Az ENSZ vezetője szerint a világ “élet-halál harcban” áll a túlélésért

Antonio Guterres az ENSZ vezetője hétfőn arra figyelmeztetett, hogy a világ “élet-halál harcban áll” a túlélésért, mivel “az éghajlati káosz előre galoppozik”, és azzal vádolta a világ 20 leggazdagabb országát, hogy nem tesznek eleget a bolygó túlmelegedésének megállításáért.

Az ENSZ vezetője szerint a globális felmelegedést okozó üvegházhatású gázok kibocsátása minden eddiginél magasabb szinten van és növekszik, és itt az ideje, hogy “kvantumszintű kompromisszumot” kössenek a hőcsapdás gázok nagy részét kibocsátó gazdag fejlett országok és a feltörekvő gazdaságok, amelyek gyakran a legsúlyosabb hatásokat érzik.

Guterres akkor beszélt, amikor a kormányok képviselői megnyitották a kongói fővárosban, Kinshasában tartott ülést, amelyen az ENSZ által vezetett, novemberben az egyiptomi Sarm el-Sejkben tartandó nagyszabású éghajlat-változási konferenciára a COP27-re készültek. Ez az időszak világszerte az éghajlatváltozás óriási hatásainak időszaka – az árvizektől, amelyek Pakisztán egyharmadát víz alá helyezték, és Európa 500 éve legforróbb nyarától kezdve a Fülöp-szigeteket, Kubát és az Egyesült Államok Florida államát sújtó hurrikánokig és tájfunokig bezárólag.

Az elmúlt hetekben Guterres felerősítette a klímaváltozásra irányuló törekvéseit a környezetszennyezők megfizetésére vonatkozó, általában “veszteség és kár” elnevezésű elvnek, és hétfőn azt mondta, hogy az embereknek most kell cselekedniük.

A veszteség és kár elleni fellépés elmulasztása a bizalom további elvesztéséhez és még több klímakárhoz vezet. Ez olyan erkölcsi kötelesség, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Guterres szerint az egyiptomi COP27 találkozónak “a veszteségekkel és károkkal kapcsolatos cselekvés színhelyének kell lennie”.

Szokatlanul kritikusan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy a világ 20 vezető gazdaságát tömörítő G20-csoport kötelezettségvállalásai “túl kevéssé és túl későn érkeznek”.

Guterres arra figyelmeztetett, hogy a jelenlegi kötelezettségvállalások és politikák “elzárják az esélyeinket arra, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést 2 Celsius-fokra korlátozzuk, nem is beszélve a 1,5 fokos cél eléréséről”.

“Élet-halál harcot vívunk a mai biztonságunkért és a holnapi túlélésünkért” – mondta.

“A COP27 a megfelelő hely arra, hogy minden ország – a G20-ak vezetésével – megmutassa, hogy részt vesz ebben a küzdelemben, mégpedig együtt” – mondta Guterres. “És a legjobb módja ennek az, hogy megjelenünk a COP27-en Sharm el-Sheikhben”.

A gazdag országok, különösen az Egyesült Államok, az adatok szerint a szén, az olaj és a földgáz elégetéséből származó, hőcsapdába ejtő szén-dioxidból jóval többet bocsátottak ki, mint amennyi a részükre jutott. Az olyan szegény országok, mint Pakisztán és Kuba, a globális szén-dioxid-kibocsátásból való részesedésüknél jóval többet szenvedtek.

A veszteségekről és károkról évek óta beszélnek, de a gazdagabb nemzetek gyakran vonakodtak a múltbeli éghajlati katasztrófák – például az idei nyári pakisztáni árvíz – kifizetésének részleteiről szóló tárgyalásoktól.

A kérdés alapvető fontosságú a világ fejlődő országai számára, és Guterres emlékezteti a gazdag országokat, hogy “nem próbálhatják meg a szőnyeg alá söpörni a kérdést… A G20-országoknak felelősséget kell vállalniuk azért a nagy szükségért, amit a tetteik okoztak” – mondta Mohamed Adow, a Power Shift Africa szervezet munkatársa, amely az afrikai klímaváltozás elleni fellépést próbálja mozgósítani.

Michael Oppenheimer, a Princeton Egyetem klímatudomány és nemzetközi kapcsolatok professzora e-mailben azt írta, hogy ha a magas jövedelmű és más nagy kibocsátók, mint Kína, azt akarják, hogy az ENSZ éghajlatváltozásról szóló egyezménye továbbra is hasznos maradjon, “komolyan meg kell küzdeniük a veszteségekkel és károkkal”.

Ellenkező esetben – mondta – a tárgyalások “a végeláthatatlan elakadás felé tartanak”.

Az alacsony kibocsátású szegény országok egyszerűen megtagadhatják, hogy bármi másról tárgyaljanak, amíg a kérdés nem kerül megoldásra – mondta Oppenheimer. A gazdagabb országok a közvetlen károk kifizetése nélkül is megkerülhetik a problémát, ha a szegényebb országoknak többet fizetnek azért, hogy alkalmazkodjanak a jövőbeli katasztrófák mérséklése érdekében, de még ebben az esetben is a fejlett országoknak pénzt kell fizetniük, nem pedig csak ígéreteket tenniük, ahogyan azt a múltban tették – mondta.

Guterres megjegyzései “rávilágítanak arra, amivel a kis szigetek és a legkevésbé fejlett országok már évtizedek óta érvelnek: a veszteségek és károk megcáfolhatatlanok, és már most is aránytalanul nagy mértékben érintik a legsebezhetőbb országokat és közösségeket” – mondta Adelle Thomas, a Bahamák éghajlatkutatója.

“Elérkeztünk egy olyan törésponthoz, ahol a fejlett országoknak reagálniuk kell, ahelyett, hogy üres ígéretekkel és elhúzódó vitákkal továbbra is késleltetnék a cselekvést” – tette hozzá.

Borenstein Washingtonból – 2022. október 3.
Forrás: PBS NewsHour

---