Épp most vettem át a Population Matters elnökségét.
A Population Matters az Egyesült Királyság legismertebb népesedéssel foglalkozó szervezete már 1991 óta. Mint minden kis, alulpénzelt civil szervezet, voltak sikerei és kudarcai, és gyakran megszenvedett a figyelemért egy világban, ami intézményesen képtelen megérteni a túlnépesedési krízist. De jól működtetik, adathasználatában nagyon professzionális, miközben az idő előrehaladtával egyre hatásosabbra fejleszti a kampánytevékenységét. Ezért is akarok most jobban foglalkozni vele.
Ugyanakkor fájdalommal tölt el, hogy az elnökként való egyik első dolgom az, hogy tiltakoznom kell, méghozzá vehemensen, egy másik civil szervezet felelőtlensége miatt, amelyikkel még tovább dolgoztam. Ez a WWF.
Októberben a Nemzetközi WWF kiadta a legújabb Élő Bolygó Jelentését. Ezt minden második évben kiadja, és abszolút kötelező mindenki számára, aki törődik a biodiverzitással és a természetes élővilággal. Az idei update sokkoló volt, mivel megerősítette, hogy a gerinces fajok (emlősök, madarak, hüllők, halak, stb.) populációjának 60%-a eltűnt 1970 óta. Évről évre folytatjuk a háborúnkat a Föld élővilága ellen, és úgy tűnik, nem fogjuk föl, hogy ennek az őrült ökogyilkosságnak mi magunk leszünk a legnagyobb vesztesei.
Az Élő Bolygó Jelentés egy igen tisztelt forrás-dokumentum, ami több ezer kutató lektorált munkáira épül szerte a világból. Ugyanakkor alapvetően hibás – ugyanis perverz és őszintétlen módon nem hajlandó tudomásul venni, hogy a bolygón az emberi lényekből való többletnek bármi köze lenne a kibontakozó biodiverzitási katasztrófához – annak ellenére, hogy most már kétszer annyian vagyunk, mint 1970-ben voltunk.
Az egész Jelentésben csupán hat utalás van a népességre, amiből öt jelképes, ám egy mindent elárul, amit a WWF hozzáállásáról tudni érdemes:
“A gazdasági fejlődés, és a társadalmak középosztályainak növekedése, nem pedig konkrétan a népességnövekedés az, ami drámaian befolyásolja a Föld létfenntartó rendszereit.”
Más szóval, szerintük ez csak a túlfogyasztáról szól – mintha a fogyasztásnak valahogy semmi köze nem lenne ahhoz, hogy hány ember fogyaszt! Mintha a középosztálybeliek száma nem növekedne, miközben a világ fejlődő országai egyre több polgára számára növeli az anyagi életszínvonalat.
De nem volt ez mindig így. A népesedés nagy téma volt a WWF számára, amikor 1961-ben megalapították, mint ahogy szinte minden környezetvédelmi szervezetnek akkoriban. Ám apránként, ahogy a vadvilágra nehezedő nyomás egyre nőtt, a népesedés egyre inkább tabuvá vált majdnem mindegyik számára. Így nyilatkozott erről a bizarr szétválasztódásról a WWF egyik alapítója, Sir Peter Scott, élete végéhez közeledvén:
Amikor elindítottuk a WWF-et, az volt a célja, hogy megmentse a veszélyeztetett fajokat a kihalástól, és most, a karrierem vége felé teljes kudarcot vallottunk. Egyetlen veszélyeztetett fajt sem mentettünk meg. És ha azt a pénzt, amit gyűjtöttünk, kondomokra költöttük volna, talán valami jót is tettünk volna.
A mély csalódottság kézzelfogható. Számomra ez most még rosszabbnak hat. A WWF egyesült királysági ágának megbízottja voltam 12 éven át, és még mindig az egyik Nagykövete vagyok. Sokat törődök a szervezettel, és tudom, hogy milyen nagy változásokat tud elérni a munkája terepén.
De rendkívül szomorú vagyok amiatt, ahogy a folyamatos népesedéstagadását önmaga által okozott intellektuális csőddé alakította, ami még szembeötlőbb, ha szembeállítjuk az Élő Bolygó Jelentéshez hozzájáruló tudósok tudományos szigorával és kiválóságával. Ahogy az olvasó sejheti, egy hosszú listát kínál a 60%-os veszteségre: élőhelyvesztés és élőhely-pusztulás; mezőgazdaságra való áttérés; gyorsuló klímaváltozás; invazív fajok; betegségek; szennyezés; növekvő emberi fogyasztás. De semmit nem mond a népesedésről. Minden egyes okhoz hősiesen kínál számtalan „megoldást” és intervenciót, amikre ékesszólóan úgy utalnak, mint „az ösvények, amik lehetővé teszik, hogy visszaállítsuk a biodiverzitást”. Tekintve, hogy mi történik Indiában, Kínában, az Afrikai országokban és Latin-Amerikában, ez már-már egy szörnyű hazugság.
Valójában nem is igazán „ösvények”-ről van itt szó, hanem inkább elszigetelt, elkülönülő menedékekről, egyre inkább elzárt, magas biztonsági szintű egységekről, amik csak azok számára nyitott, akiknek sok pénze van a belépő megfizetésére, de kevés tisztánlátás ahhoz, hogy felismerjék, hogy amit látnak, az nem is igazán a természet a maga gyönyörőségével és fenséges változatosságával, hanem a világ szánalmas, szétforgácsolódott maradványai, amiket már tönkretettünk.
