Az alapproblémákat okozó tévhitek

Ez az írás kicsit hosszú, mert a társadalmat gúzsba kötő, és az alapproblémákat okozó tévhitekkel foglalkozik, amikből elég sok van:

A háborúk és a sok egyéb felesleges szenvedés szinte mind ezekre a problémákra vezethetők vissza. Az első három a környezetterhelés három összetevője (Környezetterhelés = Népesség x Fogyasztás x Hatékonyság), a negyedik pedig a fő oka annak, hogy rossz a közegészség (pl. mentális betegségek, függőségek, elhízás, gyilkosságok előfordulási aránya, bebörtönzöttek aránya, bizalmatlanság, stb.). Még mindig a rossz irányba változnak a trendek,[1] és csak akkor lesz egyáltalán esélyünk elkezdeni megoldani a problémákat, ha sikerül társadalmi szinten helyretenni ezeket a tévhiteket.

A korlátlan szaporodás ideáját kb. 10.000 éve találta ki valaki a termékeny félhold területén, és azóta világhódító (világpusztító) útra indult. A dolog lényege, hogy az ember kiirtja vetélytársait, és tápláléka vetélytársait, mert még több embert akar a bolygón, ám nyilvánvaló, hogy ez idővel elkerülhetetlenül pusztulásunkat okozza. Az idea propagálásának eredetileg vallási, gazdasági, és katonai okai voltak, de már túlvagyunk a felvilágosodáson, a háborúkat nem a gyalogság dönti el, a gépek pedig sokkal termelékenyebbek, mint az emberek.[2] De az összes kultúra, amit mi „civilizációnak” nevezünk, erre az önpusztító ideára épült. És ez már annyira mélyen beleivódott az emberek elméjébe, hogy nem is kell indok arra, miért baj az, hogy „fogy a magyar”. A többség észérvek nélkül automatikusan negatívumként éli meg, pedig igazából örülnünk kellene neki, mert így is vagyunk elegen, és a csökkenés negatív hatással van az összlakosság ökológiai lábnyomára (csak ez önmagában még nem elég a fenntarthatóság eléréséhez).

A vég nélküli makrogazdasági növekedésbe vetett ostoba hit is elterjedt, pedig igazából csak az eladósodott kormányok érdeke. Evidens, hogy egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón nem lehet végtelenségig növekedni, ugyanis még a legkörnyezetbarátabb módszerek sem rendelkeznek 100%-os hatásfokkal. Tehát az eladósodást kell megszüntetni, aminek az oka a tartalékrátás pénzrendszer (avagy a hitelpénzrendszer). Egy szuverén államnak valójában semmi oka arra, hogy bárkitől kamatterhelt hitelt vegyen föl, hiszen saját, adósságmentes pénzt is teremthet (mint régen), és teljes (készpénz)fedezet mellett az infláció veszélyétől sem kell tartani. Amikor párszáz éve kitalálták a hitelpénzrendszert, az államok aranypénzt használtak, ami szűkösnek bizonyult, de valamiért nem teremtettek számlapénzt. Ezt a feladatot a bankokra hagyták, pedig az állam is megteheti, sőt, közérdekből el kellene tőle tiltani a bankokat.

Az átlagember (a fogyasztó) fejében az a tévhit él, hogy a biztonság, az egészség, a boldogság, a szabadság, és mindenféle egyéb fontos szükséglet a profitorientált vállalatok által gyártott túlárazott kacatok, és felesleges szolgáltatások vásárlása révén jön. Ezt a tévképzetet ültetik el az elménkben a kereskedelmi célú reklámok, amiket éjjel-nappal látunk közterületeken és szórakozóhelyeken, de még az otthonunkba is betolakodnak (TV-reklámok). Pedig a tudományos eredmények már rámutattak, hogy pl. a boldogság és a mentális egészség a természet közelségéből, valamint egészséges, szeretetteljes emberi kapcsolatokból fakad (persze csak élőben működik, a chatablakon keresztül nem).[3][4] Mint láthatjuk, a profit megtűrése számos probléma oka. Pedig kb. egy percbe telik felismerni, hogy mivel a részvények kb. 80%-a a leggazdagabb 10% kezében összpontosul, az emberek 80-85%-nak nincsenek közvetlenül részvényei, a részvényekkel közvetett módon rendelkezőket pedig egyszerűen lenyúlja a biztosító, így a profit intézménye az emberek többségének nem jelent semmiféle előnyt, csak hátrá[nyt.[5] A profit miatt alacsonyabb ugyanis a fizetés, és amiatt drágábbak a termékek. De még ha mindenki rendelkezne részvényekkel, azzal sem lennénk sokkal bentebb, mert többek között éppen a profitérdek miatt pusztul a környezet (beleértve a talajt, amiből táplálkozunk).

