A népességnövekedés minden válságnál súlyosabb probléma

Noha a klímaváltozás egy válság, a népesedés által jelentett fenyegetés még annál is rosszabb! Amíg a Párizsi klímacsúcs a globális felmelegedésre fókuszált, a fő probléma továbbra is az volt, hogy rövidesen 10 milliárd ember lesz a Földön.

A visszatérő gondolat: beszélnünk kell a klímaválságról. Mint ahogy a világ vezetői tették a Párizsi klímakonferencián. De csak egy pontig. Mert a növekvő globális népesség hatása majdnem teljesen hiányzik nem csak a klímaváltozással kapcsolatos vitákból, hanem a biodiverzitás-vesztésről szólókból is, az élelmiszer-, és ivóvízbiztonságról szólókból, ahogy a betegségekről, szennyezésről és energiáról szóló vitákból is.

Ismerjük meg a népesedési statisztikákat az elmúlt fél évszázadból. Mindössze 50 év alatt 3 milliárdról több, mint 7 milliárdra nőtt, vagyis több, mint megduplázódott. Az, hogy ezt a hatalmas, és továbbra is növekvő népességet (átmenetileg még) etetni tudjuk, nem kismértékben köszönhető a zöld forradalomnak: vagyis a mezőgazdaság és a teljes élelmiszertermelő-rendszer iparosításának és intenzifikálódásának. (Amit végzetes módon jórészt nem megújuló forrásokra alapoztunk, mint pl. kőolaj és rétegvizek – a szerk.).

Ennyi étel előállításához rengeteg vízre van szükség. Valójában a Földön az édesvíz nagyjából 70%-át élelmiszertermelésre használjuk. És a (jégmentes) Földfelszín majdnem 40%-át most már élelmiszertermelésre használjuk.

A zöld forradalom több élelmiszert termelt, ami olcsóvá tette azt. Ennek eredményeképp – és a növekvő iparosodás és globalizáció hatására ezidő alatt – mi, európaiak, észak-amerikaiak, és japánok (vagyis a fejlett világ) sokkal több pénzt tudtunk költeni fogyasztásra. Létrehoztuk a precedens nélküli fogyasztói kultúrát – ruhák, tévék, kütyük, mobiltelefonok, autók és nyaralások terén is. (Újabban pedig Kína, India, és sok más fejlődő ország is becsatlakozott – a szerk.)

Az emberiség által gyártott és fogyasztott ételek és egyéb javak rengeteg energiát igényelnek – a nyersanyagok kitermelése, a gyártás, a szállítás, a felhasználás és a hulladékkezelés. Ennek eredményeképp az olaj-, szén-, és földgázfelhasználásunk drámaian megnőtt, hogy kielégítse az egyre növekvő energiafogyasztást. (Mindeközben egyre romlik a kitermelt fosszilis tüzelőanyagok minősége, így egyre kevesebb nettó energia jut a civilizáció számára, és vészesen közeledik az energiaszakadék, ami civilizációs összeomlást jelent – a szerk.)

És már kezdjük látni mindennek az első jeleit a létfenntartó rendszerünkön: a Földön. A mezőgazdaság belterjesítése komoly talajpusztulást eredményez, valamint a rétegvizek kimerülését a bolygó mezőgazdaságilag legintenzívebb és legfontosabb területein (pl. Kalifornia, Punjab, stb.). A mezőgazdaság, városi terjeszkedés és egyéb infrastruktúra (pl. utak, parkolók) által használt területek továbbra is hozzájárul az élőhelypusztuláshoz a Föld biodiverzitásának jelentős része számára (főleg a fejlődő országokban). Nem csak a szárazföldi ökoszisztémák pusztulnak. A Föld tengeri ökoszisztémái is gyorsan pusztulnak a túlhalászat, a szennyezés, és az óceánok elsavasodása miatt (a tengeri műanyag java pedig halászháló, vagyis szintén az emberiség élelmezéséhez kapcsolódik – a szerk.).

Az elmúlt fél évszázad alatt a növekvő népesség általi kereslet az energia iránti a légköri szén-dioxid felhalmozódásához vezetett, aminek a koncentrációja már több, mint 410 ppm – ilyen több millió éve nem volt a bolygón.

És igen, mindennek az eredménye – az emberi tevékenységnek és a fogyasztásnak – az egyre súlyosbodó klímaváltozás, ami nyilvánvaló az átlaghőmérsékletek emelkedésében, de még szembetűnőbb az extrém időjárási események, mint pl. hőhullámok, áradások és szárazságok terén. A jelenlegi klímaválság főleg a múltbéli tevékenységek következménye, amikor még 3 milliárdnál is kevesebben voltunk (képzeljük csak el, milyen súlyos hatása lesz a jóval nagyobb mostani népesség tevékenységének – a szerk.).

