Greta Thunberg – Az óriási méretű gyűlöletre

Újabban sok pletykát láttam keringeni magamról, és óriási mértékű gyűlöletet. Ez persze nem lep meg. Tudom, hogy mivel a legtöbb ember nincs teljesen tisztában a klímaválság következményeivel (ami érthető, hisz eddig nem is kezelték válságként) a klímával kapcsolatos iskolai sztrájk általánosságban nagyon furcsának tűnhet. Szóval hadd tisztázzak néhány dolgot az iskolai sztrájkommal kapcsolatban.

2018 májusában egyike voltam a környezetvédelmi íróverseny győzteseinek, amit a Svenska Dagbladet („Svéd Napilap” – a ford.) hirdetett meg. A cikkemet publikálták, és néhányan fölvették velem a kapcsolatot, többek között Bo Thorén a Fossil Free Dalsland („fosszilis energia mentes Dalsland”, svéd tartomány – a ford.). Volt egy főleg fiatalokból álló csoportja, akik szerettek volna tenni valamit a klímaválsággal kapcsolatban. Volt néhány telefonos meetingem más aktivistákkal is. Bo-nak volt néhány ötlete arról, hogy mit tehetnénk. Mindenféle felvonulásoktól kezdve egy homályos ötletig valamiféle iskolai sztrájkkal kapcsolatban (ahol az iskolások csinálnának valamit az iskola udvarán, vagy a tantermekben). Az ötletet a parklandi diákok inspirálták, akik egy iskolai lövöldözést követően nem voltak hajlandóak iskolába menni. Tetszett az iskolai sztrájk ötlete így hát kidolgoztam. Megpróbáltam más fiatalokat is rávenni, hogy csatlakozzanak, de igazából senkit sem érdekelt. Azt gondolták, hogy a Zero Hour felvonulás svéd verziójának nagyobb hatása volna. Így hát egymagam terveztem meg az iskolai sztrájkot, és azután nem vettem részt több meetingen.
Amikor meséltem a szüleimnek a terveimről, nem igazán tetszett nekik. Nem támogatták az iskolai sztrájk ötletét, és azt mondták, hogy ha én csinálnám ezt egymagam, akkor nem támogatnának. Augusztus 20.-án kiültem a svéd parlament elé. Szórólapokat osztogattam egy hosszú listával a klímaválságról, és arról, hogy miért sztrájkolok. Az első dolgom az volt, hogy megosztottam a Twitteren és az Instagramon, hogy mit csinálok, és hamar kezdett terjedni. Ezután újságírók és újságok kezdtek el jönni. Egy svéd vállalkozó és üzletember, aki a klímamozgalomban is aktív volt, Ingmar Rentzhog, az elsők között volt, aki megérkezett. Beszélt velem, és fényképeket készített, amiket kiposztolt a Facebook-ra. Ez volt az első alkalom, hogy találkoztam vagy beszéltem vele. Nem kommunikáltam-, vagy találkoztam vele korábban.

Sokan olyan pletykákat szeretnek terjeszteni rólam, amik szerint emberek állnak „mögöttem”, vagy hogy „fizetnek”, vagy „felhasználnak”, hogy azt tegyem, amit teszek. De nincs senki „mögöttem”, csak saját magam. A szüleim olyan távol álltak a klímaaktivistáktól, amennyire csak lehetett, mielőtt fölhívtam a figyelmüket a helyzetre.

Nem vagyok tagja egyetlen szervezetnek sem. Néha támogatok-, és együttműködök civil szervezetekkel, amik a klíma és a környezetvédelem terén tevékenykednek. De abszolút független vagyok, és csak magamat képviselem. És amit teszek, teljesen ingyen teszem, nem kaptam érte pénzt, vagy ígéretet jövőbeli fizetségre semmilyen formában. Ahogy senki más sem, aki velem, vagy a családommal kapcsolatban áll. És ez természetesen így is fog maradni. Egyetlen klímaaktivistával sem találkoztam még, aki a pénz miatt küzdene a klímáért. Ez a gondolat teljesen abszurd. Továbbá csak az iskolám engedélyével utazom, és a szüleim fizetik a jegyeket és a szállást.

A családom írt együtt egy könyvet a családunkról, és hogy én, és testvérem Beata hogyan hatottunk a szüleink gondolkodására és világlátására, különösen a klímával kapcsolatban. És a diagnózisainkkal kapcsolatban is (Greta-t és testvérét Asperger-szindrómával és ADHD-val diagnosztizálták). Úgy volt, hogy a könyvet májusban adják ki. Ám volt egy nagy vita a kiadóval, így egy másikat kerestünk, emiatt a könyvet végül augusztusban publikálták. A könyv kiadása előtt a szüleim kinyilvánították, hogy a könyvről származó esetleges profit 8 különböző, segélyszervezethez fog kerülni, amik környezetvédelemmel, [mentális zavarokkal] diagnosztizált gyermekekkel, és állatjogokkal foglalkoznak.
És igen, én magam írom a beszédeimet. Ám mivel tudom, hogy amit mondani szoktam, sokakhoz eljut, ezért gyakran kérek információkat a felkészüléshez. Van néhány tudós, akiket gyakran kérek meg, hogy segítsenek szavakba önteni néhány bonyolult dolgot. Azt szeretném, hogy minden teljesen korrekt legyen, hogy ne terjesszek tévinformációkat, vagy olyasmit, amit félre lehet érteni.