Sokan nem tudják, de a fenntarthatóság eléréséhez már az összes szükséges technológia rendelkezésünkre áll (pl. biogazdálkodás, permakultúra, hidropónia, 3D-nyomtatás, stb.), csak nem alkalmazzuk azokat kellően széleskörben (értékrend, tájékozatlanság, pénzszűke, vagy profitérdekek miatt). Egy egyszerű példa: az emberek többsége még nem is hallott a bioműanyagokról vagy az ehető evőeszközről, ám nincs rajtuk annyi profit, mint a műanyageszközökön. Sőt, manapság a sokat átkozott olaj dominál a közlekedésben és élelmiszertermelésben, és még mindig vannak beruházások az olajszektorban, pusztán azért, mert egyáltalán várható valamennyi profit.

Az sem világos sokak számára, hogy még a jelenlegi, nem fenntartható módszerek mellett is bőven elég élelmiszer és lakás jutna minden embernek (legalábbis még), csak az elosztással van baj (a gazdasági rendszerrel).[6][7] Ezért hiszik sokan, hogy a verseny és a nélkülözés elkerülhetetlen. Többek között ezért nem követelik a progresszív adórendszert, a szegénység eltörlését, és ezért háborodnak föl, ha valaki a hajléktalanság felszámolásáról beszél, mondván „nehogy már azok ingyen lakhassanak, amikor én még most is nyögöm a lakáshitelt”. Bele sem gondolnak, hogy eleve abszurd, hogy ilyen magas termelékenység mellett évtizedekig kelljen fizetni egy lakásért, ahogy abba sem, hogy szinte bárki bármikor utcára kerülhet, ha elveszíti az állását. A lakhatás biztosítása egyébként valójában olcsóbb volna az államnak, mivel a hajléktalansághoz több kiadás fűződik (pl. sürgősségi ellátás, detoxikáló, pszichiátria, hajléktalanszállók, stb.).[8] Érdemes hozzátenni, hogy hosszútávon csak akkor tartható fenn a bőség, ha átállunk a biogazdálkodásra és hidropóniára, valamint születésszabályozás révén csökkenteni kezdjük az emberi népességet.

Az utolsó, és egyben legnagyobb gazdasági hatással rendelkező tévhit, hogy a bankok a betétesek pénzét adják kölcsön. Nem is lenne rossz, ha így lenne. De néhány száz éve nem így van, ugyanis tartalékrátás bankrendszert alkalmazunk, ahol a bank a „kölcsönök” nyújtás esetén jobbára új (számla)pénzt teremt. Ez a pénz persze jellemzően nem az egészségügyre vagy az oktatásra fordítódik (mert a közszféra jellemzően nem hoz profitot). Még a politikusok többsége is azt hiszi, hogy pénzt csak az állam teremthet.[9] Nem sok értelme van a választásoknak úgy, hogy a politikusok se tudják, hogy működik a gazdaság. Csak csodálkozunk, hogy nem tudjuk felszámolni a szegénységet, vagy hatékonyan csökkenteni az államadósságot, miközben azt érezzük, hogy mindenre van pénz, csak arra nem, amire kéne. Nos, az ok nem más, mint a hitelpénzrendszer és banki profit kombinációja. Ezt fontos megérteni társadalmi szinten, és utána egyszerűen be kell tiltani. Svájcban pl. már elég aláírást összegyűjtöttek egy népszavazáshoz, ami a hitelpénzrendszer eltörlésére irányul,[10] Izlandon pedig kidolgoztak egy erre vonatkozó pénzügyi reformot a miniszterelnök megbízására.[11]

Sztella Nóra Kántor