A hadsereg és az olajipar kapcsolata az éghajlat összeomlásában

Tarthatatlan: A globális hadsereg valódi költségei az éghajlat és az emberi biztonság szempontjából.

Ez a jelentés kifejezetten a hadsereg és az olajipar kapcsolatára összpontosít, hogy feltárja annak szerepét az éghajlat összeomlásában. A jelentés szerint el kell kezdenünk számszerűsíteni, feltárni és kezelni azt az éghajlati terhet, amelyet a világ nagy katonai költekezői rónak az emberekre és a bolygóra.

Eddig kollektíven és következetesen figyelmen kívül hagytuk a világ hadseregeinek az éghajlatváltozásért viselt hatalmas, de el nem számolt felelősségét, a mindennapi operatív tevékenységüktől kezdve a háborúkig és konfliktusokig, amelyekben részt vesznek. El kell kezdenünk mindkettőt figyelembe venni az éghajlati számításokban, mert saját felelősségünkre hagyjuk figyelmen kívül őket.

A jelentés végén található 8 pontból álló ajánlási terv célja, hogy ezzel foglalkozzon.

Az elefánt a szobában: a katonai kiadások, mint az éghajlatváltozás mozgatórugói

Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának 2018. évi kibocsátási hiányjelentése megerősíti, hogy a szén-dioxid-mentesítésre irányuló globális erőfeszítések messze elmaradnak a tervezettől, és a kibocsátás korlátozására tett ígéretek ellenére a globális kibocsátás a gazdasági növekedésnek köszönhetően tovább növekszik. Az egyik rendkívül fontos gazdasági ágazat, amelyet következetesen figyelmen kívül hagynak az éghajlatváltozás kezelésére tett kísérletek során – ez az Egyesült Királyság kormányának 4. legnagyobb kiadási területe, és egy olyan ágazat, amely elhanyagolható erőfeszítéseket tett a szén-dioxid-mentesítés érdekében -, a védelmi/katonai ágazat. A katonai tevékenységekből és háborúkból származó üvegházhatású gázok (ÜHG-k) kibocsátása nem szerepel a globális kibocsátási adatokban, ami azt jelenti, hogy eddig jelentősen alábecsültük az összes emberi tevékenységből származó teljes globális ÜHG-kibocsátást.

A mindennapi katonai tevékenységekből és a háborúkból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás olyan jelentős, hogy az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) által 2050-re ajánlott kibocsátás-mentességi célt soha nem fogjuk elérni anélkül, hogy a hadseregünket is szén-dioxid-semlegessé tennénk. Ha nem szüntetjük meg a hadseregünk szén-dioxid-kibocsátását, és nem alakítjuk át sürgősen a külpolitikához, a biztonsági gondolkodáshoz és a védelmi kiadásokhoz való hozzáállásunkat, a világ hadseregei maguk is fenyegetést jelentenek majd a kollektív “emberi biztonságunkra“.

A meglévő adatok és kutatások elemzésével nyugtalanító képet kaphatunk a globális hadsereg környezeti hatásáról:

