Itt az ideje, hogy ne a gazdasági növekedéstől függjön Európa!

Egy különleges – fordulópontnak tekinthető – konferencia zajlott 2018. szeptember 18-19-én Brüsszelben: tudósok, politikusok és döntéshozók gyűltek össze egy olyan találkozón, amelyet öt pártcsalád európai parlamenti képviselői szerveztek szakszervezetekkel és civil szervezetekkel együttműködve. A konferencia előtt született az alábbi nyílt levél, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy véget kell vetni a gazdasági növekedéstől való függőségünknek, túl kell lépni a kényszerű gazdasági növekedés dogmáján.

Itt az ideje, hogy ne a gazdasági növekedéstől függjön Európa! - ClimeNews - Hírportál

Az elmúlt hét évtizedben a GDP növelése lett a gazdaságpolitika legfőbb célja az európai országokban. Ugyan a gazdaságaink valóban növekedtek, de mindennek a környezetünkre gyakorolt hatása is jelentősen nőtt. Ma olyan mértékben lépjük túl a Föld teljesítőképességének határait, hogy az már meghaladja a biztonságosnak tekinthető szinteket. Semmi jel nem utal arra, hogy lehetséges lenne egy olyan gazdasági növekedés, amely szétválasztja a növekedési és nyersanyag-felhasználási pályákat, és ezáltal nem szennyezi tovább a környezetet. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy

az európai társadalmi problémák megoldásához nem egy növekvő gazdaságra, hanem inkább a már meglévő jövedelem és vagyon igazságosabb elosztására lenne szükség.

A gazdasági növekedést egyre nehezebb is elérni: egyre kevésbé tudjuk növelni a termelékenységet, a piacok telítettek, miközben a környezetünk folyamatosan pusztul. Ha a jelenlegi folyamatok folytatódnak, az európai gazdasági növekedés teljesen megállhat egy évtizeden belül. Manapság a kormányzatok válasza erre a problémára az, hogy megpróbálják fenntartani a gazdasági növekedést hitelből, miközben eladósodnak, lazítanak a környezetvédelmi szabályokon, növelik a dolgozók munkaidejét és megvágják a szociális támogatásokat. A gazdasági növekedésre való agresszív törekvés azt eredményezi, hogy társadalmaink megosztottak lesznek, a gazdasági helyzet bizonytalan és gyengül a demokrácia.

Sem a döntéshozók, sem az elitek nem igazán gondolták még át ezeket a kérdéseket. Az Európai Bizottság „GDP-n túl” kezdeményezése („Beyond GDP”) idővel meggyengült, és ma a „GDP és azon túl” (GDP and Beyond) néven fut. A mindent átszövő mantra továbbra is mindenekelőtt a gazdasági növekedés, esetleg feljavítva a „fenntartható”, „zöld” vagy „befogadó” kiegészítésekkel. Még az ENSZ 2015-ben megfogalmazott Fenntartható Fejlődési Céljai is tartalmazzák a gazdasági növekedést, mint célt minden ország számára, nem törődve a „fenntarthatóság” és a „növekedés” közt rejlő alapvető ellentmondással.

A jó hír az, hogy eközben
a civil társadalomban és a tudományos életben kialakult egy poszt-növekedés mozgalom.

Ennek a mozgalomnak sokféle neve van, országoktól függően: décroissance (nemnövekedés), Postwachstum (poszt-növekedés), steady-state (egyensúlyi gazdaság), doughnut economics, prosperity without growth (jóllét növekedés nélkül), hogy csak néhányat említsünk. 2008 óta a nemzetközi Nemnövekedés Konferenciákon (például 2016-ban Budapesten) rendszeresen több ezer ember gyűlt össze. Egy nemrég létrejött globális kezdeményezés, a Wellbeing Economic Alliance (Jólléti Gazdaság Szövetség) összeköti ezeket a kezdeményezéseket, egy európai kutatói hálózat pedig – más kutatási tevékenységek mellett – az „ökológiai makroökonómiai modellről” szóló kutatásokat kapcsolja össze. Ezek a kutatások lehetségesnek tartják, hogy úgy javítsuk az emberek életminőségét, állítsuk helyre az élővilágot, csökkentsük az egyenlőtlenségeket és adjunk tisztes és elégséges munkát mindenkinek, hogy közben ne legyen szükség a gazdasági növekedésre. Ehhez azonban úgy kell alakítanunk a szakpolitikai döntéseket, hogy felszabaduljunk a jelenlegi gazdasági növekedéstől való függőség alól.

