Éghajlatváltozás 2022: Az éghajlatváltozás mérséklése – Összefoglaló a politikai döntéshozók számára.
A hatodik értékelő jelentés az IPCC mindhárom munkacsoportjának hozzájárulásaiból és egy összefoglaló jelentésből (SYR) áll, amely a munkacsoportok hozzájárulásait és a ciklus során készített különjelentéseket foglalja össze. A hatodik értékelő jelentés vázlatának kidolgozására 2017 májusában Addisz-Abebában (Etiópia) került sor. A vázlattervezetet a testület 46. ülésszakán, 2017 szeptemberében hagyták jóvá. A hatodik értékelési ciklusról további információk itt találhatók.
A hatodik értékelő jelentés az IPCC mindhárom munkacsoportjának hozzájárulásaiból és egy összefoglaló jelentésből (SYR) áll, amely integrálja a munkacsoportok hozzájárulásait és a ciklus során készített különjelentéseket.
A III. munkacsoportnak az AR6-hoz való hozzájárulásának első rendű tervezete 2019. április 29. és június 23. között szakértői véleményezésen esett át. A Second-Order Draftot 2021. január 18. és március 14. között szakértők és kormányok vizsgálták felül (Bővebben ). A jelentés végleges tervezetének végleges kormányzati terjesztésére és a politikai döntéshozók számára készült összefoglaló kormányzati felülvizsgálatára 2021. november 29. és 2022. január 30. között került sor.
A III. munkacsoport hatodik értékelő jelentéshez való hozzájárulását 2022. április 4-én véglegesítették a III. munkacsoport 14. ülésszakán és az IPCC 56. ülésszakán.
A teljes jelentés itt olvasható.
Forrás: IPCC
A globális kibocsátásoknak mindössze három éven belül kell elérniük a csúcsot, hogy 1,5°C alatt maradjanak
Egy szénerőmű légi felvétele – Shutterstock/Bilanol
Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport egyik legfontosabb jelentése arra figyelmeztet, hogy a globális felmelegedés 1,5°C-nál nagyobb mértékű elkerülésének lehetősége már majdnem lezárult, és csak azonnali és drasztikus csökkentésekkel lehet a célérték alatt maradni.
Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) legújabb kutatása szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának gyors és mélyreható csökkentése még mindig elérhető közelségben tarthatja a globális felmelegedés 1,5°C-on tartására vonatkozó világcélt, de az emberiség kibocsátásának már csak három éven belül kell elérnie a csúcspontját ahhoz, hogy ne lépje át a fontos határt.
A klímaválság kezelésének módjáról szóló kiemelt jelentésében az IPCC világossá tette, hogy a veszélyes felmelegedés megakadályozására rendelkezésre álló idő drasztikusan lecsökkent a múltbeli mulasztások miatt. Megállapította, hogy a világ 2020-tól kezdődően mindössze 500 milliárd tonna szén-dioxid kibocsátását engedheti meg magának ahhoz, hogy 50%-os eséllyel 1,5°C-on tartsa a hőmérséklet-emelkedést, ami a globális kibocsátás elmúlt évtizedének szintjén van.
A társadalmak e szűkös “szén-dioxid-keret” teljesítését modellező forgatókönyvek szerint a kibocsátásoknak 2025-re kell elérniük a csúcsot, majd 2030-ra a 2019-es szinthez képest 43 százalékkal csökkennie kell. Ez óriási politikai erőfeszítést igényelne, mivel a globális kibocsátás 2021-ben rekordszintű, 5,5%-os növekedést ért el, miközben számos kormányt az ukrajnai háború és a jelenleg is tartó koronavírusjárvány foglalkoztat, míg egyesek az extra olaj- és gázkitermelést fontolgatják.
