A civilizáció legfontosabb feladata

Sokan azért nem tartják minden civilizáció legfontosabb feladatát – azaz a fenntarthatóság elérését – fontosnak, mert azt hiszik, hogy az csak a környezetvédelemre vonatkozik, amiről azt gondolják, hogy az emberektől független valami.

Pedig az emberi élet, és a gazdaság is mind a környezet épségétől függenek. A fosszilis energia azt a levegőt szennyezi, amit beszívunk és azt a klímát teszi tönkre, amitől az élelmiszertermelésünk függ, a gyárak azokat a vizeket mérgezik, amiket megiszunk, az újrahasznosítás mellőzése pedig azokat a nyersanyagokat fogyasztja, amikből házainkat, gépeinket, és eszközeinket kellene legyártanunk.

Megint mások azt hiszik, hogy csak mert az EU-ban vannak környezetvédelmi előírások, azok elégségesek ahhoz, hogy megelőzzék a kontinens ökológiájának és gazdaságának összeomlását. Ezzel nem csak az a gond, hogy az EU-s szabályok nem érvényesek a világ többi 7 milliárd ember gazdasági tevékenységére, aminek globális hatásai is vannak (pl. klímaváltozás), de még ha mindenhol ezek lennének is érvényben, az is kevés lenne. Az itteni szabályok ugyanis nem vonatkoznak a termőföld védelmére, ezért a kontinensen 17-szer gyorsabban pusztulnak a földek, mint ahogy meg tudnának újulni,[1] és nem vonatkozik a növekedés korlátozására sem, márpedig a fenntarthatóság eléréséhez le kell állítani a gazdasági növekedést. Nem szükségszerű, hogy emiatt csökkenjen a jólét, hiszen a javak megosztásának növelésével (pl. autómegosztás, szerszámtárak, élelmiszerbankok, stb.) bőven ellensúlyozhatjuk a hagyományos gazdaság zsugorodásának hatásait. Sőt, sokan nem is tudják, hogy a GDP növekedése amúgy sem növeli az átlagember jövedelmét, mivel a növekmény 95%-a a leggazdagabb 1%-hoz kerül, miközben a reálbérek stagnálnak.[2][3] A gazdasági növekedés tehát az átlagember számára csak átok.

Sztella Nóra Kántor