A 2008-as pénzügyi válság és az utána következő hosszú szenvedés még mindenkinek élénken élhet az emlékezetében. Munkanélküliség, bezuhanó ingatlanárak és hatalmasra hízó hitelek, vergődő gazdaság jellemezte az utána következő éveket, nyilván senki nem szeretné, ha mindez megismétlődne. Sajnos azonban nemcsak a pénzpiacot nem sikerült kielégítően szabályozni a tanulságokból okulva – ami önmagában magában hordozza egy újabb válság lehetőségét –, de egy másik fontos területen is évek óta kitartóan fújjuk a buborékot.
Az angolszász országokban már évek óta fel-felbukkan a tudományos és közéleti diskurzusban, de Trump elnöksége miatt újabban ismét nagyon aktuális lett a szénbuborék (carbon bubble) jelensége. A fogalom, mint a buborékok általában, arra vonatkozik, amikor valamit a befektetők többre tartanak annak valós piaci értékénél, és ész nélkül tolják bele a pénzt.
Veszélye, hogy amikor rájönnek a túlzásra, elkezdenek fejvesztve menekülni az adott területről, így a buborék kipukkad, és egyszerre egy rakás vagyon megsemmisül. Ez történt az ezredfordulós dotkomlufi idején a netes cégekkel, majd a nagy hitelválságkor az ingatlan- és a tőkepiaccal is. Sok közgazdász szerint a következő a sorban a fosszilisenergia-szektor lehet.
Hiába jönnek fel egyre dinamikusabban a megújulók, a világgazdaság jelenleg még mindig masszívan szénalapú. Még Európában is, ahol a világ többi részével összehasonlítva jobb az arány, az energiafogyasztás közel 80 százalékát teszi ki az olaj, a gáz és a szén együtt. Ha csak ezt nézzük, akkor a fosszilis energia stabil befektetésnek tűnhet. Olyannak, mint ami nélkül nincs élet, vagy legalábbis gazdasági növekedés – így nem járhatunk rosszul, ha például nagy olajvállalatok részvényeiben tartjuk a vagyonunk egy részét.
Ennek elkerülésére írták alá a világ országai a párizsi klímaegyezményt, és bár ezzel együtt korántsem biztos, hogy sikerülni fog, a szénbuborék kipukkadásához már az is elég lehet, ha erőteljes próbálkozások történnek a fosszilis energia kiváltására.
A szénbuborék és a korábbi buborékok közt van egy jelentős különbség. A dotkomlufi azért alakult ki, mert a befektetők túl optimisták voltak az internetes cégek növekedési ütemét (következésképpen valós értékét) illetően, a fosszilis energiával azonban egy kicsit más a helyzet.
A fosszilis energiára épülő ipar, a közvetlenül vagy közvetve erre építő cégek értékét annak alapján kalibrálta be a piac, mekkora kitermelhető szén-, olaj- és gáztartaléka van még a Földnek. Ezek az energiahordozók elég megbízható szakértői becslések alapján valóban léteznek, tehát a lufiban eredetileg volt tartalom, csak időközben a klímaváltozástól való félelem által hajtott
energetikai forradalom új perspektívába helyezte, hogy mit tekintünk értékesnek.
Másként fogalmazva: hiába van még hatalmas fosszilis energiakészlet a Föld alatt, ha ennek kitermelése egyre kevésbé rentábilis, egyre kockázatosabb, és főleg egyre kevésbé vevő rá a szén-dioxid-célok irányába lépkedő világ. A lufi kipukkadásához nem szükséges, hogy gyakorlati értelemben lehetetlenné váljon a kitermelés, épp elég, ha a befektetőkben tudatosul, hogy az olaj nem képvisel értéket, ha igazából már nem akarjuk felhasználni.
A lufi legnagyobb részét a rendelkezésre álló, de maximum 2 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés mellett kitermelhetetlen olajkészletek adjak. Jelenlegi tudásunk szerint
a nagyvállalatok regisztrált fosszilis tartalékainak 60-80 százaléka a föld alatt kell hogy maradjon
a baj elkerüléséhez, holott ezek jelenleg be vannak kalkulálva a cégek tőzsdei értékébe és a nyersanyagpiaci árakba.