A szénfelhasználásnak 2050-re 95 százalékkal kell csökkennie a 2019-es szinthez képest, az olajnak 60 százalékkal, a gáznak pedig 45 százalékkal, hogy teljesüljön az 1,5°C-os cél, és ezek a számok Jan Christoph Minx, a jelentés egyik szerzője szerint “nagyon szembetűnőek”. Még a Párizsi Megállapodás gyengébb, 2°C-os célkitűzésének teljesítése is “jelentős mennyiségű fosszilis tüzelőanyagot hagyna elégetetlenül”, és akár 4 billió dollárnyi fosszilis tüzelőanyag-infrastruktúrát “hagyna veszni”. “Véget kell vetnünk a fosszilis tüzelőanyagok korszakának” – mondta Minx egy sajtótájékoztatón.
Az éghajlatváltozás mérséklése című jelentés világossá teszi, hogy a kormányok még nem tesznek eleget. A 2021. október 11-ig – a tavaly novemberi COP26 klímacsúcs előtt – tett vállalásokat figyelembe véve a világ “valószínűleg meghaladja” az 1,5°C-ot ebben az évszázadban, ami a legszélsőségesebb hatások elkerülése szempontjából létfontosságúnak tartott küszöbérték. “Ez [a jelentés] egy szégyenfolt, amely katalogizálja az üres ígéreteket, amelyekkel szilárdan egy élhetetlen világ felé tartunk” – mondta Antonio Guterres ENSZ-főtitkár egy nyilatkozatában.
Az IPCC mégis talált okot a reményre. Legalább 18 országnak sikerült több mint egy évtizede folyamatosan csökkenteni a kibocsátást. A szén-dioxid-mentesítés kulcsfontosságú technológiáinak költségei 2010 és 2019 között jelentősen csökkentek: a napenergia fajlagos költsége 85 százalékkal, a szélenergiaé 55 százalékkal, az elektromos autókban és az energiatárolásban használt lítium-ion akkumulátoroké pedig 85 százalékkal.
A jelentés szerint “gyors és mélyreható” kibocsátáscsökkentésre lesz szükség minden ágazatban, a megújuló energiaforrások, a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS), az alacsonyabb energiaigény, a jobb energiahatékonyság és a légkörből történő CO2-eltávolítás módszereinek – például a közvetlen levegőleválasztó gépek – hatalmas mértékű elterjedése révén. A CCS bevezetése “messze elmarad” az éghajlati célok eléréséhez szükséges mennyiségtől.
Az IPCC most először vizsgálta meg a magatartásbeli változások szerepét a kibocsátáscsökkentésben, például az étrend megváltoztatását. Megállapította, hogy az ilyen intézkedések 2050-ig akár 70 százalékkal is csökkenthetik a kibocsátást egyes ágazatokban. “Ahogyan mozgunk, ahogyan étkezünk, ahogyan energiát termelünk, mindennek meg kell változnia” – mondja Pete Smith, az IPCC egyik szerzője.
Annak ellenére, hogy egyesek azt állítják, hogy a kibocsátáscsökkentés túl drága lesz, az IPCC szerint a 2°C-os cél elérésének mérséklési költségei a globális GDP növekedéséhez képest “csekélyek” lennének, 2050-ben 1,3-2,7 százalékkal alacsonyabbak lennének, mint a jelenlegi helyzethez képest.
A tegnapi összefoglaló dokumentum a harmadik az IPCC “hatodik értékelő jelentését” alkotó négy jelentés közül: az első az éghajlatváltozás okairól, a második a hatásairól szólt. Az új jelentést a kormányok egy 6 órával elhalasztott jóváhagyó ülést követően írták alá.
A késedelem oka Szaúd-Arábia kérése volt a fosszilis tüzelőanyagok hosszú távú felhasználásával kapcsolatos megfogalmazás, India nézetei a szén-dioxid-kibocsátásról és a jövőbeli gazdasági növekedésről, valamint az USA és Kína közötti vita az éghajlatváltozás elleni fellépés finanszírozásáról – mondták a küldöttek.
Alok Sharma, a COP26 elnöke szerint a mai jelentésnek emlékeztetőül kell szolgálnia a kormányok számára, hogy teljesítsék ígéreteiket, és idén új és erősebb nemzeti éghajlat-változási terveket dolgozzanak ki.
Forrás: New Scientis
Euro Árfolyamok
A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.
