A vészhelyzeti reagálás elengedhetetlen, ha ez a veszély megfelelően van kezelve.

“Most egy fordulópontban vagyunk ami azzal fenyeget, hogy teljes éghajlati vészhelyzetbe fordítja a világot.” – Tony de Brum, Mary Robinson and Kelly Rigg, 2013

A tegnapi nap margójára:

A Fenntartható fejlődés bizottsága a 2019. június 4-ei ülésén 3 igen és 7 nem szavazattal nem vette tárgysorozatba az alábbi képviselői önálló indítványt:

“Éghajlatváltozási vészhelyzet megállapításáról és az ezzel összefüggő feladatokról” szóló határozati javaslat.

A bizottság jelenlegi tagjai: Schmuck Erzsébet (LMP), Bencsik János (Fidesz), Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz), Dr. Kepli Lajos (Jobbik), Böröcz László (Fidesz), Koncz Ferenc (Fidesz), Simonka György (Fidesz), Varga Gábor (Fidesz), Szászfalvi László (KDNP), Hajdu László (DK).

Évek óta az éghajlat-politikai döntéshozatal kognitívan disszonáns, „rettenetes megsértése a valóságnak”. Gyors, vészhelyzeti átmenet egy szén-dioxid kibocsátásmentes gazdaságra az éghajlatváltozás kezeléséhez feltétlenül szükséges és elkerülhetetlen a Párizsi klímacélok elérése érdekében, ahol nem a csökkentési vállalások elérése a cél, hanem a 1,5 Celsius-fokos globális hőmérséklet emelkedés nem meghaladása.

A kormány első kötelessége, hogy megvédje az embereket. Az állami és magánszektor vállalati igazgatói, a politikusok, és kormányok nemzetközi szinten jogi lépésekkel és személyes felelősséggel szembesülnek rövidesen, mivel megtagadták megérteni, értékelni és cselekedni az éghajlatváltozás kockázatait, vagy tévesen határozták meg az ezzel kapcsolatos veszélyeket. A kártérítést szén-dioxid kibocsátás mértékéből fogják perelni az éghajlatváltozás okozta károkért, hatásokért maguk a kárt szenvedett választópolgárok. Mégpedig függetlenül attól, hogy ki melyik pártra szavazott korábban.

A vezetőknek számos különleges kötelességük van, viszont klímavédelmi felelősségük jelenleg figyelmen kívül van hagyva. Teljesen helyénvaló, ha a politikai rendszer, az érintett felek jogi lépéseket tesznek, kijavítani ezt a hibát a jövőben.

A Párizsi Egyezmény céljainak elérése érdekében az éghajlati cselekvést két elv alapján kell átfogalmazni:

Az ember által okozott éghajlatváltozás egy az emberiség közvetlen és egzisztenciális veszélye; és
A vészhelyzeti reagálás elengedhetetlen, ha ez a veszély megfelelően van kezelve.

Tehát, amennyiben a jelenleg ismert tudományos konszenzus alapján a politikusaink megfelelően kezelnék az éghajlatváltozást, már kihirdették volna a klímavészhelyzetet!