A kritikusai a Tíz milliárd c. könyvnek, amiben kifejtem ezt a problémát, igyekeztek emlékeztetni a tényre, hogy a termékenységi ráta 1960 óta csökken. És ragaszkodtak hozzá, hogy a technológiai fejlesztéssel mindenképp megoldjuk a problémákat, amikkel szembesülünk. És hogy ezért vészmadárkodom, amikor azt állítom, hogy a klímaváltozás az ökoszisztémák pusztulása, a talajpusztulás, valamint az élelmiszer-, és ivóvízbiztonság kockázatai súlyosbodnak. Tisztában vagyok vele, hogy a globális termékenységi ráta csökken. Ugyanakkor nem elég gyorsan, mert a népesség több, mint kétszeresére nőtt az elmúlt 50 év alatt, miközben a termékenységi ráta csökkent, és az ENSZ előrejelzései alapján néhány éven belül elérnénk a 10 milliárdot (föltéve, hogy addig nem következik be a globális civilizációs összeomlás – a szerk.).

Továbbá, a népesség sok országban gyorsan nő. Az ENSZ (egyszerű projekciói) szerint az elkövetkező 80 évben Afganisztán népessége 242%-kal nőne, Iraké 344%-kal, Nigériáé pedig több, mint 400%-kal – potenciálisan meghaladva a 900 milliót – Malawi és Niger lakossága pedig több, mint 700%-kal. Ez nem csupán egy „fejlődő országbeli” probléma. Az Egyesült Államok lakossága 40%-kal nőne az elkövetkezendő 80 évben, 315 millióról 450 millióra. (Ugyanakkor az ilyen távoli jövőbe mutató projekciók fenntartással kezelendők, mivel nem veszik figyelembe a természeti erőforrások fogyását).

A legtöbb bizonyíték azt mutatja, hogy az „üzlet, mint általában” forgatókönyv fog megvalósulni a növekedés és fogyasztás terén, ami minden problémánk súlyosbodásához vezet.

Az USA kormányának Energiainformációs Ügynöksége, a globális energia iránti szükséglet várhatóan háromszorosára nőne az évszázad végére, mivel a népesség és a fejenkénti energiafogyasztás is gyorsan növekszik, melynek jelentős része olaj, szén és földgáz, még a legoptimistább megújuló energia növekedési forgatókönyvek szerint is. (Bár a természeti erőforrások végessége miatt az évszázad végéig tartó növekedés valószínűtlen – a szerk.).

Az élelmiszer iránti kereslet 2050-re megduplázódna a növekvő népesség és az egy főre jutó fogyasztás növekedése miatt – különösen amiatt, hogy egyre több ember térne át a húsalapú étrendre. Az úgynevezett „racionális optimisták” azt állítják, hogy ez a kereslet könnyedén kielégíthető további jelentős mezőgazdasági területek bevonásával, a jelenleg is zajló zöld forradalom „csodájának” köszönhetően.

Ám  ez az álláspont figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy a talajpusztulás egyre gyorsabb a világban; hogy a világ számos haszonnövénye egyre inkább ki van téve az újonnan megjelenő (főleg) gombás kórokozóknak; és hogy a klíma-, és mezőgazdasági modellek, melyek a jövőbeli klímaváltozással összefüggésbe hozható extrém időjárási események száma pusztító hatással lesz a terményekre a világ számos területén. (Ahogy figyelmen kívül hagyja az egyre súlyosbodó ivóvízválságot és a várható energiaválságot is.)

Valóban számos oka van, hogy nyugtalanság fogjon el azzal kapcsolatban, hogy precedens nélküli élelmiszerválságok elé nézünk a következő évtizedekben, amik rendkívül súlyos kockázatot jelentenek százmilliók, talán milliárdok egészsége számára. Továbbá a világ számos részén, ahol továbbra is zajlik a népességrobbanás, egyre több ember él majd csirkék és sertések közvetlen közelében (nem is beszélve a vadállatok növekvő fogyasztásáról, mint pl. majmok, denevérek, énekesmadarak, stb.) És ennek egyik következménye, hogy nagyban megnő a kockázata, hogy új vírusok lépik át az ún. „fajkorlátot”, és vezetnek valóban rémisztő globális járványokhoz (lásd: madárinfluenza, koronavírus, stb.)

Nincsenek egyszerű megoldások, de a párizsi klímacsúcson részt vevő vezetők még hozzá sem kezdhetnek a klímaválság megoldásához, amíg fel nem ismerik, hogy annak okozója – a növekvő népességünk – egy még nagyobb válságot eredményez.

Írta: Stephen Emmott
Fordította: Kántor Sztella Nóra

Eredetileg megjelent: 2015 December 4.
Utoljára módosítva: 2018 Február 18.

Forrás: The Guardian
A téma Magyar szakértője a BOCS Civilizációtervezés Alapítvány