL-SHC014-MA15 jellel jelölve előállították a rekombináns vírust. Végül az összefoglalóban kiadják a figyelmeztetést, hogy feltételezhető a SARS járvány újbóli megjelenése. A tudományos közleményben foglaltakat 2015 óta senki nem cáfolta.
A szaktudományos közleményben jósolt járvány megjelent, és egy biológusban azonnal felébred a kétely és a kérdés: spontán jelent-e meg a most járványt elindító vírustörzs? Hiszen SARS vírusok évmilliók óta velünk élnek, ahogy az egér és a denevér is, és eddig olyan változatát a vírusnak soha nem találták, ami olyan módon ötvözi a denevér és az egér koronavírusának tulajdonságait, hogy az pont az emberre legyen súlyosan veszélyes. Miért nem találtak ilyet? Az ökológus biológus válasza, hogy a két állatcsoport nem zsákmánya egymásnak, sőt az étlapjuk és az élőhelyük is nagyon eltér, tehát olyan erős ökológiai gát van a két faj között, ami a két vírustörzs természetes találkozását, természetes kereszteződését kizárja.
A Newscientist ez év február 16-i cikke idézi Bette Korber kutató február 2-i közlését, amely szerint kialakulni látszik egy végtelen történet, hiszen a különböző kiméra változatok képesek rekombinálódni, és újabb és újabb virulens és akár a meglevő vakcináinkat kikerülő változatot létrehozni. Újra és újra felvetődik az örök etikai kérdés, hogy az embernek szabad-e Istent játszani, hiszen a Biblia szavaival élve “szabad nékem minden, de nem minden használ”? Mégiscsak jó lenne, ha nem lenne írott malaszt az 1971-ben született ENSZ egyezmény.
Szerző: Csuja László
Forrás: Népszava
