Az üvegházhatású gázok növekedése által okozott sztratoszféraszűkülés

Az antropogén üvegházhatású gázok (ÜHG) növekvő kibocsátása az elmúlt évtizedekben a troposzféra felmelegedéséhez és a sztratoszféra lehűléséhez vezetett.

A légkör szerkezete és tulajdonsága

Ennek termodinamikai következményeként a troposzféra kitágult, és a troposzféra és sztratoszféra közötti határ, a tropopauza emelkedését az antropogén éghajlatváltozás egyik legmegbízhatóbb ujjlenyomatának tartják. Ezzel szemben a ~55 km feletti magasságokban (a mezoszférában és a termoszférában) a megfigyelési és modellezési adatok a nyomásszintek magasságának lefelé tolódására vagy a sűrűség csökkenésére utalnak a rögzített magasságokban.

A köztes réteget, a sztratoszférát nem vizsgálták alaposan a globális szerkezetének változásait illetően. Az Environmental Research Letters című tudományos lapban megjelent tanulmányban bemutatják, hogy ez a légköri réteg az elmúlt évtizedekben jelentősen összehúzódott, és hogy ennek fő mozgatórugója az üvegházhatású gázok növekvő koncentrációja.

Az összekapcsolt kémiai-éghajlati modellek adatainak felhasználásával megmutatják, hogy ez a tendencia folytatódni fog, és a sztratoszféra átlagos klimatológiai vastagsága 2080-ra 1,3 km-rel csökken hatféle reprezentatív koncentrációs útvonalat követve. Azt is bemutatják, hogy a sztratoszféra zsugorodása nem csak a lehűlésre adott válasz, mivel a tropopauza és a sztratopauza nyomásának változásai is hozzájárulnak ehhez. Rövid megjelenési ideje (kevesebb mint 15 év) továbbá az üvegházhatású gázok okozta éghajlatváltozás újszerű és független mutatójává teszi.

Forrás: IOPSCIENCE