A legtöbb betakarított fából származó szén-dioxid hamarosan visszatér a légkörbe

Az Egyesült Királyság kereskedelmi ültetvényein történő fa telepítések „nem segítik az éghajlati válságot”.

Exkluzív: A legtöbb betakarított fából származó szén-dioxid hamarosan visszatér a légkörbe, mondja a tanulmány.

Fűrészáru egy brit fűrésztelepen. A szén újból felszabadul ha a fákat betakarítják és elégetik, vagy rövid élettartamú termékekben használják. Fénykép: Shenval / Alamy

Egy új jelentés alapján Nagy-Britanniában a kereskedelmi faültetvények nem kötik meg a szén-dioxidot, hogy segítsék az éghajlati válságot, mivel a betakarított fák több mint felét kevesebb mint 15 éven belül felhasználják, és egynegyedét égetik el.
Míg a gyorsan növekvő, nem őshonos tűlevelűek gyorsabban megköthetik a szén-dioxidot, mint a lassan növekvő lombos fák, addig ez a szén-dioxid újra felszabadul, ha a fákat betakarítják és elégetik, vagy rövid élettartamú termékekben használják, például csomagolóként, raklapként és kerítésként.

 

Az Egyesült Királyság 2018. évi faterméséből 23% -ot fa tüzelőanyagra, míg 56% -át fűrésztelepeken használták fel. A fűrésztelepen felhasznált fáknak csak a 33% -át használták építésre, pedig az állandó épületekben használt fa évtizedekig képes a szén-dioxid megkötésére.
A fűrésztelepi fák nagy részét kerítéshez használták fel (36%) 15 éves élettartammal, vagy csomagoláshoz és raklapokhoz (24%) vagy papírhoz (4%).

Nincs értelme sok gyorsan növekvő tűlevelű növényt termeszteni azzal a logikával, hogy gyorsan megkötik a szén-dioxidot, ha azután papírüzembe kerülnek, mert az összes ilyen karbon néhány év alatt elveszik a légkörben

– mondta Thomas Lancaster, az Egyesült Királyság földpolitikájának vezetője a madarak védelmével foglalkozó királyi társaságnál (a továbbiakban RSPB), amely megbízta ennek a jelentésnek az elkészítésével.

Nem szabad a nem őshonos erdőgazdálkodást szén-dioxid-alapon igazolni, ha azt nem hosszú távú széntárolóként használják.

Az olyan ritka és hanyatló fajok, mint a Póling, nem képesek túlélni az ültetvények közelében. Fénykép: Sandra Standbridge / Alamy

Az Éghajlat változási Bizottság 1,5 milliárd új fa ültetését szorgalmazza 2050-ig – évente 30 000 hektár (74 000 hold) földterületre, ami Nagy-Britannia erdőterületét 13% -ról 19% -ra növeli.

Ezen új erdők közül sok kereskedelmi fatermesztést is nyújt. De Ellie Crane ökológus tudományos áttekintése arról, hogy az erdőgazdálkodás miként képes legjobban kezelni az éghajlati és biodiverzitási válságot, úgy találja, hogy Nagy-Britanniában nincs egyszerű megoldás.

A nem őslakos tűlevelűeknek a szén-dioxid gyors megkötéséhez a legjobb helye, az intenzív termesztésre alkalmas alföldön lenne, de ez a kiváló minőségű mezőgazdasági földterület túl drága az erdőgazdálkodásra ahhoz, hogy a földtulajdonosok számára pénzügyi szempontból vonzó legyen.
A tűlevelűeknek a legolcsóbb talajon történő elültetése, mint például Skócia Flow Country takaró mocsarain, „katasztrofális” a biodiverzitás szempontjából Lancaster szerint, ugyanakkor szén-dioxid kibocsátást is okoz, mivel a mocsarat lecsapolják az erdők érdekében, így a tőzeg lebomlik és szén-dioxidot enged a légkörbe.

Ez a Skócia nyugati, déli és közép-walesi, valamint a Lake District és a Pennines részeinek „sekély tőzeg” mocsarait hagyja meg az új szén-dioxid megkötő erdők legvalószínűbb termesztési helyeként. Azonban itt az RSPB aggódik a vadon élő állatokra gyakorolt hatás miatt. Az olyan ritka és hanyatló fajok, mint a nyílt mocsaras fajták, például a Póling, nem élhetnek túl az ültetvények közelében, amelyek a csibék ragadozóinak, például a varjaknak adnak otthont.

A legjobb opció a vadon élő állatok részére a lassabb, de hosszú távú szén-dioxidot megkötő lombos erdők megfelelő helyekre ültetése és érintetlenül hagyása, ha Nagy-Britannia nem termel saját fűrészárut, akkor többet importál – ezzel gyakorlatilag a szén-dioxid lábnyomát a tengerentúlra exportálja.

Kép: Hogyan ad a talaj reményt az éghajlati válsághoz?

Nyilvánvaló, hogy ez nem csupán a több fa egyenlő biztonságosabb éghajlat kérdése. A rossz helyen telepített fák súlyosbíthatják az éghajlatváltozást és a biodiverzitás csökkenését

– mondta Lancaster. Nagy kérdés továbbá a Skóciában és Walesben működő Natural England, valamint a szabályozó testületek és az erdészeti bizottságok képessége, arra hogy megfelelően fel tudják mérni azt, hogy az ültetési rendszereknek milyen hatása lesz a természetre és az éghajlatra akár a jó, akár a rossz irányba.

Forrás: The Guardian
Fordította: Rasid Said