Nem csak szomorú vagyok a természetes élővilág kumulatív elárulása miatt: forrongok a dühtől, amit a megalkuvó gyávaság iránt érzek. Manapság ugyanis olyan sok természetvédő és környezetvédő választja az egyszerű életet azáltal, hogy kínosan elkerüli a vitás kérdéseket, mint például a migrációs válságot, vagy hogy manapság hol zajlik a népességnövekedés java – Afrikában, a Közel-Keleten, Ázsia egyes részein és Latin-Amerikában. Ez perszen kényessé teszi a kérdést, nemde? A főleg „fehér emberek” által lakott Egyesült Királyságban a népességről beszélni olyan országokban, ahol a lakosság főleg fekete, barnabőrű, vagy latin. Vagy főleg muszlim. Igazi darázsfészek!
Az olyanok, mint George Monbiot, aki kitart a közel-messianisztikus elhatározásában, hogy üldözzön minden „szaporodóképes korú fehér férfit” aki föl meri hozni a túlnépesedési krízist. Nemrég nem más ellen indított csípős támadást, mint a szintén ikonnak számító David Attenborough ellen, azzal vádolván, hogy egy megrögzött neo-Malthusiánus volt néhány „kegyetlen és tudatlan hozzászólásában”, amiket a 2013-as etiópiai éhínséggel kapcsolatban tett. Az indokolatlan gyalázkodás alapján szinte garantálni tudom, hogy Monbiot nem vette a fáradtságot, hogy elolvassa David Attenborough élete során tett rendkívül átgondolt és végtelenül együttérző hozzászólásait a népesedésről, vagy akár csak a 2011-es Dél-Afrikai elnöki előadásában.
Attenborough a Population Matters támogatója, és sosem átallott kimondani, aminek vakítóan nyilvánvalónak kellene lennie a környezetvédők számára az egész világon. Ahogy csodálatra méltó ízléssel demonstrálta, az idei Élő Bolygó Jelentés bemutatóján, a WWF nemzetközi igazgatója, Marco Lambertini mellett ülve, és egy rakás másik keményvonalas tagadó előtt:
12 000 ezer éve először egy instabil és kiszámíthatatlan bolygóval kell szembenéznünk – éppen akkor, amikor a legtöbb igényt támasztunk vele szemben. Még mindig stabilizálhatjuk a bolygót, de nincs sok időnk. Jelentős globális kooperációra lesz szükség olyan problémákkal kacsolatban, mint a népességnövekedés, a klímaváltozás, vagy az óceánok pusztulása.
Attenborough hiszi, ahogy én is, hogy nem csak jogunk van ilyen dolgokról beszélni, szenvedélyesen, hanem kötelességünk is. Ez még sürgetőbb ma, ugyanis az a szomorú igazság, hogy az emberiség létszáma valószínűleg nem fog tetőzni az évszázad vége előtt, a nemrég elhunyt Hans Rosling és kollégái által készített igéző (ám súlyosan félrevezető) előrejelzések ellenére. Nézd meg a Population Matters honlapján:
(Ugyanakkor érdemes hozzátenni, hogy a Növekedés Határai, illetve az IPCC legfrissebb jelentése alapján, ha nem sikerül megfordítani a negatív trendeket, akkor már 2030 körül csökkenésnek indul a népesség, bár sajnos a halálozások várható megugrása miatt – a ford.)
Talán ezek a tagadók félnek, hogy megvádolják őket szélsőjobbos, elnyomó hajlamokkal, olyan alapon, hogy a múltban volt néhány notórius eset a kényszerű családtervezésre Kínában és Indiában – akiknek vagy elkerülte a figyelmüket, vagy nem hajlandók figyelembe venni a sokkal nagyobb számú, és rendkívül inspiráló történetet a nem kényszerítő jellegű, jogalapú, jellemzően nők által vezetett programokat.
Ahogy Paul Hawken tekintélyt parancsoló Drawdown Projekt-je demonstrálta, a lányok oktatása és a megfizethető fogamzásgátlás lehetőségének biztosítása ma messze a leghatékonyabb módja a klímaváltozás elleni harcnak. A jó családtervezés arról szól, hogy a nők és a gyerekek szempontjait helyezzük előre, kezdve azzal a 220 millió nővel, akiknek még mindig kielégítetlen igénye van a családtervezésre – jellemzően a férfiak által dominált, nőket elnyomó és kihasználó kultúrákban. Ezek azok a férfiak, akik miatt George Monbiot-nak aggódnia kellene.
A megfelelő fajta családtervezési módok népszerűsítése és következetes támogatása csak előnyökkel jár, mindenki számára – és a Földi élet jövője szempontjából óriási a jelentősége. A túlnépesedési válság megoldása nélkül a WWF összes „ösvénye” örökké járhatatlan marad. Szóval nehéz elképzelni a kollektív vezetés nagyobb kudarcát, mint a szándékos, kitartó tagadást, ami az egész szervezetre jellemző.
Forrás: jonathonporritt.com
Fordította: Kántor Sztella Nóra
A “fenntartható” szó exponenciális sebességgel szaporodik, hamarosan már minden mondatban szerepelni fog, akár többször is. Viszont…
Vörös riasztás: A bolygó veszélyben ! A jelentésből kiderül, hogy 2023 volt az eddigi legmelegebb…
Az éghajlatváltozás a világgazdaság iparosodásának nem szándékolt következménye. Az emberi tevékenység nagy mennyiségű CO2-t és…
A túlnépesedés még mindig óriási probléma: interjú Jane O'Sullivannal. Februárban interjút készítettem Chris Bystroff biokémikussal,…
Tizedik egymást követő havi melegrekord riasztja és zavarba hozza az éghajlatkutatókat. Ha az anomália augusztusig…
Ebben az energikus előadásban, a Nobel-díjjal kitüntetett Al Gore a klímaválság megoldásának útjában álló két…