Az érintett terület igen jelentős súllyal van jelen a világ legnagyobb tőzsdéin, habár az nagyon változó, melyik városban mennyi fosszilis energiában utazó cég részvénye forog. A legnagyobb mértékű, évi kétszáz gigatonna fölötti szén-dioxid-kibocsátásért a Wall Streeten és a NASDAQ-on jegyzett vállalatok felelnek, ami nem meglepő, mivel eleve ezek a világ legnagyobb tőzsdéi.
Moszkva pozíciója viszont azt mutatja, hogy az orosz tőzsde arányaiban igen nagy mértékben kitett a fosszilisenergia-piac mozgásainak, hiszen az itt jelen lévő cégek úgy felelnek mintegy 150 gigatonna szén-dioxid-kibocsátásért, hogy közben a város értékpapírpiaca piaci kapitalizáció szempontjából a tőzsdei világranglista első húsz helyébe sem fér be.
A szénbuborék és a klímaváltozásra adott piaci reakciók gazdasági hatása azonban túlmutat a szűkebb értelemben fosszilis energiával foglalkozó vállalatok körén, járulékos hatásként az összes szénre és olajra épülő iparágat is sokkolhatja.
Az éghajlatváltozás így vagy úgy a nagyvállalatok túlnyomó többségét érinti. Egy kutatás szerint, amit a Michael Bloomberg vezette Sustainability Accounting Standards Board végzett, az amerikai tőzsdén forgó részvények piaci értéken számított 93 százaléka, összesen 27,5 billió dollárnyi érték jelentős klímakockázatnak van kitéve.
Ha a piac és a szabályozás nem képes idejében korrigálni az irányt, akkor ismét ahhoz hasonló helyzet állhat elő, mint a 2008-as pénzügyi válság után, amikor emberek milliói szembesültek azzal, hogy egyik pillanatról a másikra töredékére apadt a megtakarításuk. A világ legnagyobb alapkezelője, a BlackRock is arra figyelmezteti az embereket tavaly őszi kiadványában: befektetéseiknél tartsák szem előtt a klímakockázatokat, máskülönben könnyen rengeteg pénzt bukhatnak.
Persze meg kell jegyezni, sok múlik azon, mennyire képesek az érintett szereplők adaptálódni az új helyzethez. A jelen pillanatban a fosszilisenergia-piacnak igencsak kitett autóiparban például megúszhatják a hanyatlást azok a vállalatok, amelyek idejében elkezdenek piacképes elektromos autókat fejleszteni.
Ugyanígy maguk az olajcégek is megpróbálhatják magukat fokozatosan átpozicionálni más iparágak felé, lényegében ilyesmi irányba indult el a Mol is új stratégiájával – a legjobban akkor járnánk, ha minden szénalapú nagyvállalat elkezdene benyomulni tisztább szegmensekbe, és a fosszilisről való fokozatos leállás ellenére tartani tudná az értékét. Ez azonban nagyon optimista forgatókönyv.
Természetesen léteznek ötletek arra vonatkozóan is, hogy mit kellene tennie a vállalatokon kívüli szereplőknek a szénbuborék ellen. Az LSE azt a javasolja
Az nyilvánvaló, hogy szénbuborék és a klímaváltozás egyéb káros gazdasági hatásai ellen nagyon sokat tehetnek vagy tehetnének a világ kormányai a következő években. Az irány azonban közel sem egységes, és az USA Trump megválasztásával nyomott egy erőteljes hátraarcot a szén-dioxid-kibocsátás elleni küzdelemnek, egyúttal tett egy lépést a szénbuborék tovább fújása felé.
Ha így folytatja – és miért ne tenné –, akkor hivatali ideje alatt masszív löketet adhat a világ legnagyobb gazdaságában a fosszilis iparnak, ami egyébként sem elhanyagolható lobbierőt képvisel. A nagy olajvállalatok majdnem mindegyike szerepel a Forbes befolyásos cégeket rangsoroló Global 2000 listáján, a legnagyobbnak számító Exxon Mobile tavaly a 9. helyre futott be.