• A globális hadseregek és a hozzájuk kapcsolódó védelmi ipar szén-dioxid-kibocsátása 445 millió tonna CO₂-egyenérték (2017); ez nagyobb, mint egész Olaszország éves üvegházhatású gázkibocsátása, és nem sokkal kisebb, mint az Egyesült Királyság (505 millió tonna CO₂-egyenérték) és Franciaország (482 millió tonna CO₂-egyenérték) teljes üvegházhatású gázkibocsátása.
• A globális hadseregek és védelmi iparágak az üvegházhatású gázok teljes globális kibocsátásának legalább 1%-át teszik ki, és ez a szám akár 5% is lehet. Összehasonlításképpen: a polgári repülés a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás mintegy 2,1%-áért felelős, és a nemzetközi légi közlekedés önmagában a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás mintegy 1,3%-áért felelős. Ez azt jelenti, hogy a globális katonai-ipari komplexum ugyanannyi üvegházhatású gázkibocsátásért felelős, mint a polgári repülés, amely a globális kereskedelem és a modern jólétünk szempontjából alapvető fontosságú. Amikor mindenki azon gondolkodik, hogy kevesebb repülővel, helyi élelmiszerek és fogyasztási cikkek vásárlásával tegye meg a maga részét, a hadseregek szabad utat kapnak, hogy annyi nagy értékű gázfaló gépet (pl. F-35-ösöket és Eurofighter Typhoonokat) vásároljanak és üzemeltessenek, amennyit csak akarnak, anélkül, hogy a politikusaink kemény kérdéseket tennének fel.
• Ha a világ hadseregeit egy országként rangsorolnánk, akkor a világ 29. legnagyobb olajfogyasztója lennének, éppen csak megelőzve Belgiumot vagy Dél-Afrikát. Másképpen fogalmazva, ez a világ 5. legnagyobb gazdaságának, az Egyesült Királyságnak vagy a 6. legnagyobbnak, Franciaországnak a fele olajfogyasztása.
• Az EU-15 hadseregeinek és védelmi iparának teljes szén-dioxid-kibocsátása 60 millió tonna CO₂-egyenérték – ez ugyanannyi, mint Írország kibocsátása, és nagyjából az EU-15 2017-es teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 2%-a. A szén-dioxid-kibocsátás az EU-15-ök teljes szén-dioxid-kibocsátását jelenti. Az EU-ban a légi közlekedésből származó közvetlen CO2-kibocsátás a teljes kibocsátás mintegy 3%-át teszi ki. Az EU büszke arra, hogy a világon elsőként foglalkozik a nemzetközi légi közlekedésből származó CO₂-kibocsátással, így megbocsáthatatlan, hogy elhanyagolja a hadsereg és a védelmi ipar éghajlatra gyakorolt hatását, amikor mindkét ágazat kompatibilis mennyiségű üvegházhatású gázt termel.
• A kilenc évig tartó iraki háború (2003 és 2011 között) teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátása körülbelül 254 millió tonna CO₂-t tett ki. Ez valamivel több CO₂-kibocsátás, mint a világ 14. legnagyobb gazdasága, Spanyolország 2016-ban, és csak negyedével kevesebb, mint a 6. legnagyobb gazdaság, Franciaország.

Ez a folyamatos kibocsátási teher mindaddig fennmarad, amíg a túlzott globális katonai kiadásokból egyre több olajtól függő, drága repülőgépet, tankot és rakétát fejlesztenek és vásárolnak, amelyek viszont pusztítást és üvegházhatású gázokat okoznak (miközben jelentős részvényesi nyereséget termelnek). Az irónia, sőt képmutatás, hogy az USA és más vezető katonai nemzetek szóvivői a leghangosabb hangok közé tartoznak, amelyek az éghajlatváltozás elleni fellépésre szólítanak fel (összefoglalva: “mindenki, kivéve minket”), nem marad el néhány megfigyelő számára, mivel pontosan ezek a katonai nemzetek azok, amelyek tudják, hogy maguk is hozzájárultak az éghajlati válság kialakulásához. Ezt a kellemetlen igazságot azonban ügyesen elrejti egy másik narratíva, amelyet könnyebben és szélesebb körben elfogadnak – az éghajlatváltozás következményeinek és az ebből eredő vészhelyzetek és káosz kezelésének szükségessége.

A kormányok pedig jól eltakarják a hadseregükre háruló éghajlati terheket. Az iraki háború idején az USA mentességet kialkudott a kibocsátások bejelentése alól. A mai napig az egyes országoknak az ENSZ-nek a kibocsátásaikról szóló jelentéséből kimaradnak a hadsereg által a tengerentúlon vásárolt és felhasznált üzemanyagok. A 2015-ös párizsi megállapodás értelmében pedig az országok még mindig nem kötelesek csökkenteni a katonai kibocsátásukat.

Az olaj, a katonai kiadások és a konfliktusok jelenleg elválaszthatatlanok egymástól, és együttesen jelentős szerepet játszottak és játszanak a fejlődés akadályozásában vagy visszafordításában a globális déli közösségekben és nemzetekben, miközben a hétköznapi emberek számtalan módon fizetik meg az árát. Úgy tűnik, hogy nincs vége a láthatáron, mivel a kormányok (különösen a nagy katonai költők) maguk is önpusztító külügyi, biztonsági és védelmi kiadási stratégiákba vannak zárva, végtelen, olajért folytatott háborúkkal, amelyek menekültek millióit hozzák létre; konfliktusok, amelyek egyre nagyobb katonai kiadásokat eredményeznek a fosszilis tüzelőanyagoktól függő, egyre több fosszilis tüzelőanyagtól függő felszerelésekre, amelyeket a fosszilis tüzelőanyagoktól függő hadseregek működtetnek.

