A “Goldilocks-zóna”

Eddig csak egy bolygóról tudunk, amely hemzseg az élettől – ez pedig a Föld.

És a mi bolygónkon a víz az általunk ismert élet kritikus összetevője. Bár a csillagászok még mindig nem tudják, hogy van-e élet más bolygókon, a potenciálisan lakható világok keresését egy maroknyi kritérium alapján szűkítik. Mivel az élet mintája a Föld, a csillagászok olyan bolygókat keresnek, amelyek Föld-szerű tulajdonságokkal rendelkeznek, például folyékony vízzel.

Egy égitest azonban csak olyan közel (mint a Merkúr) vagy olyan távol (mint a Plútó) keringhet a csillagától,  ahol a felszínén lévő víz elforr vagy megfagy. A “Goldilocks-zóna” vagy más néven lakhatósági zóna az a távolsági tartomány, ahol a víz megfelelő hőmérsékleten folyékony maradhat. A Goldilocks-zónában található felfedezések, mint például a Föld méretű Kepler-186f bolygó, a tudósok reményei szerint elvezetnek minket a vízhez – és egy napon az élethez.

A potenciálisan lakható világ klasszikus definíciója szerint egy olyan kőzetbolygó, amelynek felszínén folyékony víz található. Ez azt jelenti, hogy viszonylag vastag légkörrel rendelkezik, és a csillagtól való távolsága miatt az úgynevezett lakhatósági zónában van.

Ez az egyszerű meghatározás sok szempontból túl tág és túl szűk körű is. A folyékony víz azért tekinthető meghatározó tényezőnek, mert a földi élet központi eleme. Lehetnek más életformák is, amelyeknek nincs szükségük folyadékra. A Szaturnusz Titán nevű holdján folyékony metánból álló tengerek vannak, és egyes kutatók tanulmányozták, hogy a metánnak milyen szerepe lehet az idegen sejtekben, hasonlóan a víznek a földi életben betöltött szerepéhez. Még ha az életet a földszerűségre korlátozzuk is, a lakhatósági zónán kívüliség nem tiltja a folyékony víz meglétét. A Jupiter messze kívül esik a zónán, de legalább két holdja van, amelyek jeges felszíne alatt folyékony víz található.

Forrás: NASA | Universe Today – Space and astronomy news