A saját műfajában meglepően őszinte hangvételű beszámoló a COVID-19 elleni tömeges oltás kockázat-haszon mérlegelését vezeti le, adatait hivatkozásokkal alátámasztva, következtetéseit pedig részletesen indokolva.
A szerzők megállapítása szerint a koronavírusból eredő halálozások száma a diagnosztika hiányosságai, a társ- és alapbetegségek kimenetelt meghatározó hatásai és az egészségügyi szolgáltatók érdekei miatt messze túlbecsült, miközben a bármely okból való halálozások száma a pandémia ellenére nem változott jelentősen. Meglátásuk szerint COVID-ban leginkább azokat vesztettük el, akik egyébként is meghaltak volna.
Miközben a járványügyi hatóság szerint az USA-ban a halálos áldozatok száma májusra elérte a 600 ezret, ezek kevesebb mint 6%-ában szerepel a koronavírus a halál közvetlen okaként. Így a valóban koronában, és nem koronával elhunytak száma legfeljebb 35 ezer lehet, hasonlóan egy enyhébb influenza szezonhoz.
A COVID-19 megbetegedés halálos kockázata a több, gyakran legalább 4 alapbetegséggel küzdő 65 éven felülieket érinti, ám a vakcinák közvetlen károkozása is leginkább őket sújtja. A fiatalabb korcsoportokra nézve a betegség és az oltások rövid távú kockázata is alacsonyabb. Ám mivel a gyermekek koronavírus halálozásának kockázata elhanyagolható, a vakcinából eredő bármilyen alacsony rövid távon jelentkező mellékhatás rizikója túl magas számukra. Ráadásul a közép- vagy hosszú távon felbukkanó esetleges mellékhatásokkal is éppen nekik kellene a leghosszabb ideig együtt élniük.
Míg a klinikai kísérletekben lehetőleg egészséges személyeken tesztelik a terméket, a legidősebbeket alig vonták be a vizsgálatokba. A való életben a sok társbetegséggel élő, magas kockázatú csoportokon kezdték a vakcina tömeges alkalmazását.
Részben ennek a következménye a VAERS-be, az oltások mellékhatásait nyilvántartó rendszerbe történt rengeteg bejelentés. A képen látható görbe a vakcinák beadását követően jelentett halálozásokat ábrázolja az eltelt napok függvényében. Amennyiben nem volna összefüggésük az oltással, nem görbét, hanem egyenest kellene látnunk.
Számításba véve, hogy a VAERS-be kívánkozó eseményeket hagyományosan nagyságrendekkel aluljelentik, a szerzők úgy kalkulálnak, hogy az elképzelhető legjobb esetben is ötször annyi 65 éven felülit öl meg a vakcina, mint ahányat a COVID.
A tanulmány számba veszi az eddig feltárt rövid távon jelentkező vakcina mellékhatásokat/szövődményeket, részletezve a megismert és feltételezett mechanizmusokat is, melyek kialakulásukhoz vezetnek. Szó esik az oltóanyag szervezeten belüli eloszlásáról, a toxikus/patogén tüskefehérjéről, az allergén vivőanyagról, az endotél károsodásról, alvadási rendellenességekről, szívelégtelenségről, gyulladásról, fertőzésfokozásról, autoimmunitásról, azok markereiről és hosszabb távon elképzelhető következményeiről.
A szerzők aggodalmuknak adnak hangot, hogy a tömeges oltás jelenlegi üteme mellett egy esetlegesen felbukkanó közép- vagy hosszútávú mellékhatást felismerve már késő lesz korrigálni. A körülmények ismeretében nem értik, hogyan engedhetik, hogyan folytathatják, hogyan propagálhatják a népesség teljes átoltását.
Forrás: ScienceDirect
A hivatkozott és saját szavaimmal röviden ismertetett közleményre Német István barátom hívta fel a figyelmemet, aki folytatólagosan elkövetett őszintesége miatt jelenleg nem jogosult tartalmat megosztani a fészbukon. – Hevesi Ferenc
