Az elmúlt hét évtizedben a GDP növelése lett a gazdaságpolitika legfőbb célja az európai országokban. Ugyan a gazdaságaink valóban növekedtek, de mindennek a környezetünkre gyakorolt hatása is jelentősen nőtt. Ma olyan mértékben lépjük túl a Föld teljesítőképességének határait, hogy az már meghaladja a biztonságosnak tekinthető szinteket. Semmi jel nem utal arra, hogy lehetséges lenne egy olyan gazdasági növekedés, amely szétválasztja a növekedési és nyersanyag-felhasználási pályákat, és ezáltal nem szennyezi tovább a környezetet. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy
az európai társadalmi problémák megoldásához nem egy növekvő gazdaságra, hanem inkább a már meglévő jövedelem és vagyon igazságosabb elosztására lenne szükség.
A gazdasági növekedést egyre nehezebb is elérni: egyre kevésbé tudjuk növelni a termelékenységet, a piacok telítettek, miközben a környezetünk folyamatosan pusztul. Ha a jelenlegi folyamatok folytatódnak, az európai gazdasági növekedés teljesen megállhat egy évtizeden belül. Manapság a kormányzatok válasza erre a problémára az, hogy megpróbálják fenntartani a gazdasági növekedést hitelből, miközben eladósodnak, lazítanak a környezetvédelmi szabályokon, növelik a dolgozók munkaidejét és megvágják a szociális támogatásokat. A gazdasági növekedésre való agresszív törekvés azt eredményezi, hogy társadalmaink megosztottak lesznek, a gazdasági helyzet bizonytalan és gyengül a demokrácia.
Sem a döntéshozók, sem az elitek nem igazán gondolták még át ezeket a kérdéseket. Az Európai Bizottság „GDP-n túl” kezdeményezése („Beyond GDP”) idővel meggyengült, és ma a „GDP és azon túl” (GDP and Beyond) néven fut. A mindent átszövő mantra továbbra is mindenekelőtt a gazdasági növekedés, esetleg feljavítva a „fenntartható”, „zöld” vagy „befogadó” kiegészítésekkel. Még az ENSZ 2015-ben megfogalmazott Fenntartható Fejlődési Céljai is tartalmazzák a gazdasági növekedést, mint célt minden ország számára, nem törődve a „fenntarthatóság” és a „növekedés” közt rejlő alapvető ellentmondással.
A jó hír az, hogy eközben
a civil társadalomban és a tudományos életben kialakult egy poszt-növekedés mozgalom.
Ennek a mozgalomnak sokféle neve van, országoktól függően: décroissance (nemnövekedés), Postwachstum (poszt-növekedés), steady-state (egyensúlyi gazdaság), doughnut economics, prosperity without growth (jóllét növekedés nélkül), hogy csak néhányat említsünk. 2008 óta a nemzetközi Nemnövekedés Konferenciákon (például 2016-ban Budapesten) rendszeresen több ezer ember gyűlt össze. Egy nemrég létrejött globális kezdeményezés, a Wellbeing Economic Alliance (Jólléti Gazdaság Szövetség) összeköti ezeket a kezdeményezéseket, egy európai kutatói hálózat pedig – más kutatási tevékenységek mellett – az „ökológiai makroökonómiai modellről” szóló kutatásokat kapcsolja össze. Ezek a kutatások lehetségesnek tartják, hogy úgy javítsuk az emberek életminőségét, állítsuk helyre az élővilágot, csökkentsük az egyenlőtlenségeket és adjunk tisztes és elégséges munkát mindenkinek, hogy közben ne legyen szükség a gazdasági növekedésre. Ehhez azonban úgy kell alakítanunk a szakpolitikai döntéseket, hogy felszabaduljunk a jelenlegi gazdasági növekedéstől való függőség alól.
A javasolt lépések közt szerepel a természeti erőforrások használatának korlátozása; a progresszív fiskális eszközök használata, ami megálljt parancsolhat az egyenlőtlenségeknek; vagy a munkaidő fokozatos csökkentése. A nyersanyagok használatának növekvő tendenciáját megfordíthatná a szén adó, amelynek a bevételeiből finanszírozható lenne egyfajta alapjövedelem vagy egyéb szociális programok. Az alapjövedelem és a jövedelmi plafon bevezetése tovább csökkenthetné az egyenlőtlenségeket, segítene a társadalomért végzett munka újraelosztásában, és megtörné ezzel azokat a hatalmi egyenlőtlenségeket, amik gyengítik a demokráciánkat.
Az új technológiákat a munkaidő csökkentésére és az életminőség javítására használnánk ahelyett, hogy nagy tömegeket elbocsátunk az állásukból és növeljük a néhány privilegizált helyzetben lévő profitját.
Tekintettel az egyes döntések jelentős kockázataira, felelőtlenség lenne a politikai döntéshozók részéről, ha nem vizsgálnák meg a növekedési dogmán túllépő jövő lehetőségét. A Brüsszelben megrendezett konferencia fontos kezdetet jelent ebben a tekintetben, de további vállalások szükségesek. Mint a fenti kérdéskörrel foglalkozó társadalom-, vagy természettudósok csoportjának Európa összes tagállamát megjelenítő tagjai, ezúton felkérjük az Európai Unió intézményeit és tagállamait az alábbiakra:
A szöveg szerzői:
Dr Dan O’Neill, University of Leeds, Egyesült Királyság, Dr Federico Demaria, Universitat Autònoma de Barcelona, Spanyolország; Dr Giorgos Kallis, Universitat Autònoma de Barcelona, Spanyolország; Dr Kate Raworth, Oxford University, Egyesült Királyság; Dr Tim Jackson, Professor, University of Surrey, Egyesült Királyság; Dr Jason Hickel, Lecturer, Goldsmiths, University of London, Egyesült Királyság; Dr Marta Conde, President of Research & Degrowth, Spanyolország.
Jelen nyílt levelet több, mint 240 európai tudós írta alá, köztük több magyar. A teljes lista és a nyílt levél más nyelveken itt található.
Fordította Üveges Lilla, Köves Alexandra és Szabó Rebeka.
A “fenntartható” szó exponenciális sebességgel szaporodik, hamarosan már minden mondatban szerepelni fog, akár többször is. Viszont…
Vörös riasztás: A bolygó veszélyben ! A jelentésből kiderül, hogy 2023 volt az eddigi legmelegebb…
Az éghajlatváltozás a világgazdaság iparosodásának nem szándékolt következménye. Az emberi tevékenység nagy mennyiségű CO2-t és…
A túlnépesedés még mindig óriási probléma: interjú Jane O'Sullivannal. Februárban interjút készítettem Chris Bystroff biokémikussal,…
Tizedik egymást követő havi melegrekord riasztja és zavarba hozza az éghajlatkutatókat. Ha az anomália augusztusig…
Ebben az energikus előadásban, a Nobel-díjjal kitüntetett Al Gore a klímaválság megoldásának útjában álló két…