A Mentoni felhívás

1971. május 11-én 23 ország 2200 tudósa „a Terra bolygó három és félmilliárd lakója nevében” levelet írt az ENSZ főtitkárának „az emberi nem kipusztításának lehetőségét magában hordó általános veszélyről”.

Ezt a dokumentumot az ENSZ harmadik főtitkárának, a burmai U Thantnak nyújtották át és a szignók között szerepel számos Nobel-díjas, például Szent-Györgyi Albert aláírása is. Ez az úgynevezett mentoni felhívás a pusztító környezetszennyezésre hívja fel a figyelmet, mellyel az emberiség megfosztja a környezetet az önmegújító képességétől; mindezt pillanatnyi előnyök érdekében teszi és ami a legrosszabb: ennek hatása kiszámíthatatlan. Egyik eredménye volt az 1972-es ENSZ világkonferencia Stockholmban.

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy abban az évtizedben sokak álláspontja megváltozott a tudománnyal kapcsolatban, sok tudós lelkiismerete felébredt és elindultak a legújabb kori környezetvédelmi mozgalmak. Sajnos az ébredés nagyon lassú folyamatnak bizonyult és a mai napig sok döntéshozó, gyáva “fafej” akadályozza a gyors változások elérését ezen a téren.

Ma kezdjük igazán érezni a klímaváltozás pusztító hatásai miatt, milyen drága éveket vesztegettünk el a tétlenséggel, a lassúsággal. Még mindig itt tartunk. A kép és a rajta szereplő adatok magukért beszélnek!

Rampasek László A.

Frissítés: 2022

A végső energiaigény 2050-ben várhatóan 430 exajoule (EJ) lesz, szemben a 2015-ös 400 EJ-vel. A meglehetősen szerény, mintegy 30 EJ-es növekedés valójában 2030 előtt következik be, és a kereslet ezen évet követően ellaposodik. A keresletnövekedés lassulni fog a népesség és a termelékenység növekedésének lassulása, az energiahatékonyság terén tett nagyobb előrelépések, valamint a villamosítás fokozódása miatt, például a fűtési és a közlekedési ágazatban. Az előrejelzések szerint a villamosenergia-fogyasztás 140%-kal megugrik, és a legnagyobb energiahordozóvá válik, amelyet a gáz követ.

“A jelentésünkben bemutatott mélyreható változás jelentős következményekkel jár mind a már működő, mind az új energiaipari vállalatok számára. Végső soron az innovációs hajlandóság és a gyorsaságra való képesség fogja meghatározni, hogy ki lesz képes versenyképes maradni ebben a drámaian megváltozott energetikai környezetben” – nyilatkozta Remi Eriksen, a DNV GL vezérigazgatója.