Most egy új hagyományos és nukleáris fegyverkezési verseny szélén állunk. A globális katonai kiadások egyre közelebb kerülnek a “2 billió dolláros vörös vonalhoz“, és a globális éves katonai kiadások 85%-át (1,9 billió dollár) csak a 20 legnagyobb költő teszi ki. A nemzetek által a fosszilis tüzelőanyagoktól függő hadseregekből származó kül-, biztonság- és védelmi politikával biztosított “lelki béke” – számos kritikus szempont alapján – már nem felel meg a 21. századnak. Eljött az ideje, hogy a “nemzetbiztonság” elavult fogalmait olyan politikákkal váltsuk fel, amelyek tükrözik a kollektív biztonságunkat fenyegető valamennyi 21. századi veszélyt.

Miközben ez a jelentés rávilágít a háború, a pusztítás és az újjáépítés pusztító körhintájára, egyúttal egy úttörő új formulát mutat be, amely segít az országoknak abban, hogy katonai kiadásaikat fokozatosan a környezeti és emberi szükségletek kielégítésére fordítsák. Az Öt százalékos javaslat egy két részből álló formula, amely: 1) 10 év alatt felére csökkenti a globális katonai kiadásokat, és a megtakarításokat az emberi szükségletekre irányítja át; és 2) egy 5%-os küszöbértéket vezet be, amelynek célja, hogy ezt követően visszafogja a katonai kiadásokat. Ezt a javaslatot az olyan kampányok tanulságai alapján dolgozták ki, mint az adósság, a kereskedelem és az adózás.

Már csak 11 év van hátra (e cikk írásakor), hogy teljesítsük a nemzetközi kötelezettségvállalást, amely szerint a globális felmelegedést mérsékelt szintre (1,5°C alá) kell korlátozni azáltal, hogy 2030-ig 45%-kal a 2010-es szint alá csökkentjük az üvegházhatású gázok globális kibocsátását. 2019. május 1-jén, intenzív nyomásgyakorlás után az Egyesült Királyság parlamentje végül “éghajlati vészhelyzetet” hirdetett. Ezt követően a Közlekedési Minisztérium (DfT) légiközlekedési vezetője azt mondta, hogy “szükséges lehet megfontolni az Éghajlatváltozási Bizottság által ajánlott politikai megközelítést” az Egyesült Királyságban a repülés növekedésének korlátozására. Ez a kijelentés csak a kereskedelmi repüléssel kapcsolatban hangzott el, és nem vett tudomást az Egyesült Királyság jelentős katonai repülőgép-kibocsátási terhéről.

Kvantumváltásra van szükség a hajlandóságunkban, hogy foglalkozzunk a globális hadsereg éghajlatváltozásban betöltött jelentős szerepével, és azzal, hogy sürgősen el kell választani azt az olajtól. És ha előrelépünk ebben a kérdésben, akkor (ha késve is, de) felismerjük, hogy a kollektív “védelem” ugyanúgy szól a korai figyelmeztetés és a katasztrófakockázat-csökkentés és mindezek következményeinek forrásáról, mint a terrorfenyegetésekről és a hagyományos hadviselésről. Az emberi tevékenység minden aspektusa az éghajlatvédelem reflektorfényébe került, és átalakító jellegű újragondolást igényel. Ez alól a globális hadsereg sem lehet kivétel.

Összefoglaló letöltése: Védhetetlen: Összefoglaló [PDF]
Teljes jelentés letöltése: Indefensible: The true cost of the global military to our climate and human security [PDF]

A “fenntartható emberi biztonságról” szóló kísérő jelentés: Globális katonai kiadások, fenntartható emberi biztonság és ár-érték arány.
Összefoglaló letöltése: Összefoglaló [PDF]
Teljes jelentés letöltése: Global military spending, sustainable human safety and value for money végleges [PDF]

Forrás: Transform Defence