A javasolt lépések közt szerepel a természeti erőforrások használatának korlátozása; a progresszív fiskális eszközök használata, ami megálljt parancsolhat az egyenlőtlenségeknek; vagy a munkaidő fokozatos csökkentése. A nyersanyagok használatának növekvő tendenciáját megfordíthatná a szén adó, amelynek a bevételeiből finanszírozható lenne egyfajta alapjövedelem vagy egyéb szociális programok. Az alapjövedelem és a jövedelmi plafon bevezetése tovább csökkenthetné az egyenlőtlenségeket, segítene a társadalomért végzett munka újraelosztásában, és megtörné ezzel azokat a hatalmi egyenlőtlenségeket, amik gyengítik a demokráciánkat.

Az új technológiákat a munkaidő csökkentésére és az életminőség javítására használnánk ahelyett, hogy nagy tömegeket elbocsátunk az állásukból és növeljük a néhány privilegizált helyzetben lévő profitját.

Tekintettel az egyes döntések jelentős kockázataira, felelőtlenség lenne a politikai döntéshozók részéről, ha nem vizsgálnák meg a növekedési dogmán túllépő jövő lehetőségét. A Brüsszelben megrendezett konferencia fontos kezdetet jelent ebben a tekintetben, de további vállalások szükségesek. Mint a fenti kérdéskörrel foglalkozó társadalom-, vagy természettudósok csoportjának Európa összes tagállamát megjelenítő tagjai, ezúton felkérjük az Európai Unió intézményeit és tagállamait az alábbiakra:

  1. Állítsanak fel egy bizottságot az Európai Parlamentben a növekedésen túlmutató jövőképek megvizsgálására. Ez a bizottság vitassa meg a növekedés jövőjével kapcsolatos kérdéseket, javasoljon alternatív szakpolitikákat és gondolja át, hogy a növekedés fenntartása valóban a politika fő célja kell-e hogy legyen.
  2. Az EU és a tagállamok makrogazdasági értékelésénél alkalmazzanak alternatív mérőszámokat is. A gazdaságpolitikát aszerint kell értékelni, hogy az milyen hatással van az emberek jóllétére, a természeti erőforrásokra, a gazdasági egyenlőtlenségre vagy a méltó megélhetéshez szükséges források megteremtésére. A döntéshozatali folyamatokban az ezeket mérő számoknak előtérbe kell kerülniük a GDP-hez képest.
  3. Alakítsák át a Stabilitási és Növekedési Paktumot (SGP) egy Stabilitási és Jólléti Paktummá. Az SGP olyan szabályok összessége, amelyek célja az államháztartási hiány és az államadósság határok között tartása. Ezt a paktumot át kell alakítani úgy, hogy a tagállamok számára biztosítsa saját állampolgáraik alapvető szükségleteinek kielégítését, miközben a természeti erőforrások felhasználását és a hulladék termelését fenntartható szintre csökkenti.
  4. Minden tagállam hozzon létre egy gazdasági átalakulásért felelős minisztériumot. Egy olyan új gazdaság, amely az emberi és környezeti jóllétet tartja szem előtt, sokkal jobb jövőt nyújthatna állampolgárainak, mint egy olyan, amely a gazdasági növekedéstől függ.

A szöveg szerzői:

Dr Dan O’Neill, University of Leeds, Egyesült Királyság, Dr Federico Demaria, Universitat Autònoma de Barcelona, Spanyolország; Dr Giorgos Kallis, Universitat Autònoma de Barcelona, Spanyolország; Dr Kate Raworth, Oxford University, Egyesült Királyság; Dr Tim Jackson, Professor, University of Surrey, Egyesült Királyság; Dr Jason Hickel, Lecturer, Goldsmiths, University of London, Egyesült Királyság; Dr Marta Conde, President of Research & Degrowth, Spanyolország.

Jelen nyílt levelet több, mint 240 európai tudós írta alá, köztük több magyar. A teljes lista és a nyílt levél más nyelveken itt található.

Fordította Üveges Lilla, Köves Alexandra és Szabó Rebeka.