Az ember értéke

Jóból is megárt a sok. Bolygónkat (élőhelyünket) ma már szétmorzsolják az elburjánzott majomkenyérfák gyökerei.[1]

A manipulatív reklámok és a politikusok növekedés-propagandájának kereszttüzében, no meg az egyenlőtlenség szülte státusz bűvöletében elfelejtjük, hogy az ember értéke nem az, amit birtokol vagy elfogyaszt, hanem az, amit átél, alkot, nyújt, és fejlődik. Ezek a gyümölcsök, amiknek igencsak híján vagyunk. Ennek ellenére még mindig a káros dolgokra koncentrálunk, mert a reklámok és a politika elhitették velünk, hogy a fogyasztás „jó”, és ha egyre többet fogyasztunk, egyszer majd minden szép és jó lesz. De a fogyasztás nem egészséget, boldogságot és békét hoz, hanem szennyezést, háborút, és pusztulást.

Ezt nap mint nap tapasztaljuk, mégis a fogyasztást hajkurásszuk; egzotikus élvezeti cikkek, márkás cuccok, újabb okostelefon, újabb autó, még egy gyerek, nagyobb ház, külföldi nyaralás – majd egyre komolyabb biztonságpolitika, mert mindez milliárdok megélhetését teszi tönkre, beleértve a sajátunkat (pl. hazánkban is pusztulnak a talajok). Mert azt hisszük, ezzel legalább nekünk jó lesz. Érezzük, hogy nem, csak nehéz beismerni, mert mindenhonnan a hazugságot halljuk.[2] Közben négyévente elmegyünk pártok közül választani, pedig mindegyik a növekedést hirdeti, amivel önpusztítás jár, majd csodálkozunk, hogy sosem lesz jobb, csak egyre rosszabb. Az őrültség egyik meghatározása, hogy ugyanazt tesszük újra és újra, miközben más eredményt várunk. Az emberek vagy őrültek, vagy hiszékenységük miatt totálisan félre vannak vezetve – utóbbin szerencsére lehet segíteni, és ez a mi felelősségünk 😉

Megjegyzés: A gyökerek természetesen szükségesek, de csak annyira, hogy kielégítsük a valódi szükségleteket, miközben nem terheljük túl saját élőhelyünk eltartóképességét. Ehhez képest a reklámok a sok felesleges termékről azt hazudják, hogy valós szükségleteinket elégítik ki, miközben nem csak hulladékká válásuk terheli a környezetet és az ott élőket, de már előállításuk és ideszállításuk is. A kormányok pedig a fogyasztást és a növekedést erőltetik, mert ha nem, akkor a csökkenő adóbevételekből még kevésbé tudnák fizetni kölcsöneik kamatait… Amiket eleve nem kellett volna fölvenni, mert egy szuverén állam úgy is dönthet, hogy saját, adósságmentes pénzt használ (ahogy minden állam tette 1694-ig, a részleges fedezet és a hitelpénzrendszer első, angliai bevezetéséig).

Sztella Nóra Kántor

[1] http://bocs.eu/a-kisherceg-eletstrategia/
[2]