Ez alig kevesebb, mint az Egyesült Államok jelenlegi éves kibocsátása, amely Kína után a világ második legnagyobb szennyezője.
A szerzők szerint ennek a szén-dioxid-kompenzációs potenciálnak mintegy 40%-a származna a világ erdeiben, tőzeglápjaiban és vizes élőhelyein meglévő talajszénraktárak védelméből.
A világ számos részén az ilyen talajalapú “természetes éghajlati megoldások” a vadvilág, az élelmiszertermelés és a vízvisszatartás szempontjából is előnyösek lehetnek – mondta a vezető szerző a Carbon Briefnek.
A világ talajának legfelső métere háromszor annyi szenet tartalmaz, mint a teljes légkör, így az erdők és az óceánok mellett jelentős szén-dioxid-nyelőnek számít.
A talajok kulcsszerepet játszanak a szénkörforgásban, mivel az elhalt növényi anyagból származó szenet elnyelik. A növények a fotoszintézis révén CO2-t vesznek fel a légkörből, amelyből a szén az elhalt gyökerek és levelek bomlásakor a talajba kerül.
Az emberi tevékenység, különösen a mezőgazdaság azonban gyorsabban szabadíthat fel szenet a talajból, mint ahogyan az pótolódik.
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület legutóbbi értékelő jelentése szerint csak kevés ország rögzíti a talajban közvetlenül a mezőgazdaságból származó szénveszteségre vonatkozó adatokat, ami megnehezíti annak megértését, hogy a talajból származó szénveszteség milyen mértékben járul hozzá az éghajlatváltozáshoz.
A Nature Sustainability című folyóiratban megjelent új elemzés azt vizsgálja, hogy a talajok védelme és pótlása – mind a mezőgazdasági, mind a természetes tájakon – hogyan segíthetne a felmelegedés elleni küzdelemben.
Ha a talajok szén-dioxid-kibocsátásának javítását célzó technikákat a feltételezett maximális szinten vezetnék be világszerte, akkor évente akár 5,5 milliárd tonna CO2e-t is eltávolíthatnának a légkörből.
A tanulmány vezető szerzője, Dr. Deborah Bossio, a Nature Conservancy vezető talajkutatója, egy olyan környezetvédelmi civil szervezet, amely az éghajlatváltozás természetalapú megoldásaiért száll síkra, a Carbon Briefnek elmondta:
“Én úgy beszélek a talajról, mint az elfelejtett megoldásról. Amit valójában hangsúlyozni próbálunk, az az, hogy a talaj fontos, ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni, de nem is szabad eltúlozni.”
Az elemzéshez a szerzők egy korábbi tanulmányra építettek, amely az összes “természetes éghajlati megoldás“ globális üvegházhatásúgáz-eltávolítási potenciálját vizsgálta. A kifejezést a negatív kibocsátási technikák azon körére használják, amelyek célja, hogy fokozzák a természetes ökoszisztémák azon képességét, hogy CO2-t távolítsanak el a légkörből.
A tanulmány kerete azt feltételezi, hogy a természetes éghajlati megoldásokat globális szinten alkalmazzák. A módszertan azonban nem teszi lehetővé, hogy a természetes éghajlati megoldások olyan földterületeket veszélyeztessenek, amelyeket jelenleg vadvilág vagy élelmiszertermelés céljára használnak.
Bossio elmagyarázza: “Azt kérdezzük: „Mekkora az a földterület, amely a változtatásra rendelkezésre áll?””
A kutatás megállapította, hogy a természetes éghajlati megoldások üvegházhatású gázokat eltávolító képességének egynegyede a talajalapú technikákból származik, például az erdőtalajok, tőzeglápok és vizes élőhelyek védelméből és helyreállításából.
Az alábbi táblázat a különböző talajalapú természetes éghajlati megoldások üvegházhatású gázok eltávolítási potenciálját mutatja be. A számadatok évi egymilliárd tonna CO2e-ben vannak megadva.
A különböző talajalapú természetes klímamegoldások globális üvegházhatásúgáz-elvonási potenciálja (CO2e milliárd tonnában évente). Adatforrás: Bossio et al. (2020). A Carbon Brief által a Highcharts segítségével készített grafikon.
