A fenntartható népesség előmozdításának kulcsa

A pronatalizmus megkérdőjelezése a reproduktív jogok és a fenntartható népesség előmozdításának kulcsa

Az emberiség népessége az elmúlt 50 évben megduplázódott, az 1970-es körülbelül négymilliárdról jelenleg nyolcmilliárdra nőtt.

A közvélemény egyre inkább tudatában van annak, hogy a túlnépesedés és a mértéktelen túlfogyasztás az éghajlatváltozásnak, az erőforrások szűkösségének és a biológiai sokféleség összeomlásának okozója, mégis kihívást jelent a téma megvitatása. Ebben a tudományos anyagban Nandita Bajaj (a Population Balance ügyvezető igazgatója, Antiochiai Egyetem) és Kirsten Stade (Population Balance) a pronatalizmus és az emberi felsőbbrendűség, mint a népességnövekedés mozgatórugói, valamint a reproduktív és ökológiai igazságtalanság átható befolyásáról, továbbá e diskurzus elhallgatásának a legkiszolgáltatottabbakra – természetre, emberekre és állatokra – gyakorolt hatásairól írnak.

Rampasek, László Attila

Szakértők által lektorált tudományos anyag

Kivonata

A társadalmi és környezeti igazságossággal foglalkozó szervezetek elhallgatták az emberi túlnépesedésről szóló diskurzust, mert féltek a reproduktív kényszerrel való összefüggésektől, de ezzel nem ismerték el a pronatalizmus elnyomó szerepét a reproduktív autonómia aláásásában. A pronatalizmus, amely a reprodukciót kényszerítő kulturális és intézményi erőkből áll, sokkal elterjedtebb, és ugyanolyan káros az egyéni szabadságjogokra nézve, mint a reprodukció korlátozására irányuló kísérletek. A pronatalizmus óriási méretének fel nem ismerése vezetett a fenntartható népességre irányuló önkéntes, jogokon alapuló erőfeszítések teljes feladásához, annak ellenére, hogy széleskörű tudományos egyetértés van abban, hogy a népességnövekedés a többszörös környezeti válságok egyik fő mozgatórugója. Megvizsgáljuk a patriarchális, kulturális, családi, vallási, gazdasági és politikai pronatalista nyomás teljes skáláját, és azt állítjuk, hogy a népesedéssel mint az ökológiai válság egyik okozójával szembeni vonakodás éppen azokat a pronatalista erőket szolgálja, amelyek aláássák a reproduktív autonómiát. Úgy véljük, hogy a túlnépesedés és az azt mozgató pronatalizmus kezelésének központi szerepet kell játszania a nemzetközi természetvédelmi és fejlesztési erőfeszítésekben, hogy a reproduktív jogokat felemeljék, és egyúttal elősegítsék a bolygó egészségét.

DOI: https://doi.org/10.3197/JPS.63799953906861 (.PDF)

Következtetése

A pronatalista üzenetek és politikák, valamint a vallási, társadalmi és kulturális korlátok együttesen óriási erőt jelentenek, amely korlátozza a reproduktív döntések autonómiáját a mai világban. Ezek a kényszerek megnehezítik és megcáfolják az ICPD-n felhozott elképzelést, miszerint a gyermekek számával és a gyermekvállalási időközökkel kapcsolatos bármilyen döntés “szabadnak” tekinthető. Egy olyan környezetben, amelyet annyira a pronatalizmus alakít, ez a “választás” rossz alap a reprodukciós politikai viták és a nők jogai számára. A túlnépesedésről szóló viták elhallgatásával pedig a nemzetközi környezetvédelem és a fejlesztési közösség képviselői maguk is a pronatalista és patriarchális erőknek adnak igazat, amelyek ragaszkodnak ahhoz, hogy a nők elsődleges és vitathatatlan feladata a gyermekvállalás. Bár a népesedési tabu a nők reproduktív jogai iránti méltányos aggodalomból fakad, amelyeket oly gyakran alárendeltek más, sürgetőbbnek ítélt ügyeknek, nem teszünk szívességet a nőknek azzal, hogy elutasítjuk a népességnövekedés és annak kiváltó okainak kritikai vizsgálatát. Éppen ellenkezőleg, a népesség méretének és növekedésének a környezetpusztításban játszott szerepéről szóló őszinte viták – valamint az egészséges politikai diskurzus arról, hogy hogyan lehet a legjobban semlegesíteni a reproduktív autonómiát aláásó pronatalista erőket – alapvető fontosságúak a reproduktív jogok és a környezeti fenntarthatóság teljes megvalósításához világszerte.

Forrás: Population Balance