A két legfontosabb antropogén eredetű üvegházhatású gáz, a szén-dioxid és a metán szintje a koronavírus világjárvány miatti gazdasági leállás ellenére 2020-ban is töretlenül emelkedett – jelentette be a NOAA még 2021. április 7-én!
A szén-dioxid (CO2) globális felszíni átlaga, amelyet a NOAA távoli mintavételi helyszíneken gyűjtött mérésekből számoltak ki, 2020-ban 412,5 ppm (parts per million) volt, ami az év során 2,6 ppm-mal emelkedett. A globális növekedési ütem a NOAA 63 éves nyilvántartása során az ötödik legmagasabb volt 1987, 1998, 2015 és 2016 után. A NOAA hawaii Mauna Loa Obszervatóriumának éves átlaga 2020-ban 414,4 ppm volt.
A gazdasági recesszió a becslések szerint 2020 folyamán mintegy 7 százalékkal csökkentette a szén-dioxid-kibocsátást. Pieter Tans, a NOAA Globális Megfigyelő Laboratóriumának vezető tudósa szerint a gazdasági lassulás nélkül a 2020-as növekedés az eddigi legmagasabb lett volna. 2000 óta a globális szén-dioxid-kibocsátás átlagosan 43,5 ppm-rel, azaz 12 százalékkal nőtt.
A légkör CO2-terhelése most ahhoz a szinthez hasonlítható, ahol a középső-pliocén meleg időszak alatt volt körülbelül 3,6 millió évvel ezelőtt, amikor a szén-dioxid koncentrációja körülbelül 380-450 ppm között mozgott. Abban az időben a tengerszint körülbelül 78 lábnyival volt magasabb, mint ma, az átlaghőmérséklet 7 Fahrenheit-fokkal volt magasabb, mint az iparosodás előtti időkben, és a tanulmányok szerint az Északi-sarkvidék ma tundrának számító területeit nagy kiterjedésű erdők foglalták el.
“Az emberi tevékenység hajtja az éghajlatváltozást” – mondta Colm Sweeney, a Globális Megfigyelő Laboratórium igazgatóhelyettese. “Ha enyhíteni akarjuk a legrosszabb hatásokat, akkor tudatosan arra kell összpontosítanunk, hogy a fosszilis tüzelőanyagok kibocsátását közel nullára csökkentsük – és még akkor is keresnünk kell a módját annak, hogyan távolítsuk el még jobban az üvegházhatású gázokat a légkörből.”
A Globális Megfigyelő Laboratórium a három fő üvegházhatású gáz, a szén-dioxid, a metán és a dinitrogén-oxid rendkívül pontos méréseit végzi négy alapmegfigyelő állomáson, Hawaiin, Alaszkában, Amerikai Szamoán és a Déli-sarkon, valamint az önkéntesek által a világ több mint 50 más együttműködő mintavételi helyszínen gyűjtött mintákból. Ezek a mérések beépültek a Globális Üvegházhatású Gázok Referenciahálózatába, és a nemzetközi éghajlatkutatók által széles körben használt létfontosságú referenciát jelentenek.
A 2020-as minták elemzése azt is kimutatta, hogy a metán légköri terhelése is jelentősen megugrott, amely 100 éves időtávlatban sokkal ritkábban fordul elő, de a CO2-nál 28-szor erősebb a hő megkötésében.
A NOAA előzetes elemzése szerint a légköri metán éves növekedése 2020-ban 14,7 ppm (ppb) volt, ami a legnagyobb éves növekedés, amelyet a rendszeres mérések 1983-as kezdete óta regisztráltak. A metán globális átlagos terhelése 2020 decemberére – az utolsó olyan hónapra, amelyre vonatkozóan az adatokat elemezték – 1892,3 ppb volt. Ez 2000 óta körülbelül 119 ppb, azaz 6%-os növekedést jelentene.
Forrás: NOAA Globális Megfigyelő Laboratórium.
A GML általában április elején teszi közzé a kulcsfontosságú üvegházhatású gázok globális éves légköri növekedésének előzetes becslését az egyik év január 1-jétől a következő év január 1-jéig. Ez az előzetes becslés a világ mintegy 40 pontján gyűjtött heti levegőmintákból származó méréseken alapul. Bár a GML előzetes becslései általában valamivel magasabbak, mint a végleges számítások, amelyek további méréseket tartalmaznak, a 2020-as növekedés valószínűleg az egyik legnagyobb marad a teljes nyilvántartásban.
A légkörben lévő metán számos különböző forrásból keletkezik, például a fosszilis tüzelőanyagok fejlesztése és felhasználása, a vizes élőhelyeken található szerves anyagok bomlása, valamint az állattenyésztés melléktermékeként. Nehéz meghatározni, hogy mely konkrét források felelősek a metán éves növekedésének változásaiért. A NOAA levegőmintákban lévő metán szénizotópos összetételének előzetes elemzése, amelyet a Coloradói Egyetem Északi-sarkvidéki és Alpesi Kutatóintézete végzett, azt jelzi, hogy a megnövekedett metánterhelés elsődleges mozgatórugója valószínűleg a metán biológiai forrásai, például a vizes élőhelyek vagy az állattartás, nem pedig a termogén források, például az olaj- és gázkitermelés és -felhasználás.
“Bár a megnövekedett fosszilis kibocsátások nem biztos, hogy teljes mértékben felelősek a metánszint közelmúltbeli növekedéséért, a fosszilis metánkibocsátás csökkentése fontos lépés az éghajlatváltozás mérséklése felé” – mondta Ed Dlugokencky, a GML kutató vegyésze.
Rampasek, László A.
Forrás: NOAA Research News
Hogyan hat a jövőbeni felmelegedés és CO2-kibocsátás az oxigénkoncentrációra? Az oxigénszint csökken a fosszilis tüzelőanyagok…
A “fenntartható” szó exponenciális sebességgel szaporodik, hamarosan már minden mondatban szerepelni fog, akár többször is. Viszont…
Vörös riasztás: A bolygó veszélyben ! A jelentésből kiderül, hogy 2023 volt az eddigi legmelegebb…
Az éghajlatváltozás a világgazdaság iparosodásának nem szándékolt következménye. Az emberi tevékenység nagy mennyiségű CO2-t és…
A túlnépesedés még mindig óriási probléma: interjú Jane O'Sullivannal. Februárban interjút készítettem Chris Bystroff biokémikussal,…
Tizedik egymást követő havi melegrekord riasztja és zavarba hozza az éghajlatkutatókat. Ha az anomália augusztusig…