Néhányan gúnyolnak a diagnózisom miatt. De az Asperger nem egy betegség, hanem egy ajándék. Az emberek azt is mondják, hogy mivel Aspergerem van, nem juthattam el egyedül ebbe a pozícióba. De éppen amiatt tettem. Ugyanis ha „normális” és társaságkedvelő lettem volna, akkor szerveztem volna magam köré egy szervezetet, vagy elindítottam volna egyet. Ám mivel nem vagyok túl jó a szocializációban, így inkább ezt csináltam. Annyira frusztrált voltam, hogy semmit sem tesznek a klímaválság kapcsán, hogy úgy éreztem, tennem kell valamit, bármit. És néha nem tenni dolgokat – mint csupán leülni a parlament elé – jóval hangosabban üzen, mint az, ha dolgokat csinálunk. Ahogy egy suttogás néha hangosabb, mint a kiabálás.

Ott van még az a panasz, hogy „úgy beszélek és írok, mint egy felnőtt”. És erre csupán ennyit tudok mondani: nem hiszed, hogy egy 16 éves ki tud állni magáért? Vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy túlságosan leegyszerűsítem a dolgokat. Például amikor azt mondom, hogy „a klímaválság egy fekete-fehér dolog”, „le kell állítanunk az üvegházhatású gázok kibocsátását”, és „azt akarom, hogy pánikoljanak”. De ezeket csupán azért mondom, mert igazak. Igen, a klímaválság a legösszetettebb probléma, amivel valaha is szembenéztünk, és mindenre szükség lesz részünkről, hogy „megállítsuk”. De maga a megoldás fekete és fehér; föl kell hagynunk az üvegháthatású gázok kibocsátásával. Ugyanis vagy 1,5°C-ban limitáljuk a [globális] fölmelegedést az ipari forradalom előtti szinthez képest, vagy nem tesszük. Vagy elérjük azt a fordulópontot, ahol beindul egy láncreakció olyan eseményekkel, amiket már egyáltalán tud az emberiség kontrollálni, vagy nem érjük el. Vagy fennmarad a civilizáció, vagy nem. Amikor a túlélésről van szó, nincsenek szürke területek

És amikor azt mondom, hogy azt akarom, hogy pánikoljanak, azt úgy értem, hogy a válságot válságként kell kezelnünk. Amikor ég a házad, nem ülsz le és kezdesz el arról beszélni, hogy majd milyen szépen újjá tudod építeni, miután kialudt a tűz. Ha ég a házad, kiszaladsz és megbizonyosodsz róla, hogy mindenki kijutott, miközben hívod a tűzoltókat. Ehhez szükség van valamilyen szintű pánikolásra.

Van egy érv, amivel nem tudok mit kezdeni. Ez pedig az, hogy „csak egy gyerek vagyok, nem szabadna egy gyerekre hallgatni.” De ezt egyszerűen meg lehet oldani – csak hallgass a sziklaszilárd tudományra.

Mert ha mindenki hallgatna a tudósokra és a tényekre, amikre folyton utalok, akkor senkinek sem kellene rám hallgatnia, vagy bármelyik másik iskolásra a több százezer közül, akik világszerte sztrájkolnak a klíma miatt. Akkor mindannyian visszamehetnénk az iskolába.

Én csak a hírvivő vagyok, mégis én kapom ezt a sok gyűlöletet. Nem mondok semmi újat, csupán azt, amit a tudósok már évtizedek óta ismételgetnek. És egyetértek, valóban túl fiatal vagyok ahhoz, hogy ezt csináljam. Nem nekünk, gyerekeknek kellene ezt csinálni. De mivel szinte senki más nem csinál semmit, és a mi jövőnk a tét, úgy érezzük, folytatnunk kell.

És ha bármilyen egyéb gondod vagy kételyed támadna velem kapcsolatban, akkor meghallgathatod a TED előadásomat, amiben arról beszélek, hogyan alakult ki az érdeklődésem a klíma és a környezet iránt.

És köszönöm mindenkinek a szíves támogatását! Reményt ad számomra.  /Greta

Forrás: https://www.facebook.com/gretathunbergsweden/posts/767646880269801
Fordította: Kántor Sztella Nóra