A klímaváltozás és a szénbuborék elleni küzdelemben nem jár élen az újabban egyre inkább világhatalmi ambíciókkal fellépő, és Trump miatt már az USA-val is barátibb viszonyt ápoló Putyini Oroszország sem, amelynek legjelentősebb kiviteli termékei mind fosszilis energiaforrások. Ha a szén-, gáz- és olajvállalatok hosszabb távon erős szövetségben működnek a legnagyobb gazdaságok irányítóival, az nem csak a környezeti katasztrófa, de mint láttuk, a pénzügyi válság irányába is tolja a világot.
Az érem másik oldala az egyelőre szórványosan jelentkező, de azért már látható irány, amely inkább a fosszilis területről való fokozatos kivonulást tűzte ki célul. Nemzetállami szinten Írország tette meg az eddigi legradikálisabb lépést a fosszilis energiától való megszabadulás felé, amikor januárban a parlament megszavazta, hogy az ország 8 milliárd euróval gazdálkodó stratégiai alapjának portfóliójából a jövőben kidobálják az összes szénalapú befektetést.
Ennél is komolyabb tőketömeget érint, hogy az egyébként jelentős olajnagyhatalom Norvégia legnagyobb nyugdíjalapja 2016 tavaszán szintén elkezdte a fosszilis befektetések lefaragását, első körben 52 céget zárva ki a körből. Az alap egyébként nemcsak Norvégián belül, hanem világviszonylatban is a legtöbb pénzt, 864 milliárd dollárt kezel, és a szénhez kötődő befektetések további visszavágását tervezi.
Szintén a pozitív fejlemények közé tartozik, hogy a piac önmagától is egyre nagyobb lehetőségeket lát a zöldenergiában, idénre megtérülés tekintetében már be is érték a megújulós projektek a fosszilisakat. Ezzel párhuzamosan mozog a megújulók egyre jobb hatásfoka és hozzáférhetősége, a szél- és napenergia ipari, lakossági használatának rohamos terjedése. Kína, a világ egyik legnagyobb energiafelhasználója elkötelezettnek tűnik a zöld fejlesztés iránt, nemrég döntöttek 361 milliárd dollár befektetéséről a megújulóenergia-iparba.
Hogy az ellenkező előjelű hatások végül milyen eredményre vezetnek, azt egyelőre képtelenség megjósolni, különösen mert ebben jókora része van annak is, mennyire tudatosulnak a szereplőkben a veszélyforrások. A legnagyobb kockázatot az jelenti, hogy az emberek – akiknek egyéni megtakarításai a tőkepiacokon pörgő pénz jókora részét kiteszik – sokasága valószínűleg továbbra sincs tisztában azzal, milyen eszközökben tartja egyáltalán az idős korára összekuporgatott, befektetési alapok kezelésébe adott pénzét.
Ilyenformán nem fog nyomást gyakorolni a tényleges befolyással bíró tőkepiaci szereplőkre, maximum majd meglepődik, ha a 2008-as helyzethez hasonlóan kiderül, hogy azt bóvliba fektették. A legnagyobb felelősség ebben a helyzetben a szabályozók vállán nyugszik, de a zavaros világpolitikai széljárásban nehéz lenne megmondani, milyen irányba fordulnak évtizedes távlatban.
Forrás: Index (Előd Fruzsina)
A “fenntartható” szó exponenciális sebességgel szaporodik, hamarosan már minden mondatban szerepelni fog, akár többször is. Viszont…
Vörös riasztás: A bolygó veszélyben ! A jelentésből kiderül, hogy 2023 volt az eddigi legmelegebb…
Az éghajlatváltozás a világgazdaság iparosodásának nem szándékolt következménye. Az emberi tevékenység nagy mennyiségű CO2-t és…
A túlnépesedés még mindig óriási probléma: interjú Jane O'Sullivannal. Februárban interjút készítettem Chris Bystroff biokémikussal,…
Tizedik egymást követő havi melegrekord riasztja és zavarba hozza az éghajlatkutatókat. Ha az anomália augusztusig…
Ebben az energikus előadásban, a Nobel-díjjal kitüntetett Al Gore a klímaválság megoldásának útjában álló két…