Az újrahasznosítás révén lecsökkennek az energiaköltségek

Nem csak olcsóbb lehet minden termék azáltal, hogy az újrahasznosítás révén lecsökkennek az energiaköltségek.

Ha mindent újrahasznosítanánk, amit csak tudunk, akkor elvileg nem is kellene bányászni, vagy legalábbis drasztikusan csökkenne rá az igény. Márpedig a termelés során a legnagyobb környezetterhelést a bányászathoz kapcsolódó tevékenységek jelentik. Az iparban fölhasznált nyersanyagok 90%-a ugyanis már azelőtt hulladékká válik, hogy a termék elhagyná a gyárat.[1] Ez a sok salak és vegyszer azt a levegőt szennyezi, amit beszívunk, azt a vizet, amit megiszunk, és azokat a talajokat, ahol élelmiszerünket termelik. Nagy szolgálatot teszünk tehát nem csak a következő generációnak, de saját magunknak is, ha addig használunk egy telefont vagy laptopot, amíg csak bírja, és mindent igyekszünk megjavíttatni.

Üdítő helyett egyébként ihatunk csapvizet (vagy abból készített limonádét), amit egy alumínium kulacsban bárhová magunkkal vihetünk (a műanyagot kerüljük, mert méreganyagok szivárognak ki belőle), édesség helyett ehetünk gyümölcsöt (amit lehetőleg saját szatyorban vittünk haza), chips helyett pedig ehetünk pl. saját ízesítésű pattogatott kukoricát. Utóbbi esetén egészségünk, és élőhelyünk védelme érdekében arra ügyeljünk, hogy „szűz” pattogatni való kukoricát vegyünk, és lehetőleg azt is saját szatyorban vigyük haza. A papírzacskós kukoricához ugyanis pálmaolajat is adnak, ami miatt erdőket vágnak ki, a papírhoz pedig szintén, ráadásul mérgező vegyületekkel kezelik, hogy ne szívja föl a zsírt (ezek egyik mellékhatása, hogy súlyos hormonzavarokat okoznak).[2]

Sztella Nóra Kántor