A kutatás azt mutatja, hogy a legnagyobb üvegházhatásúgáz-eltávolítási potenciál a meglévő erdők védelméből és az újraerdősítésből származik. Ez a technika évente 1,2 milliárd tonna CO2e-t tudna ellensúlyozni, ha csak az erdők talajának szén-dioxidját vesszük figyelembe.
Az erdők talaja világszerte fontos szén-dioxid-tároló. Különösen gazdagok lehetnek szénben, mivel nagy sűrűségben veszik fel az elhalt növényi anyagot. Az erdőtalajok a metán elnyelésében is jelentős szerepet játszanak.
A kutatás szerint egy másik nagy potenciállal rendelkező talajtechnika a “bioszén“. A bioszén egy szénben gazdag faszén, amelyet a talajra szórva növelni lehet a talaj szén-dioxid-tárolását.
Egy halom bioszén, amely elszenesedett fát, talajt, nedves gyomokat, elhalt leveleket és száraz botokat tartalmaz. Forrás: Ron Emmons / Alamy Stock Photo
Gyakran felvetik, hogy a bioszénnek a mezőgazdasági területeken kellene elterjednie, mivel a talaj szén-dioxid-tárolásának fokozása mellett a termelékenységet, a termést is növelheti.
Más, nagy potenciállal rendelkező, mezőgazdaságon alapuló talajszén-technológiák közé tartozik a “takaróföldi növénytermesztés“, vagyis az a gyakorlat, hogy a növényeket nem betakarításra, hanem a talaj fedésére ültetik, valamint több fát vonnak be a termőföldekbe.
Mindkét technika segíthet a talaj szénkészletének védelmében és gyarapításában, mivel a növények gyökerei horgonyként működhetnek, csökkentve a talajerózió hatását – magyarázza Bossio.
Hozzáteszi, hogy az ilyen mezőgazdasági technikák a talaj szén-dioxid-kibocsátásának növelésére irányuló “nem-gyakorlati” lehetőségeknek tekinthetők:
“Védjük ami még a földben van és a talaj szén-dioxid-utánpótlását a mezőgazdasági rendszereinkben a sokrétű előnyök miatt nem is lehet másképp megoldani. Sok mezőgazdasági rendszerünkben a talaj szén-dioxid-szintje olyan állapotban van, hogy ha javítjuk, akkor a vízszabályozás, a vízminőség, a termelés stabilizálása és a rendszerek rugalmassága szempontjából is előnyökhöz jutunk.” – mondta.
A tanulmány szerint a tőzeglápok helyreállítása és védelme az üvegházhatású gázok nagy mennyiségű megkötését is elősegítheti.
A tőzeglápok részben lebomló szerves anyagokból álló, széndús mocsári környezetek. A világ felszínének mindössze 3%-át borítják, de a talajban lévő szén egyharmadát tárolják.
A kutatás szerint a vizes élőhelyek helyreállítása fontos szerepet játszhat az üvegházhatású gázok légkörből való eltávolításában is.
A tőzeglápokhoz hasonlóan a vizes élőhelyek is vízzel elapadt, szénben gazdag talajokat tartalmaznak. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint az Amazonas mocsarai kétszer olyan gazdagok szénben, mint az esőerdők, és ennek a szénnek a nagy részét a talajok tárolják.
Összességében érdemes megjegyezni, hogy a becslések globálisak – és valószínű, hogy a különböző országok különböző talajalapú megoldásokból profitálnak majd a leginkább, mondja Bossio.
Mongólia például, amely hatalmas füves síkságokkal rendelkezik, a legjobban a legelők mezőgazdasági területté történő átalakításának megfékezéséből profitálhatna – mondja. Indonézia, a hatalmas tőzeglápokkal és vizes élőhelyekkel rendelkező ország számára viszont az ilyen környezetek védelme jelenthet nagyobb hasznot.
A tanulmány az egyes talajalapú természetes éghajlati megoldások várható költségeit és társhasznait is vizsgálja.
Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy az egyes technikák esetében a CO2e eltávolítása milyen arányban lenne olcsó (fekete), költséghatékony (szürke) és jelenleg nem költséghatékony (fehér). A technikákat három kategóriába soroltuk: erdők (fent), mezőgazdaság és gyepterületek (középen), valamint vizes élőhelyek (lent).
Színes kulcs jelzi, hogy a technika valószínűleg a levegő (sárga), a biológiai sokféleség (zöld), a víz (kék) és az élelmezés (piros) szempontjából is előnyös lesz-e.
A különböző talajalapú természetes éghajlati megoldások költségeinek és járulékos előnyeinek összefoglalása.
Az ábra még azt is mutatja, hogy az erdők, tőzeglápok és vizes élőhelyek degradációjának elkerülése lenne a legolcsóbb módja az üvegházhatású gázok kibocsátásának globális szintű mérséklésének.
Érdemes azonban megjegyezni, hogy az ökoszisztémákat a világ számos részén még mindig komoly veszélyek fenyegetik. A legfrissebb műholdas adatok például azt mutatják, hogy az amazóniai erdőirtás 2020-ban rekordmagasságot érhet el. Eközben a világ legnagyobb trópusi tőzeglápját egy olajfúrási terv fenyegeti.
Az eredmények azt mutatják, hogy a talaj szén-dioxid-kibocsátásának visszaszorítására más alacsony költségű és költséghatékony lehetőségek is kínálkozhatnak a mezőgazdasági rendszerekből. Bossio szerint azonban nagyszabású változtatásra van szükség ahhoz, hogy a gazdálkodókat ilyen lehetőségek alkalmazására ösztönözzük:
“Jelenleg sok akadálya van a mezőgazdasági rendszereink megváltoztatásának. Az egyik legnagyobb akadály a mezőgazdasági politika visszatartó ereje. A jelenlegi gyakorlat megváltoztatásával kapcsolatos ismeretek is hiányoznak. Azt mondjuk a gazdáknak, hogy “csak ültessünk takarónövényeket” – de ez azt jelenti, hogy a gazdáknak tudniuk kell, hogy mikor, melyiket és hogyan kell ültetni, és hogyan kell kezelni őket.”
Hozzáteszi, hogy a mezőgazdasági politika reformja világszerte ösztönözheti a gazdákat a talajalapú megoldások alkalmazására:
“Meg kell szüntetnünk a jelenlegi mezőgazdasági támogatási rendszereinkben lévő visszatartó erőket… így a gazdáknak elismerést lehetne adni az általuk nyújtható társadalmi előnyök széles köréért”.
Trisha Gopalakrishna, az Oxfordi Egyetem ökoszisztéma-kutató hallgatója szerint, aki nem vett részt a kutatásban, a tanulmány “jól mutatja be a talaj szerves szén-dioxid-kibocsátásának védelmét és növelését célzó rendszerek megvalósításával kapcsolatos kihívásokat”. A Carbon Briefnek elmondta:
“Ez egy jó első lépés, és további érdeklődéssel várnám az egyes konkrét tevékenységekre vonatkozó finomított elemzéseket, valamint a különböző országokra vonatkozó regionális elemzéseket.”
Bossio et al. (2020) The role of soil carbon in natural climate solutions, Nature Sustainability, https://nature.com/articles/s41893-020-0491-z
Forrás: Carbon Brief
Vörös riasztás: A bolygó veszélyben ! A jelentésből kiderül, hogy 2023 volt az eddigi legmelegebb…
Az éghajlatváltozás a világgazdaság iparosodásának nem szándékolt következménye. Az emberi tevékenység nagy mennyiségű CO2-t és…
A túlnépesedés még mindig óriási probléma: interjú Jane O'Sullivannal. Februárban interjút készítettem Chris Bystroff biokémikussal,…
Tizedik egymást követő havi melegrekord riasztja és zavarba hozza az éghajlatkutatókat. Ha az anomália augusztusig…
Ebben az energikus előadásban, a Nobel-díjjal kitüntetett Al Gore a klímaválság megoldásának útjában álló két…
A tudósok figyelmeztetése a túlnépesedés és az élő rendszerek problémájáról. Az embereknek számos saját rendszerük…