Ami máshol verőfényes napsütés, az nálunk koromsötétség

A világ napenergia-termelő kapacitása rövid idő alatt megduplázódott, és ebből nálunk nem látni, nem érezni semmit. Az utóbbi másfél évben nem csak a németek, de a britek, a spanyolok, és pláne: az amerikaiak és a kínaiak is “begyújtották a rakétákat”. Plusz India, és bár Ausztrália ezen a listán nagyon lent van, rövid időn belül a Top10-be lőheti magát. Magyarország ezen a térképen sincs rajta.

A Reneweconomy érdekes jelentést tett közzé a világ közüzemi (utility-scale – tehát nem a háztetőkre telepített napelem-törpeerőművekről van szó!) napenergia-termelési kapacitásának alakulásáról, mely szerint az idei első félévben ez meghaladta a 45 gigawattot. Ez a jelenlegi Paksi Atomerőmű névleges teljesítményének 22 és félszerese. A hazánk energianagyságához mérten gigantikus méret mégis attól válik igazán érdekessé és félelmetessé, hogy a mostani teljesítményszint több mint a duplája annak, amit 2013-ban – vagyis: valójában csak másfél éve! – mutatott a “mérő” (21 GW). A Wiki-Solar.org adatai szerint 2013 utolsó negyedévétől kezdett igazán felpörögni a globális napenergia-biznisz; az országok közt listavezető USA például csak 2014-ben több mint 4 GW új kapacitással bővített. Jellemző a versenytempóra, hogy a 2. helyen álló kínaiak még ezen is túl tudtak tenni: 4,3 GW-ról 8,5 GW-ra növelték a saját teljesítményüket.

Az idei élső félévben összesen 8 GW új napenergia-kapacitás rendszerbe építése történt meg – írja a Reneweconomy. Ez meghaladja a két évvel ezelőtti, teljes éves bővülési méretet, sőt, ha a projektek átadása az eddigiek szerint, a második félévben még “hajrázni is fog”, akkor a tavalyi, több mint 15 GW-os éves szintlépési rekord is felülírható.

A világ legnagyobb napenergia-termelői kontinentálisan meglehetősen egyenletesen oszlanak el a glóbuszon: Ázsia (16,2 GW), Európa (13,1 GW) és Észak-Amerika (12,8 GW) szinte fej-fej mellett áll jelenleg. Azonban Ázsia, különösen a kínai telepítések felpörgetésének köszönhetően várhatóan fokozatosan ellép majd a sokáig (elsősorban a németeknek köszönhetően) világelső, de az utóbbi időszakban csak lassabb növekedési tempóra képes Európától. Az Egyesült Államokban azonban teljesen befűtöttek ennek az iparágnak (meg az egész zöldenergiának), amiből a világelsőségért egy kínai-amerikai verseny bontakozik majd ki.

Az élmenők közül Kína – amely immár egymaga is meghaladja majd a 10 gigawattos határértéket – úgy látszik, megállíthatatlan. Európában viszont talán érdekes módon már nem csak a hagyományosan “napmániás” Németország a növekedés motorja, hanem az Egyesült Királyság és Spanyolország is. Ahogyan az a 2014 év végi adatokból látható, az öreg kontinens három élmenője közé azonban India és Kanada is “befurakodott” már.

Ami az ábrán feltűnő, az Ausztrália (0,2 GW) haloványabb teljesítménye. A globális napenergia-termelés térnyerésének egyik biztosítéka viszont éppen az lehet, hogy ez a kontinensnyi ország (+ Óceánia) egyelőre viszonylag szolid szereplője a piacnak. A látszólagos ellentmondást az oldja fel, ha az ausztrál produkcióhoz hozzátesszük: az országrangsorban jelenleg a 24. helyen szerénykedő Ausztrália 2014 januárjában még csak a 34. volt. Olyan intenzitású tempóváltás zajlik “odalent”, hogy miközben már lehagyták Portugáliát, a célkeresztbe máris az egyik igazán “nagy halat”, a jelenlegi 6. helyezettet, a több mint 1,6 GW napenergiával termelő Spanyolországot fogták be.

Eközben Magyarországon

Mindez ránk nézve leginkább azért egyre kínosabb, mert az efféle összesítések leginkább annak bizonyítékai, hogy egy ország nem lehet eléggé északon (vagy délen), és nem lehet elég szegény sem ahhoz, hogy ne lássa be: a napenergia-kapacitások beépítésére a saját jövője érdekében van leginkább szüksége. Ezt belátták Bulgáriától Románián és Csehországon ét Ukrajnáig és Puerto Ricóig sok-sok országban.

Eközben a magyarországi napenergia-teljesítmény valójában nem is nagyon látszik a térképen, mivel az nincs még 50 MW (azaz 0,05 GW) sem. Magyarország lemaradását mutatja, hogy óriási sikerként könyvelhető el, hogy elindult (végre) az első önerős naperőmű Jászágón (mely nincs 0,5 MW-os), ami viszont a fenti listára kerüléshez biztosan nem volna elég, mivel a Wiki-solar definíciója szerint a közüzemi napenergia-termelés belépő szintje a 10 MW [a napenergia-termelésben használt utility-scala fogalmának tudományos problematikájáról bővebben itt olvashat – a szerk.] a illetve, hogy egy szakmai előadásban használt prezentációhoz kiszámolták: az Orbán-kormány 2014 végre, a saját megújuló energiás cselekvési tervében szereplőkhöz képest is 272 ezer négyzetméternyi “napelem-lemaradásba” került.

Magyarországon a kormányzat lényegében “oda se figyel” arra, hogy rendszerszinten hol és hány száz megawattnyi, szélből, napból, megújuló energiából nyerhető energiatermelő beruházás volna installálható a hazai hálózatba és “háztáji” rendszerekbe. A kormányzati tisztviselők továbbra is a “nem süt a nap, nem fúj a szél” ortodoxiáját mantrázzák, környezetvédelmi termékdíjat vetettek ki a napelemekre, és közel 10 éve már, hogy nem adtak ki új szélturbina-telepítési engedélyt. (Ez utóbbi következménye az is, hogy a 329 MW szélerőművi kapacitással hiába termelhető meg több mint 32 ezer háztartás éves áramszükséglete, ezen a potenciálon az utóbbi években a régió szinte minden országa túllépett, és jelenleg az EU-ban is a sereghajtók közé kerültünk.)

Helyette pedig semmi más nincs, mint az olcsó áram ígéretével 60 évre, orosz hitelből finanszírozni egy olyan atomerőmű-építést, amelyről a közelmúltban nem csak az derült ki, az csak porhintés, hogy a Paks II. projekt már sínen van, hanem az is, hogy a beruházásműszakilag és technológiailag is kockázatos lehet, plusz az eddig több mint 4000 milliárd forinttal számolt beruházás költsége ennél akár 5000 milliárd forinttal is többe kerülhet.

Forrás: HVG