A népességnövekedés elkerülhetetlenül ökológiai túlterhelést okoz

Ha szigorúan véve nem is “minden”, de kétségtelenül a legtöbb globális probléma gyökéroka a népességnövekedés. A tömeg például tömegtársadalmakhoz vezet, ami elkerülhetetlenül átláthatatlan és igazságtalan, és valójában természetellenes a kisközösségekhez evolválódott ősember agyunk számára (lásd: Dunbar száma).

A népességnövekedés elkerülhetetlenül ökológiai túlterhelést okoz, ami már tízezer éve természet-pusztításhoz, háborúkhoz, sőt, civilizációk összeomlásához vezet, és ami most egész globalizált civilizációnkat fenyegeti.

A klímaváltozás és a népességnövekedés is csupán ugyanannak az éremnek a két oldala. Mert bár igaz az, hogy a leggazdagabb 10% felelős az ÜHG-kibocsátások 50%-áért,^[1] ám nem tekinthetünk el a másik 50%-tól sem, ráadásul a leggazdagabb 10% népessége is jórészt túlnépesedett országokban él (pl. Anglia, Hollandia, Japán, stb.), miközben népességük tovább nő! Az pedig, hogy a legszegényebb 35% csupán 10%-ban járul hozzá az ÜHG-kibocsátáshoz, nem azt jelenti, hogy mindenki más indokolatlanul sokat szennyez, ugyanis a legszegényebbek annyira deprivált helyzetben vannak, hogy még alapszükségleteiket sem tudják kielégíteni! (pl. rendszeres táplálkozás, tiszta ivóvíz, stb.)

Az egyenlőtlenség mértékének növekedése pedig szintén a népességnövekedés következménye, minthogy egyre többen vagyunk a véges mennyiségű természeti erőforrásokra – a kamat, a profit és a háborúk csupán a folyamat eszközei, mikéntje. Mindemellett a népességnövekedés hátráltatja a környezetbarát technológiák terjedését, mivel az egyre nagyobb népesség eltartása több kiadást igényel, így annyival kevesebb jut az ilyen jellegű beruházásokra.

Valójában még a nagy fogyasztás is részben a népességnövekedésből fakad, ugyanis annak révén egyre fokozódik a verseny a természeti erőforrásokért, ami növeli a kényszerfogyasztást (pl. oktatáshoz és munkaerőpiaci versenyhez kapcsolódó fogyasztás, biztonsági kiadások, stb.). A gazdagabb országok lakói tehát részben azért fogyasztanak többet, mert többet tudnak arra költeni, hogy ne maradjanak le a globalizálódott munkaerőpiaci versenyben (pl. ingázás), és hogy elszigeteljék magukat a tömegtől, (pl. autó, biztonsági rendszerek, üdülések stb.), illetve a környezet degradálódásától (pl. légkondi). Ezen felül pedig van némi diszkrecionális fogyasztásuk is, ami tényleg nem szolgálja a versenyben maradást, vagy a tömegtől és annak hatásaitól való elszigetelődést (pl. élvezeti cikkek, ajándékok, stb.).

^[1] https://www.oxfam.org/en/pressroom/pressreleases/2015-12-02/worlds-richest-10-produce-half-carbon-emissions-while-poorest-35

Forrás: bocs.eu FB

---